„Azt festem, ami nincs”
László-Kiss Dezső kiállítása a FUGA-ban
László-Kiss Dezső kiállítása a FUGA-ban
A szexualitás történetének bevezetőjében Michel Foucault úgy fogalmaz, azért nem célszerű a hatalmat az elnyomással azonosítani, merthogy az jóval összetettebb jószág. Tehát nem azért nem szerencsés az azonosítás, merthogy nem elnyomó a hatalom, hanem azért nem, mert jelentősen alábecsüljük annak természetét, ha ezzel az egyetlen jelenséggel szeretnénk leírni működését, belső logikáját.
Keresztes Dóra 1977-ben végezte el az Iparművészeti Főiskola tipografikai tanszékének könyvművészeti szakát Haiman György és Kass János növedékeként. Az animációval a Képzőművészeti Szakközépiskolában ismerkedett meg (Jankovics Marcell által), de ekkor még nem ragadta magával a műfaj: a hetvenes években uralkodó gegcentrikusság és csattanóra kihegyezett történetmesélés nem vonzotta.
Úgy látszik, hogy a halottak itt vannak velünk. Ezt már korábban is próbáltam megfogalmazni Gémes Péter művei kapcsán, és most sem tudnám másként kifejezni, mint hogy a halottak valahogy itt vannak: velünk.
Birkás Ákos életművében különböző, egymástól karakteresen eltérő szakaszok váltják egymást, amelyek között sokrétű összefüggések mutathatók ki. Az 1960-as évek végén Giacometti festményeivel összevethető, rontott-roncsolt portrékat alkotott, amelyek központi motívuma a sűrű masszához hasonlatos felületen elenyésző emberalak volt.
A győri Torulában 2023. június 25 és július 29 között volt látható Kiss Adrienn Mária és Andreas Fogarasi közös kiállítása a Letting Do. Az Artmagazin Online a tárlaton beszélgetett a két alkotóval a temporalitás vonatkozásairól, a centrum-periféria ellentétéről, valamint az alkotói gyakorlataik közötti kapcsolódási pontokról, átjárásokról és társalkotói pozíciókról.
Kecskeméti középiskolásként az irodalom érdekelte Orosz Istvánt, eredetileg az ELTE bölcsészkarára szeretett volna felvételizni, aztán az Iparművészeti Főiskola plakáttervező szakára vették fel, Balogh Istvánhoz. Diplomamunkája a kecskeméti Katona József Színház komplett arculatterve volt.
„Az irodalmárok és kritikusok poézist látnak abban, amit csinálok. Hát nem, mindössze alkalmazom a módszeremet.” – írta Georges Seurat, akinek neve talán nem véletlenül bukkan fel Losonczy István újabb képeinek analógiái, a feltételezhető eredet után kutakodó néző emlékezetében.
A Recorder magazin kezdeményezésére fiatal hálószobapop-előadók és zenekarok – a műfaj hazai zenitjén, 2012-ben – feldolgozták a Kispál és a Borz akkor húszéves Naphoz Holddal című lemezét, tisztelgésül a magyar popzene e meghatározó albuma előtt. Az hommage-lemez kvalitásairól megkérdezett, érezhetően nem teljesen elégedett Lovasi András ennek kapcsán azzal zárta a vele készült interjút, hogy „Azért legalább egy ordítás nem ártott volna az anyagnak.”
„A jó festmény olyan, mint egy szellem: belibben, kísért egy kicsit a valós térben, de anyagtalan, lebegő, transzcendentális marad. A szellemek persze alapvetően vicces kedvűek, és nincs ellenükre ijesztgetni is egy kicsit.” – fogalmazott Jovanovics Tamás egy Esther Stockerrel folytatott beszélgetésben. A mondatból kibontható Jovanovics művészetének szinte teljes univerzuma.