Ezt nézd! – Kényelmetlen otthon, otthonos film
A remény feszültsége a Virág Benedek Házban, képileg is ismerős érzések az Inda Galériában és szorult helyzetek a Tér-Kép Galériában.
HETI POP – Pénz és művészet Milánóban, Sou Fujimoto szentélye és bezárt az idei Velencei Képzőművészeti Biennálé
IDÉN IS MEGRENDEZÉSRE KERÜL AZ FKSE KARÁCSONYI TÁMOGATÓI MŰTÁRGYVÁSÁRA
Tizenkettedik alkalommal kerül megrendezésre a PATRON, az FKSE karácsonyi műtárgyvására!
Ezt nézd! – Rejtőzködő történés és rendszerezett esetlegesség
Az FKSE Galéria szerdán záró és a TOBE Galéria szerdán nyíló kiállítását ajánljuk a hétre – szombatra pedig a MODEM maratoni programnapját.
Ne bánts! – performansz és kísérleti kiállítás a Térkép Galériában
A KVTársulat kísérleti kiállítására és performanszára péntek este 18:00 és 20:00 között, míg szombaton 15:00 és 17:00 között várják az érdeklődőket a Térkép Galériában.
„Itt azt kapod, amit látsz, a valóság nem tetteti magát másnak, mint ami.”
Hans van der Meer 1955-ben született Hollandiában, nemzedékének legjellegzetesebb holland dokumentarista fotográfusaként tartják számon. A Capa Központban Apró rejtélyek címmel december 23-ig látható kiállítása apropóján mi is találkozhattunk vele, így a nyolcvanas években Budapesten készített képeiről és a Magyarországon töltött időről, a fotográfiák és szavak kapcsolatáról, archívumáról és érintőlegesen a fociról is beszélgettünk.
“What you see is what you get, reality doesn’t pretend to be anything else than what it is.”
Hans van der Meer was born in 1955 in the Netherlands and is considered the most distinctive Dutch documentary photographer of his generation. On the occasion of his exhibition titled Minor mysteries on view until 23 december at the Robert Capa Contemporary Photography Center in Budapest we were also able to meet him – so we talked about the pictures he took in Budapest in the 1980s and the time he spent in Hungary, the relationship between photographs and words, his archive, and a tiny bit about football too.
A Thundercage projekt a párizsi graffiti-mezőben
Párizs egyik első északi külvárosában, Aubervilliers csatornapartján egy többszintes placcon két-három hetente feltűnik néhány objektum, néha performansszal kísérve. Kivéve, amikor fel sem tűnik, mert olyannyira beleillik környezetébe. A néhány objektum gyakori feltűnésének neve is van: Thundercage.
Megnyitóbeszéd – Lost in Translation
Elveszni a fordításban. Elveszett a lényeg.
A fejlődés új szintjei. Humanizált algoritmusok
A Nem vagyok robot. A szingularitás határain című kiállítás szervesen kapcsolódik a Ludwig Múzeum kurátori csapata által felépített nemzetközi programhoz. Míg a 2020 novemberében nyílt Lassú élet. Radikális hétköznapok a természet és globalizmus problémáit tematizálta, a nemrég zárt Kiterjesztett jelen. Átmeneti valóságok című kiállítás az időbeliség és az aktuális társadalmi alapélmények összefüggéseit elemezte. A kiállítások célja a jelenkor paradigmáinak átfogó vizsgálata főként társadalmi, gazdasági és ökológiai szempontok alapján. A Nem vagyok robot kiállítás mai világunkat célzottan a technológia, a futurizmus és a poszthumanizmus kérdésein keresztül figyeli.
Ezt nézd! – Rakpart a levéltárban, nők a kesztyűgyárban, kukorica a pincében
Budapest Főváros Levéltára, a Kesztyűgyár Galéria és a reset art space e heti körképünk helyszínei.
HETI POP – A Rosetta projekt, Banksy hírek és megvan az I. Budapesti Köztéri Kortárs Művészeti Biennálé pályázatának eredménye
Két napos programsorozattal ünnepel az idén 42 éves MOME Animáció szak
2022. november 25-én és 26-án a MOME Campuson és az Art+ Cinemában ünnepelhetjük meg a MOME Animáció szak 42. születésnapját. A 40. kerek évfordulóra tervezett program a pandémia miatt nem valósulhatott meg, így a szaknak 42 éves koráig kellett várni, hogy méltón emlékezhessen vissza Magyarország legsikeresebb animációs képzésének történetére.
Ki nevet a végén?
Farkasszemet néztem Jokerrel. Na meg rajta kívül még úgy száz emberrel. Ahogy álltam az inkább iskolai öltözőre, mintsem kereskedelmi galériára emlékeztető térben, padokkal és telegraffitizett szekrényekkel körülvéve Anne Imhof négy méter szélességű vásznával szemben, azon gondolkoztam, hogy ki lehet az elveszettebb: én (a néző) vagy ők (szintén nézők), velem szemben, akik a félmeztelen Eliza Douglast bámulják hátulról, fekete pólóval a fején. Jokert mondjuk csak én látom. Eliza meg semmit sem.
Érzékeny rendszerek, kölcsönhatások a Knoll Galériában – Beszélgetés Pusztai Évával
Pusztai Éva Bécsben él, műveit Budapesten eddig leginkább a Vasarely Múzeum két csoportos kiállításán lehetett látni. Megérinthető és az érintéstől bemozduló, megrezdülő szobrait még ezen a héten élőben is meg lehet nézni, meg lehet mozgatni.