Herczeg Nándor a Raiffeisen Galériában nyílt önálló kiállításán az elmúlt négy évben keletkezett alkotásokból láthatunk válogatást. A tárlat az ezt megelőző négy önálló kiállítás , a művész igen termékeny korszakának összefoglalója is egyben.
Andy Warhol filmcsillagokról elnevezett cipőtervekkel debütált a Madison Avenue-n 1956-ban. Warhol japán reinkarnációja, Takashi Murakami pár éve lepaktált a luxustáskák királyával, a Louis Vuittonnal. Sőt, új kiállításához egyenesen egy Louis Vuitton boltot álmodott meg. Ezek után senkit se lepjen meg, hogy Warhol brit „tanítványa”, Damien Hirst is összeállt egy ruházati céggel. Hirst választottja a Levi Strauss & Co.
Az aukciósházak tavaly több mint 810 darab műalkotást adtak el az 1 millió dolláros álomhatár felett. A kilencvenes évek végéig ez a szám még nem emelkedett 200 fölé! Egyes szakértők szerint az aukcióknál is jelentősebb magánvásárlások során további 1000 műkincs érhette el – csak tavaly – a milliós árszintet. A műtárgypiacot ellepték a dúsgazdag mágnások, akiknél a pénz nem akadály. Az Artnews összeállította a legaktívabb, azaz legtöbbet költő műgyűjtők listáját. Következzék a tíz legbefolyásosabb közülük, ábécé sorrendben:
A hedge fundnak nevezett spekulatív befektetési alapok kínos bukása ismét borzolja a kedélyeket a Wall Streeten. A tengerentúlon nagy népszerűségnek örvendő, összes lehetséges pénzügyi piacból csemegéző portfóliók eddig a villámgyors meggazdagodás esélyét kínálták. Most fordult a kocka, a másodlagos jelzálogpiacról induló hitelválság megrengette a hedge fundok mesés birodalmát. Amiknek urai a kortárs műtárgypiac fő befektetőiként szereztek maguknak hírnevet. Kidurran a kortárs lufi?
Elhunyt Türk Péter (1943 - 2015)
2007/4. lapszámunk eredeti publikálásakor is két súlyos veszteséget közölt. A címlapon szereplő Türk Péter-művel most az alkotóról emlékezünk meg.
Gerhard Richter, a nagy kaméleon, új műfajjal bővítette sokszínű életművét. A képeladások alapján a nemzetközi élmezőny elitklubjába tartozó kortárs művész festett már elmosódott fotórealista portrét a Vörös Hadsereg Frakció terroristáiról, készített már konceptuális fotókat, hatalmas diagramot, geometrikus és expresszív absztrakt munkákat is. Augusztusban pedig átadta legújabb alkotását: a Kölni Dóm 20 méter magas ólomüveg-ablakát.
A Drezdai Képtár felkészült minden eshetőségre. A nemzetközi hírű festménykollekció kincseit egyszer már elszállították az orosz katonák a második világháború végén a szétbombázott tartományi fővárosból. A sok nehézség árán újjávarázsolt „Elba parti Firenze” fő gyöngyszeme, a Zwingerben látható Képtár most megduplázta önmagát. Csinált egy „biztonsági másolatot” a gyűjteményéről: a Régi Képtár anyaga június óta már elérhető a Second Life virtuális univerzumában is.
Elérkezett az utolsó nap a Szigeten. A lakók, látogatók fáradhatatlanul bolyonganak még ma is a különböző rendezvények között. Rengeteg program, koncert közül lehetett választani. Művészet párti fiataloknak is akadt bőven miből csemegézni. Kipróbálhatták magukat agyagozásban, gyöngyfűzésben, a festészet tudományában és még ezernyi érdekességben. Sokaktól hallottam, hogy az Octopus Összművészeti Helyszínt tartották az egyik legszínesebb fórumnak, ahol gyerekek és felnőttek egyaránt megtalálták a nekik tetsző programot. Fesztiválos képriportunk utolsó része következik.
