"katona anikó"
Sztálintól Piedonéig
A gyűjtés, bár nem a nagyközönség szeme előtt zajlik és nem látványos, mégis minden múzeumi tevékenység alapja. Egy plakátgyűjteményt művészi szempontból kiemelkedő alkotásokkal gyarapítani nem is olyan egyszerű feladat. Gyakran érzem úgy, hogy versenyt futok az idővel. Ez az utolsó pillanat, amikor még sokan velünk vannak a magyar plakát utolsó nagy virágkorának főszereplői közül. Kovács Vilmossal, aki december végén hunyt el életének 88. évében, az utóbbi két évben lettem nagyon jóban, és a személyes beszélgetések emléke mellett – nagyvonalú ajándéka révén – sikerült újabb szeletet megőrizni az utókornak az említett időszak plakátterméséből.
A 100+1-ről 30+1 év után
1885-ben a kor festőfejedelme, Benczúr Gyula készítette el az első magyar plakátot, amely egyébként az Országos Általános Kiállítást hirdette. Jellemzően magyar történet, hogy a mindmáig legteljesebb, több mint ezer alkotást felvonultató magyar plakáttörténeti kiállítás ennek százegyedik évfordulóján, és nem a századikon nyílt meg.
Kelet népe, avagy irány Turán
„Legegyszerűbb lenne azt mondani, hogy a turanizmus jellegzetes magyar illúzió, valahol a kudarcos imperializmus és a nemzeti délibábkergetés között” – írja Ablonczy Balázs nemrég megjelent könyve, a Keletre, magyar! összefoglalójában (255. o.).
A nyolcadik művészet mestere
A nyolcadik művészet, a rajzfilm olyan csodálatos világba visz el bennünket, ahol a 7 éves és a 77 éves néző egyformán gyerekké válva élvezi a megelevenedett rajzot…” – írta 1960 körül a rajzfilmgyártásról és annak múltjáról Macskássy Gyula.1 Erről, vagyis a rajzfilmgyártásért az 1930-as évektől folytatott heroikus küzdelemről szól a nemrég megjelent kötet.
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország
„Vigyázz, többé nem én beszélek” – szólt barátnőjéhez Dallos Hanna, egy fiatal zsidó nő 1943-ban. Ezzel a mondattal indul a világhírű spirituális könyv, Az angyal válaszol története.(1) A könyvben négy fiatal művész beszélget a Hanna hangján megszólaló angyalokkal, így kimenekülve az őket körülvevő borzalmakból. Hanna nem élte túl a holokausztot, barátnője, Mallász Gitta SS-tiszteket kijátszva százhúsz zsidó nőt és gyermeket mentett meg a nyilasoktól. De mi köze ennek a plakátművészethez?
Az úti cél: Budapest
Budapest nemcsak napjainkban számít trendi úti célnak romkocsmáival és fesztiváljaival, az 1930-as években a „fürdővárost” már népszerűvé tették strandjai, mulatói, csodálatos fekvése és épületei. Egy 1934-es Reklámélet számban(1) arról olvashatunk, hogy míg a gazdasági válság idején Párizs látogatottsága 34 százalékkal, Budapesté csak 6 százalékkal csökkent. Hogy miért? A sikerben kulcsszerepet játszott a nemzetközi mércével mérve kimagasló színvonalú idegenforgalmi propaganda.
Filmek, revük, sztárok
Súlyos art deco luxus, leomló selymek, hatalmas ékszerek, rövid ruhák, tollas kiskalapok, frakkok és cilinderek, revük, mulatók, bárok, sanzonok, automobilok és nagyvárosok: a húszas évek világa ma „divatban van”. A maihoz hasonló gazdasági válság közepén, a régi világ romjain épített csillogó álmot az art deco. Ennek a világnak volt kiemelkedő plakátosa a rejtélyes Réz-Diamant Tibor.
A dicsőséges magyar plakát
2012-ben Malagában rendezték meg Modern plakát címmel a plakátművészet hőskorát (1898–1938) bemutató nagyszabású tárlatot.(1) A spanyol kurátor 175 plakátot válogatott össze Európából és Amerikából, köztük 20 magyar darabot is. 175-ből 20? Nem rossz arány, ha a magyar művészet más műfajainak külföldi ismertségével vetjük össze ezt az adatot. A húszas-harmincas évek a magyar plakát aranykora, amelyben a műfaj nemzetközi szinten magasra értékelt alkotókat tud felmutatni. Bottlik József egy plakátja 2004-ben hatvankétezer dollárért kelt el, neve mégis ismeretlenül cseng itthon.
Lost and found: Színe vagy visszája
Két ismert Vaszary János-kárpit nagyméretű, pasztellel készült terve: lappangó művek, amelyek váratlanul „estek ki” a Széchényi Könyvtár egyik gyűjteményének szekrényéből. Hogy kerülhettek a Nemzeti Könyvtárba? És ki melyik oldalt ül egy falusi esküvőn – avagy megfelelő oldalukról nézzük-e a kárpitokat évtizedek óta?