Határeset – Kortárs reflexiók a kelet-közép-európai identitásra – megnyitóbeszéd
Már a régió sokféle elnevezése is rámutat arra, hogy mennyire nehéz pontosan definiálni a annak nevét és történetét. Mit is jelent ma ez a fogalom, főleg ha mindezt az 1989-es események fénytörésében és egy olyan generációnak a nézőpontjából vizsgáljuk, akik ez után születtek?
Herczeg Klára-díj 2021 – Megnyitóbeszéd
A díj senior nyertese Várnai Gyula, junior nyertese pedig Tranker Kata.
Lassabb hajnalt! – Enyészpontok 4.0 – megnyitóbeszéd
Ez a kiállítás nem a rendszerváltás körüli eufóriáról szól. Lehetne a kiállítás címe: „Vissza a jövőbe” is. Mert azt a fordulópontot, és ennek a fordulópontnak az utóéletét ragadja meg, amikor a másfajta jövő lehetősége felvillant, majd fokozatosan eltűnt. Ez a fordulópont lehet, hogy nem is pontosan 1989, hanem inkább az 1990-es évek.
Oláh Norbert: Nyolcnegyed – megnyitóbeszéd
Itt vagyunk a Tolnai utcában, az egykori Conti utcában, amit arról a Conti Lipót kőfaragómesterről neveztek el a 19. század elején, akinek szántóföldje volt a mostani utcák helyén.
Az idegen alak – megnyitóbeszéd
„A művész ugyan saját korának fia, de rosszat jelent, ha ezzel egyidejűleg a kor növendéke vagy akár kegyence is. Egy jótékony istenség a csecsemőt idejekorán szakítsa el anyja keblétől, azután ő maga egy jobb kor tejével táplálja, s a távoli görög égbolt alatt érlelje felnőtté. Amikor férfivé lett, visszatér, mint egy idegen alak, saját századába; de nem azért, hogy megjelenésével örömet okozzon ott, hanem félelmetesen, mint Agamemnón fia, hogy megtisztítsa azt.”
Camera Lucida – megnyitóbeszéd
Mindent feljegyezni – így szól Jovánovics György egyik hetvenes évekbeli művének címrészlete. Holos graphos. A cím, ha önmagában tekintjük, vonatkozhat egy adott személy vagy akár egy egész társadalom és a világ viszonyára, ahol a „mindent feljegyezni” nem más, mint egy kulturális stratégia leírása. De a két szó elsősorban felszólítás: fel kell jegyezni mindent, hogy ne vesszen el az időben, hogy megmaradjon az emlékezetben, hogy dacoljon a halállal. Ebben a térben állva mindig eszembe jut Jovánovics György, akinek kiállításán itt, az egykori Ludwig Múzeumban emlékezetesen átalakult a lépcső: gipszkonstrukcióvá átformálva írta felül az egykori Munkásmozgalmi Múzeum ünnepélyes terét. Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban jártam volna a Munkásmozgalmi Múzeumban, de később – már a Ludwig Múzeumot látogatva – sokszor elképzeltem, milyen lehetett azoknak ide belépni, akik még jártak a királyi palota fogadásaira? Milyen érzés lehetett egy egykori, a harmincas években akár Horthyhoz is bejáratos katonatiszt számára a hetvenes években körbejárni a vörösmárvánnyal borított térben?
Green Box – megnyitóbeszéd
Gondolkoztam, honnan induljak, de legjobb, ha az ajtónál kezdem és a kiállítás címénél: Green Box – mindkettő egy zárt térbe invitál, egy doboz belsejébe. A galéria megszokott white cube, azaz fehér doboztere most zöld dobozzá alakult – egy üvegházba léptünk, ahonnan éppen „csak az a szép zöld (gyep)”, az hiányzik. A halvány rózsás, távolabb vöröses megvilágítás az üvegházi növekedést serkentő fényforrásokat idézi – de élő növényt itt csak egyetlen egyet találunk, hátul a falfülkében – kitüntetett hely, olyan, mint egy kápolna, eleven oltárképpel. A kirakatüveget és a nagyméretű akvarelleket üvegkamrás polikarbonátlemez borítja, amiből sok egyéb mellett például kifinomult technikai apparátussal felszerelt üvegházakat építenek, mivel a polikarbonátlemez rugalmas, rendkívül ellenálló, jégverést, vihart jól bír, kiváló hő- és hangszigetelő, a fényt pedig átengedi. Kérdés, hogy itt kit véd és mitől?