Ma én is megpróbálkoztam a LUMU sátor előtti művészeti totóval. Olyan kérdéseket tettek fel, hogy hol található a Manneken Pis, ki lakott Tahitin vagy hogy hogyan lehet helyes sorrendbe állítani C. D. Friedrich, Szabó Dezső és Csontváry életét. A LUMÚ mellett közvetlen található az Agora festészeti fesztivál, amiről már tudósítottam, de mint megtudtam, ezek a képek csak most nevezhetők befejezettnek, mivel egész héten dolgoztak rajtuk a festészetet kedvelő szigetlakók.
A Sziget a végéhez közeledik, de kincsestára még rejt számunkra értékes látnivalókat. Az Afro-Latin Színpad és Világfalu például gazdag színvilágával, egyedi sátraival, muzsikájával, életörömével kedvelt helyszínné vált a napok során. Itt nyugalom van és béke, a lányok afrofonatokkal távoznak pár órás üldögélés, várakozás után, többen vízipipázással múlatják az időt vagy gyöngyfűzést, karkötőfonást tanulnak. Esetleg megnézik az Afrikáról szóló fotókiállítást vagy a szemközti MasterCard Planet sátor panorámafelvételeit.
Jött egy busz. De nem akármilyen busz. Sárga, furcsa alakú és gigászi méretű. Egyenesen Hollandiából. Művészemberekkel. Festőkkel, hogy a Sziget fesztivál keretein beül is toborozzák híveiket, megmutassák nációk sokaságának műremekeiből összeállított tárlatukat. A szigetlakók, látogatók, műkedvelők leadhatják voksukat a festményekre. A témák igencsak különböznek egymástól, de mikor megmutatták, hogy melyik képet milyen nemzetiségű ember festette, rá lehetett ismerni bizonyos tájbeli vagy az ország múltját meghatározó jegyekre.
Paola Grifoni, Firenze városának építésügyi főfelügyelője múlt héten rábólintott az Uffizi bővítésének régóta késlekedő első lépésére. A világ egyik legnépszerűbb múzeumához illesztendő modern kapu terve óriási vitákat kavart Olaszországban. Bár a kiírt nemzetközi tendert, már 1998-ban megnyerte az egyik veterán japán modernista építész, Arato Isozaki, az építkezés még mindig nem indult meg.
A tegnapi napnál már említettem, hogy a paradicsomi Ádámot és Évát vízhajtással lehet működtetni. Ez nem véletlen, mivel az egész Octopus Helyszín fő témája a víz. A Ludwig Múzeum sátra előtt ki van állítva Fehér László vasrajz-modellje, a Zuhanyzó. Kicsit arrébb az Agora névre keresztelt nemzetközi képzőművészeti fesztivál festményeit csodálhatjuk meg. Ötletesek, eredetiek. Címük sajnos nincs, a fantáziánkra bízták a kérdést. A szigetelés felénél bátran kijelenthetem, hogy a képzőművészet virágzik a fesztivál keretein belül.
Az Octopus Helyszínen már egy ideje szemléltem egy érdekes, de érthetetlennek tűnő alkotást. A mű a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Vizuális Kommunikáció Tanszékén készült, Szirtes János egyetemi tanár önálló műtermi kutatásának keretében. Vízhajtással működik. A figurákat egy kötél köti össze a fogantyúkkal, amiket a szigetlakók húzogathatnak, életre keltve a képet. A mű a Paradicsomban ábrázolja Ádámot, Évát, a kígyót és sok más érdekes lényt, akik valószínűleg nem voltak ott a „kezdetekben”...
Óriási tömeg árasztotta el idén is a Hajógyári-szigetet. A legtöbb szó, ami a fülünket megüti nem magyar, főleg német vagy francia, esetleg angol. Napközben az élet nyugodt, estefelé viszont a megtelt táblát nyugodtan ki lehetne függeszteni! Ilyenkor aztán végképp szívesebben keresi fel az ember a nyugodtabb sátrak egyikét. Az Octopus Összművészeti Helyszín remek kikapcsolódást nyújt mindenkinek, aki kicsit el szeretne szeparálódni a giga zenés sátrak őrületétől.
