Erre a hétre három olyan kiállítást ajánlunk, amelyek a nőkkel (főként a női testképpel) foglalkoznak: a Godot Kortárs Művészeti Intézetben egy háziasszony műtermébe, konyhájába és kertjébe nyerhetünk betekintést, a VILTIN Galériában a magányé a főszerep, illetve az abból eredő intimitáshiányé és szexuális frusztrációé, míg az Artkartell projectspace-ben egy oximoron jelenség, a „szomjas kút” teremt különös atmoszférát.
A „VO” feliratú, 1922-ből származó dadaista kollázs több évtizedes lappangást követően egy New York-i árverésen bukkant fel az idén. A kollázs június 5-ig tekinthető meg a Kassák Múzeum kiállítóterében.
E heti ajánlónkban három olyan kiállítás szerepel, amelyek különféle fókuszú intézményi vagy magángyűjteményen alapulnak – legyen szó múzeumi fotótárról (MODEM), az 1945 utáni magyar művészeti törekvésekről (Hegyvidék Galéria) vagy az újmédia-művészetről (B32 Galéria).
Szabó Franciska 2021-ben befejezte a mintegy öt éve készülő Láthatóság – Közmunka című sorozatát. A széria összegzése és egyben záróakkordja a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában 2021 őszén megrendezett nagyszabású egyéni kiállítása volt. A változatos és izgalmas festészeti, grafikai és vegyes technikai megoldásokat felvonultató tárlaton látható közel száz műalkotás mintegy fele soha nem szerepelt még kiállításon. A sorozatában konzekvensen társadalmi érzékenységű médiaképeket feldolgozó művész a közmunkásokat paradox módon mutatja be: a figyelemfelkeltő neonsárga mellények egyszerre rendelkeznek megkülönböztető, láttató szerepkörrel, de sematizálja, sztereotipizálja, ezáltal láthatatlanná is teszi viselőjüket.
A konferencián az Artmagazin is ott lesz – a legfrissebb, többek között a hetvenes évekkel foglalkozó különszámunk megvásárlása mellett a résztvevők és érdeklődők korábbi lapszámok közül választhatnak ajándékot maguknak.
A Káli Art-Park a tavalyi év végén ismét pályázatot hirdetett kortárs magyar képzőművészek számára. Május negyedikén került sor a pályázat eredményhirdetésére, amelynek keretében a díjazott alkotásokkal immár második alkalommal nyílt meg a Káli Art-Park köveskáli szoborkertje.
Hosszú évek óta fontosnak tartjuk, hogy korábbi lapszámaink mindenki számára elérhetők legyenek online is – most kapva tehát az alkalmon, frissen megjelent tematikus lapszámunkhoz kapcsolódó korábbi cikkeinket ajánljuk.
Napjainkban a kortárs képzőművészet kiemelten fontos témája bolygónk kizsákmányolása, a klímakatasztrófa, illetve az ezekkel járó disztópikus következmények. Ahogy a különféle növényi és állati fajok szépen lassan kezdenek eltűnni a Földről, úgy egyre inkább körvonalazódni látszik egy mesterséges, az egykori valóságot már csak illúzióként megjelenítő világ képe. A digitális fejlődés éppen ebben nyújt segítő kezet: a virtuális platformok fő célja is az, hogy minél hitelesebben leutánozzák a valódi létet. Martinkó Márk és Vadászi Zoltán fotósorozatai nemcsak egy ilyen disztópikus jövőt tárnak elénk, hanem a növényvilágot az idő múlása és a halál allegorikus alakjaként jelenítik meg.
Szokták mondani, hogy egy animációs filmben fölöslegesek a jó rajzok, elég, ha a rajzok összessége, a mozdulatsor tökéletes, hiszen ki tudna koncentrálni arra, ami csak egy villanásra tűnik fel, csupán a másodperc töredéke alatt látszik, konkrétan egy-tizenketted, gyakran csak egy-huszonnegyed másodpercig jelenik meg a vásznon vagy a képernyőn?
Az Artmagazinnál fontosnak tartjuk, hogy habár napjaink új cikkek írásával és gondozásával, új lapszámok összeállításával telnek, mégse feledkezzünk meg korábbi tartalmainkról – főleg, hogyha azoknak ma ugyanúgy van aktualitásuk.
A főváros által februárban védelem alá helyezett épületek közé tartozik a Várfok utca Széll Kálmán térre néző saroktelkein álló épületcsoport is. Miután a második világháborúban megsemmisültek a korábban ott álló bérpaloták, újjáépítésük helyett Benkhard Ágost és Cleve Rudolf terveztek lakóházakat. Azóta a Várfok utca 15. alatt orvosi rendelő, üzlet és kávézó is nyílt, a 16-18. szám homlokzata viszont szinte változatlan maradt. Benkhard Ágost a településkép formálásán túl folytatott tervezői tevékenységének lenyomatai az országhatáron túl is láthatóak.
Ezen a héten az építészet, illetve az ahhoz közvetlenül vagy közvetve köthető témák, területek kerülnek középpontba. A sort a Trapéz kiállításával indítjuk, ahol egy irodalmi mű alapján kerül terítékre többek közt az építészeti tervezés és az építés viszonya. A Hegyvidék Galériában egy egyéni kiállításon jelennek meg tervrajzok – vagyis pontosabban funkciójukat elvesztve, üvegszobrokba „zárva” egészen más szerepbe kerülnek. Az Einspach Fine Art & Photography kiállítóterében pedig egy olyan kiállítás látható, amely nem kapcsolódik szorosan az építészeti tematikához, azonban fontos kérdéseket vet fel – átvitt értelemben nemcsak az absztrakt képzőművészettel kapcsolatban.
Magyarósi Éva animációs filmrendező, képzőművész. Számos médiumban alkot. Novellákat ír, köztéri szobrokat, színházi díszleteket, animációs filmeket készít, jellegzetes üvegképei a fotó, a rajz és a festmény keverékei. Vizuális naplóként is értelmezhető alkotásaiban a valós és fiktív történetek, a személyes és kollektív múlt eseményei fonódnak egybe. Műveinek fókuszában a női tapasztalat, lelki és testi megélések állnak, melyeket álomszerű képekkel, egy történetbe ágyazva jelenít meg.
