Három évvel ezelőtt kezdte el kutatni a magyar kísérleti textil központjának számító Velemi Textilművészeti Alkotóműhelyt a 11_11, időközben az acb Research Labbel kiegészülve oral history videóarchívumot hoztak létre.
Jankovics Miklós (*1944.X.26.), Az ebéd (In memoriam Batu kán), az első magyarországi Happening (1966.VI.25.) és más akciók egyik résztvevője, közreműködője, kivitelezője, megvalósítója, beteljesítője és áldozata, 2024.IX. 29-én elhunyt.
Három évvel ezelőtt kezdte el kutatni a magyar kísérleti textil központjának számító Velemi Textilművészeti Alkotóműhelyt a 11_11, időközben az acb Research Labbel kiegészülve oral history videóarchívumot hoztak létre.
Torták, szörpök, szendvicsek, virágok: születésnapot tartanak. A Lehetőségek tere néven futó, művészeti alapú, nem formális tanulási módszereket alkalmazó program nemrég lett hároméves.
“To trust in art is to trust in mystery” írja Jennifer Higgie in The Other Side: A Journey into Women, Art and the Spirit World (2023) c. könyvében, amelyben olyan női alkotókkal foglalkozik, mint a középkori misztikus Hildegard of Bingen, az absztrakt művészet vizionárius úttörője, Hilma af Kint, vagy az energiamező grafikáiról ismertté vált svájci gyógyító, Emma Kunz. Közös bennük, hogy mindegyikük erős spirituális élményekből táplálkozott, látnoki képességeiket és gyógyító energiáikat pedig képesek voltak művészetté transzformálni. Alkotásaik egy „másik dimenzióval”, a „spirituális világgal” való kapcsolat lenyomatai, nem meglepő hát, hogy legtöbbjük megkésve került csak be a művészeti kánonba. Ezeknek az alkotóknak a kezét nem mellesleg olyan energiák és erők vezérelték, amelyek a képzőművészet hagyományos kategóriáival nehezen leírhatóak.
Három évvel ezelőtt kezdte el kutatni a magyar kísérleti textil központjának számító Velemi Textilművészeti Alkotóműhelyt a 11_11, időközben az acb Research Labbel kiegészülve oral history videóarchívumot hoztak létre.
Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című ismert költeményében szerepel legalább egy meglehetősen homályos sor. „Most lassu méreg, lassu halál emészt / Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki / Szélvész le nem dönt, benne termő / Férgek erős gyökerit megőrlik, / S egy gyenge széltől földre teríttetik! / Így minden ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs, mely ha megvész: / Róma ledűl, s rabigába görbed. / Mi a magyar most? – Rút sybaríta váz”.
Ebben az epizódban Pécsre, a Zsolnay negyedbe megyünk, ahol egy szenzációszámba menő francia anyag kiállítását járjuk be.
Kondor Attila a kortárs magyar képzőművészet kiemelkedő alkotója, egy páratlanul konzekvens és tudatos festészeti gyakorlat épített fel az elmúlt évtizedekben. Mindig lenyűgözött az a következetesség, ahogy lépről-lépésre, fokról-fokra haladva nyitott meg maga előtt újra fejezeteket művészetében. Amikor a mai megnyitóra készülve még a nyár folyamán megnéztem műtermében a már befejezett, elkészült műveket és izgalmas diskurzust folytattunk ezekről, már akkor világos volt, hogy Kondor Attila ezen kiállításával ismét a festészet kontemplatív útjainak keresésére indul: az emberi szemlélődés természetben és épített környezetben való elmélyülésének lehetőségét, azaz a cselekvő vita activa és a meditatív vita contemplativa közötti feszültség feloldását kutatja.
Szeptember 20–22. között rendezik meg a 12. Unseen Photo Fairt Amszterdamban, a Westergas kulturális negyedben.
