Pacsika Rudolf legújabb kiállítása az OFF-Biennále keretein belül került megrendezésre egy polgári ház belső udvarában. A szabályos körbe rendezett, lassan mozgó kerekesszékekből álló alkotás apropóján Joó Julianna beszélgetett a művésszel elképzeléseiről, gondolathullámairól, műértelmezésről, valamint a művészeti programsorozatról vallott nézetéről.
Első asszociációnkkal ellentétben a szó eredetileg nem az anyagcserével hozható kapcsolatba, jelentése: hibás beszédmód. Voltaképpen az első értelemben is jó címválasztásnak bizonyul Gerőcs Júlia performansza esetében, amely a giccs témáját járja körül – szó szerint –, a szar mint esztétikai kategória felől közelítve meg azt.
Ígéretet tenni könnyű, egyszerű kimondott szó, csak a betartása nehéz piszkosul. Mert tudunk panaszkodni a változások hiányáról, viszont keveset teszünk érte. Ez a gondolat mozgatta Vécsei Júlia képzőművészt is, amikor megálmodta Ígéret című projektjét. Az elképzelés nem példa vagy rokon nélkül való, ehhez hasonló a svéd posta 1995-ös ötlete is, amelynek keretén belül felajánlotta a svéd állampolgároknak, hogy írjanak maguknak képeslapot, s 20 évvel később kézbesítették nekik azokat.
BETONWORKSHOP 2015 #OFFBB
CINQUE x CINQUE, azaz ötször öt. Huszonöt személyes élmény Velencéből. No.2: Szikra Renáta. Öt kert.
Az OFF-Biennále rendezvényeiből a hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő művészetközvetítés sem hiányozhat. Az OFF edukációs csapatának korántsem volt egyszerű feladata, hiszen több mint száznyolcvan művészeti projektből kellett kiválasztaniuk azokat, amelyek az adott korosztály számára izgalmasak, megfoghatóak lehetnek. A szelekciós folyamatban a tartalmi szempont mellett a helyszínek megközelíthetősége játszott még meghatározó szerepet.
Az Off-Biennále hatalmas programáradatából a hangalapú műalkotások sem maradtak ki. A Sound as Space című több helyszínes kiállítás az egész belvárost behálózva az urbanisztika és a térérzékelés hangzó lehetőségeivel foglalkozik.
ALL THE WORLD'S FUTURES - díszeleg kapitálissal hajóorrokon, napernyőkön, esernyőkön, hatalmas molinókon, katalógusokon és pici radírokon a felirat hirdetve a világnak, hogy megnyílt az 56. Velencei Képzőművészeti Biennále. Egy terjengős kérdésben maga a főkurátor, Okwui Enwezor is megfogalmazta azt a megakiállításokat jellemző örök dilemmát, ami bárkiben felvetődhet, aki csak a biennále sok helyszínes térképére és vaskos katalógusára tekint:
Hogyan lesz képes ennyi művész, gondolkodó, szépíró, zeneszerző, koreográfus, énekes és zenész képeken, tárgyakon, szavakon, mozdulatokon, tetteken, dalszövegeken és hangokon keresztül maradéktalanul közvetíteni egy olyan hatalmas-vegyes, nemzetközi közönség felé azt az összetett üzenetet, hogy mi is ez a nagy léptékű felfordulás itt?
Töredékekből összeállítani az egészet – első kapcsolódó publikációsorozatunk a szubjektív beszámoló lazaságát és a kiragadott példák megvilágító erejét választotta módszeréül a kiállításkomplexum és a csodás helyszín jellemzéséhez.
CINQUE x CINQUE, azaz ötször öt. Huszonöt személyes élmény Velencéből. No.1: Winkler Nóra.
INSECURITY STATE - egyestés esztétikai antiállam a LÄRM techno clubban # 2015. 04. 30.
Szász Lilla a Liget Galériában kiállított, majd az OFF-Biennále Budapest1 keretében a Gólyában május 11-ig megtekinthető Pozitív című2 munkája – első – megközelítésben egy esettanulmány Márta, a HIV-pozitív nagymama történetéről. A projekt már témafelvetésével is rendkívül fontos lenne – ahogy azt Süvecz Emese megnyitó beszédében hangsúlyozta a Ligetben.3 Fontos, mert Magyarországon még nem mutatott be magyar művész AIDS-szel kapcsolatos vagy általa érintett emberekkel foglalkozó munkát.4
A múzeumok és nagynevű nonprofit intézmények kiállítási programjait sok kritika éri manapság. Leginkább a hierarchikus felépítésükből adódó lassú reakcióidejüket bírálják, mely meggátolja őket az éppen aktuális diskurzusban való szerepvállalástól. Valószínűleg éppen ennek következtében körvonalazódik az a nemzetközi tendencia, miszerint a kereskedelmi galériák kiállításai és egyéb projektjei gyorsabban reagálnak a szakma figyelmébe kerülő kérdésekre, problémákra – legyen szó akár a háttérbe szorult művészeti irányzatok pozicionálásáról. Az aktív piaci szereplők magasfokú szakmai felkészültségükkel releváns alternatívát nyújtanak a lomha intézményekkel szemben, továbbá nem riadnak vissza olyan funkció betöltésétől sem, amely elsődlegesen nem az ő feladatuk lenne.1
