Tasnádi József: JOYRIDE a Horizont Galériában
Kinek és milyen körülmények között van joga kiiktatni erőszakosan egy életet – legyen az egy ártatlan családanyáé, egy halálbüntetésre ítélt gyilkosé vagy egy virágzó almafáé. A Joyride-dal kapcsolatban pedig felmerül az is, hogy kinek és milyen körülmények között van joga egy lépést hátralépni, és a gyilkosság látványának, tényének értelmezésével foglalkozni?
Babi Badalov: Költői aktivizmus - Kétnapos záróesemény
Migrációs és menekültügyi politika (beszélgetés és workshop), valamint Kazinczy Élő Könyvtár.
„Szerintem a képzőművészeti élet...” – Összegzés
Van-e ma értelme egy két éve készült interjúsorozat eredményeit közreadni? Egyfelől kétségtelenül érdemes lenne további – akár évente megismételt – kutatásokkal feltárni a képzőművészeti színtér működésének változásait, folyamatosan csiszolva a módszertant és bővítve a megkérdezettek körét. Másfelől azonban szociológiai evidencia, hogy a tárgyalt mechanizmusok lassan változnak, melyet az is jól illusztrál, hogy a vezetők az interjúk során sok esetben világosan kiemelték, hogy gyakran a szocializmus örökségeként ismerik fel a jelen állapotok egyik fő okát. Egy adott rendszer átalakulása ugyanis jóval több időt vesz igénybe, mint az egyéné.
PATRON 2015
Macskák a doboknál, gyorsmasni és Buddha – ilyen a karácsony az FKSE-ben.
PATRON karácsonyi műtárgyvásár és kiállítás
2015. december 17 – 20.
Megnyitó: 2015. december 16., 19h
Cs, P: 10-18:00 Szo, V: 12-18:00
Cím: Stúdió Galéria, 1077 Budapest, Rottenbiller u. 35.
THE ART OF LOOKING AT OURSELVES
A háromnapos workshop keretében a résztvevők betekintést nyernek a Context Oriented Theatre gyakorlatába. Ez a radikális színházi praxis a nézőt, mint a darab főszereplőjét helyezi az események középpontjába. Dinamikus és kreatív praktikák segítségével a résztvevőket egy olyan belső utazásra invitáljuk, aminek folyamán sajátos kapcsolatot teremthetnek önmagukkal, míg maga a felfedezés kifejezetten közösségi szinten zajlik. A színházi technikák szubverzív használata avantgárd hagyomány, amely a hatvanas, hetvenes években válik politikai és edukációs funkcióval telített, autonóm műfajjá. A Context Oriented Theatre e tradiciók mentén szerveződik, különös tekintettel Augusto Boal elméleti és gyakorlati munkásságára.
IDŐALAP című kiállítás az Új Budapest Galériában
Idő-alapú médiaművek a kortárs képzőművészetben /
„Szerintem a képzőművészeti élet...” – A versengés és az együttműködés gyakorlatai
Min múlik, hogy versenytársainkat riválisnak, segítőnek vagy ellenségnek tekintjük? Hogyan különböztetünk meg a versengésre sarkalló és az együttműködésre hívó helyzeteket? Még ma is sokan úgy képzelik az ördögi versengéssel az angyali együttműködés áll szemben, holott ez a nézet – amely részben a második világháború hatására, moralizálástól sem mentesen jelent meg a szociálpszichológiában1– mára idejétmúlt.2
Artmagazin 75. – COLD WALL – KOLLEKTÍV VIZUÁLIS REAKCIÓ KERÍTÉSEKRE ÉS EMBEREKRE
Videointerjú
To the fair’s fairest
Interview with Natalija Vujošević, founder of the Institute of Contemporary Art in Montenegro and Jelena Stanovik, director of Trema publishing house.
Múzeum: a lassú műfaj – fotókiállítás
A MúzeumCafé ötvenedik számának megjelenése alkalmából rendezett kiállítást Toronyi Zsuzsanna levéltáros muzeológus, valamint Péterfy Gergely író nyitja meg.
„Szerintem a képzőművészeti élet...” – Pénz, paripa, fegyver
„Abszolút van tudásféltés; személyes értelemben a kutatási területek kisajátítása, valamint a saját kapcsolatrendszer, a network féltése. Nincs annyira tudásmegosztás, mint amennyire lehetne; csak annyi van, amennyi a rendszer működéséhez elengedhetetlen…”
„[XY művészettörténész] éppen ilyen; önmagában létrehozott nagyjából egy egyszemélyes világhálót, mindenhol ismerik a világban, de mindent ő akar kézben tartani, és ezért a végén nagyon kicsi a hatásfoka a működésének, mert semmit nem enged ki a kezéből, ő azonban nem tud mindent megcsinálni”
Perczel Júlia 2013-as kutatásán alapuló cikksorozatának következő darabja az erőforrások, a tőke és a tudásféltés kapcsolatát viszgálja a magyar képzőművészeti közegben.
RENDEZETLEN NŐÜGYEK című kiállítás Dunaújvárosban
A Rendezetlen nőügyek című csoportos kiállítás a kortárs magyar képzőművészeti szcéna női szereplőivel foglalkozik.
Adventi Műteremsöprés
Kortárs képzőművészetet karácsonykor is!
„Szerintem a képzőművészeti élet...” – A normák szerepe
„Nincsen transzparencia a kapcsolatok és ügyletek menetében, holott az intézményi struktúra piramis-jellege csak akkor tud jól érvényesülni, ha az egyes szereplők tisztában vannak a szerepkörükkel, funkciójukkal… Ennek szükségessége sokszor még ma sem evidencia a vezetők számára, holott már réges-rég be kellett volna látni, hogy a rendszer folyamatos instabilizálásával végső soron magunk alatt, a fenntarthatóság és hitelesség alatt vágjuk a fát.” (Részlet egy kiemelten fontos múzeum igazgatójával felvett interjúból)
Az előző részben azt jártuk körül, hogy miért van a képzőművészeti közegben radikálisan meghatározó jelentősége a személyes kapcsolatoknak, és miért nem tud változni ez a jelleg annak ellenére, hogy a színtér tagjai alapvetően problémaként tekintenek rá. A jelenségnek köze lehet ahhoz, hogy bár határozottan elvárjuk, hogy mindenki önállóan és mindenféle személyességtől mentes szakmaiság alapján boldoguljon, valójában nem hiszünk benne, hogy erre önmagától bárki képes lehet, mivel nem bízunk sem azokban az intézményekben, amelyek e szakmaiság személytelenebb és formálisabb alapját adhatnák, sem abban, hogy az emberek tisztességesen viszonyulnak hozzánk és átláthatóan viselkednek velünk. Ehelyett alapvetően szoros kapcsolatainktól várjuk nemcsak személyes, hanem szakmai boldogulásunkat is. Ez az ellentmondás pedig melegágya az álszent viselkedésnek (amennyiben egyrészt normatívan hirdetjük a tisztán szakmai boldogulás szükségességét, másrészt persze alkalomadtán mi magunk is igénybe vesszük személyes kapcsolatainkat), a másokkal szembeni gyanakvásnak (hiszen érthető módon gyanús bárki, aki azt állítja, hogy koherensen cselekszik), az irigységnek (amikor úgy tűnik, mindennek ellenére mégis van, akinek sikerül ez) és mindenekelőtt a ködösítésnek és az átláthatatlanságnak, hiszen egy ilyen rendszerben a releváns dolgok javarészt csak a háttérben, egyéni paktumok mentén történhetnek.