2016-ban is folytatódik az Artmagazin Online körkérdés rovata, amelyben ezúttal is öt magyar szakembert kérdezünk meg arról, hogy szerintük melyik öt magyar kortárs képzőművészeti intézmény (állami és független) kapta a legjelentősebb és legmeghatározóbb szerepet a szcéna működése szempontjából az utóbbi két és fél évben zajló intézményi átalakulás során.
Harmadik válaszadónk Nagy Edina, akinek véleménye szerint, az általunk feltett kérdésben az intézmény szó okozza a legtöbb problémát, hiszen ez az utóbbi évtizedek folyamán lényeges (kritikai) változásokon ment keresztül és jelentéstartománya meglehetősen kiszélesedett, aminek következtében nem definiálhatjuk egyértelműen, mit is értünk tulajdonképpen „intézmény” alatt.
Vannak azok az ötletek, amiket eddig nem tudtál megvalósítani, mert nem illettek a projektbe. Amik nehezen megfoghatóak voltak. Amiket nagyon szeretsz de mindig félretetted őket, hogy “majd egyszer valamire nagyon jó lesz”. Na, ilyen ötletekre lenne most szükség.
Tele van a város Esterházy Marcellel. A művei által alkotott városi térben feszülő szövedék pedig tele van „szövegközi” utalásokkal. A Budapest különböző szegleteiben szigetszerűen elszórt munkák a múltfeldolgozásról és annak vállfajairól szóló műegyüttesként állnak összefüggésben.
2016-ban is folytatódik az Artmagazin Online körkérdés rovata, amelyben ezúttal is öt magyar szakembert kérdezünk meg arról, hogy szerintük melyik öt magyar kortárs képzőművészeti intézmény (állami és független) kapta a legjelentősebb és legmeghatározóbb szerepet a szcéna működése szempontjából az utóbbi két és fél évben zajló intézményi átalakulás során.
Második válaszadónk N. Mészáros Júlia, akinek véleménye szerint, ha körülnézünk az országban, feltűnő, hogy a vidéki múzeumokban és környezetükben – még a nagyobb városokban is – mennyire szürke, jellegtelen és szellemtelen a művészeti élet. Eltűnt a múzeumi kapcsolatokból a nemzetközi tudományos együttműködés, felületesek a helyi és hazai intézményi együttműködések. Megritkultak a szakmai konferenciák és nagyon ritka az aktuális művészettel foglalkozó kortárs magyar és nemzetközi művészeti tárlat.
Nemzetközi online kulturális magazint indít a tranzit. hu. A Mezosfera a 2007 óta működő tranzitblog témáit állítja dialógusba a közép-kelet-európai régióval. Az angol nyelvű periodika a kortárs művészet társadalmi összefüggéseivel foglalkozik, és különös figyelemmel kíséri az alulról jövő kezdeményezéseket.
A küzdelem élvezete (Enjoy Your Struggles) című kiállítás a mottóját egy bokszolási útmutatótól kölcsönözte, amely a küzdelem élvezetét, a kitartást és az elhivatottságot elengedhetetlennek tartja a győzelemhez. Ebből a sportolói attitűdből indulnak ki a kiállításon résztvevő művészek, akik a saját tapasztalataikon, illetve közös, társadalmi ügyeken keresztül közelítenek a mindennapos harcok kérdéséhez. A kiállítótér az önreprezentáció és testpolitika körül folyó harc küzdőterévé válik, ahol egyéni és közösségi küzdelmek kortárs és történeti példái találkoznak: többek között egy zsidó reneszánsz bokszklub, a kurd nőmozgalom törekvései, a korai magyar feminizmus elfeledett vezéralakja és a kelet-európai roma kisebbségek küzdelmei.
Ezen a héten a művészet legkülönfélébb megnyilvánulásaival és aspektusaival ismerkedhetünk meg. Kérdések tömkelegében tobzódunk. Milyen szerepet játszanak a múzeumok a közösségi emlékezet ápolásában? Van-e jövője a fotókönyveknek? Mi a képzőművész? A képzőművészet vajon mindenkié? Hogyan köszönnek vissza az ősi szimbólumok a mindennapi kulturális jelenségekben, pl. egy műtárgyban? Ha rászánjuk a hetünket, az alábbi programok minden bizonnyal segítenek kérdéseink pontosításában, sőt talán még néhány választ is megtalálunk.
Kiállítás cseh, lengyel, szlovák és magyar designerek munkáiból
2016-ban is folytatódik az Artmagazin Online körkérdés rovata, amelyben ezúttal is öt magyar szakembert kérdezünk meg arról, hogy szerintük melyik öt magyar kortárs képzőművészeti intézmény (állami és független) kapta a legjelentősebb és legmeghatározóbb szerepet a szcéna működése szempontjából az utóbbi két és fél évben zajló intézményi átalakulás során.
Első válaszadónk Fenyvesi Áron, akinek véleménye szerint nem túl trendi állami, önkormányzati fenntartású non-profit intézményekről eszmét cserélni a kereskedelmi galériák, off-spacek, és az „Art-” előtaggal kezdődő művészeti magazinok korában, úgyhogy különösen örült az alkalomnak, hogy az intézményrendszerben lezajlott tagadhatatlan átrendeződésekről lehet plénum előtt elmélkedni.
Válaszain keresztül fontos kérdéseket pedzeget, például az adóforintokból működő közintézményi térkép slágerkérdését: ki próbálja meg elfoglalni a Műcsarnok fekete lyukká avanzsálása után a Ludwig Múzeum melletti legreprezentatívabb pozíciót a kortárs művészeti intézmények hálózatában? Annak budapestinek kell-e lennie egyáltalán? Milyen új kiállítási programokat felépítő közepes méretű helyszínek jönnek létre (pl. Kassák Múzeum), amelyek „foglalkoztatni” tudnák a helyi közép-generációt és felépíteni az újat?
A K&H Csoport 8. alkalommal hirdeti meg idén alkotói ösztöndíj pályázatát fiatal képzőművészek számára, ezzel is folytatva új művészeti gyűjteményének építését, és továbbra is támogatva az alkotóművészek új generációjának pályakezdését és művészi fejlődését. A korábbi évekhez hasonlóan a pályázaton fél éven keresztül havi 125 ezer forint alkotói támogatást lehet elnyerni. A K&H kiemelt feladatának tartja fiatal, tehetséges művészek támogatását, így maximum 10 darab műtárgyat is vásárol az ösztöndíjra pályázó alkotóktól, melyből a kiválasztott művek a K&H „művészet egy jobb, teljesebb világért” gyűjteményének részei lesznek. A pályázatokat május 3-4 között lehet beadni.
Óriásira fújt rágógumi; félig elfogyasztott dinnye; cérnával kifeszített, preparált madarak; egymásba hajló könyvlapok; szótanuló kártyák bescannelt rajzai és Elemér, a kopasz férfi alakja érzésekre és érzékekre egyaránt ható képeinek sorából áll össze Perlaki Márton Bird, Bald, Book, Bubble, Bucket, Brick, Potato című fotósorozata. A festészeti hagyományokból és a filmek vizuális világából egyaránt építkező, erős szimbólumokkal bíró, váltakozó méretű tableau-szerű fotográfiák töredékes narratívával fűződnek egymáshoz, mely absztrakt asszociációkra készteti a nézőt.
Perlaki Márton a reklám- és divatfotográfiában már ismert és elismert fotográfus társalapítója a stílusteremtő The Room magazinnak, és többek között olyan cégeknek dolgozott, mint a Louis Vuitton, a Helmut Lang, a Dior, a Carven vagy az Hermes. Jelenleg a londoni – New York-i székhelyű Webber Represents kreatív ügynökség képviseli. Több éve New Yorkban él.
A FOAM Talent 2015 díjazottjainak rendezett csoportos bemutató és a Capa Központ – Project Roomjában látható első önálló kiállítása kapcsán beszélgettünk vele tanulmányairól, inspirációs forrásairól és munkamódszeréről.
Kerekasztal beszélgetések, előadás, artist talk valamint kiállítás formájában manifesztálódó polgári tudatosság és tettrekészség jegyében folytatódik a tavasz. Felkelünk a téli álmunkból és az új év ígéretével új célokat tűzünk ki magunk elé. Azonban megvalósíthatóak-e céljaink, meg tudunk-e bírkózni az elénk gördülő akadályokkal? Segít-e, ha beszélünk a fennálló helyzetről, sőt: érdemes-e párbeszédeket kezdeményeznünk terveinkről és vágyainkról? Továbbá, érdemes-e megosztanunk egymással a már látottakról és átéltekről kialakult véleményünket? Április első hete tökéletes diskurzus-terápiát kínál. Menjünk, érdeklődjünk és beszélgessünk! A hét végére talán kiderül: érdemes-e.
Tökéletes vasárnapi program a Magyar Nemzeti Galéria A művészet forradalma - Orosz avantgárd az 1910-es1920-as években című kiállításának társeseménye, Bajkay Éva előadása Uitz Béláról.
A székesfehérvári Deák Dénes Alapítvány huszadik éve teszi közzé felhívását, és adja ki ösztöndíját. Az pályázat Székesfehérvár város érdekében végzett kiemelkedő tudományos, művészeti, kulturális vagy városcsinosító tevékenység (értve ez alatt a szervező munkát is) elismerése, a kimagasló eredmény honorálása. A Deák Dénes Alapítvány célja, hogy ösztönzőleg hasson Székesfehérvár múltjának feltárása, igaz és nemes értékeinek megbecsülése, bemutatása, a város szépítése irányában.
Az én körvonalát, mint egy térképrajzolatot képzelem el, folyton irányt váltó girbe-gurba határ, letapogatni csak lassan, milliméterről milliméterre lehet. A szövegek, kollázsok, tárgyegyüttesek ennek a folyamatnak a lecsapódásai, lépések az önazonosság megtalálásának irányába. A tárgyak rendszere a térben sétára hívja a nézőt. A minimalista formákhoz közel lépve apró, akár csak nagyítóval kibetűzhető részletekre lehet bukkanni.
