Seres Szilvia interjúinak és kutatásának célja, hogy korabeli művek és dokumentumok hiányában a net art hőskorszakához kapcsolódó személyes emlékeken keresztül mutassa be a magyarországi új média és azon belül a hálózat- és szoftverművészet történetét. A szerző ezúttal Sugár János képzőművésszel, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékének egyik alapítójával beszélget.
A Marionette Zoo egy Leap Motion technológián alapuló interaktív játék, ahol egy majom, egy T-rex, egy polip, vagy egy madár virtuális bábját mozgatva történeteket mesélhetünk el négy különböző grafikus mesevilágban.
Bircsák Eszter és Sipos Melinda Papp Gábort és Hajdu Gáspárt legutóbbi munkájuk mellett arról kérdezte, hogy milyen ma interaktív művészeti installációk alkotóiként élni Magyarországon.
A galériatér a fókuszált figyelem helye. Kevesen lépik meg azt, hogy csak egyetlen tárgyat - vagy egy tárgyegyüttest - tesznek bele ebbe a kitüntetett helyzetbe, kihagyván az összes többi értelmezésre váró munka megmutatásának lehetőségét. Tasnádi József egyetlen nagy tárgyat - tárgyegyüttest - helyezett el a Platán Galériában megnyílt kiállításában: egy csónakot, amelybe - mintegy mackósajt-fraktál - egy másik, formára szakasztott ugyanolyan apró csónak feszül.
Falszöveg és összefüggések keresésére sarkalló egyéb más műtárgy híján az interpretáció szinte teljesen szabad. A lehetséges értelmezések közül álljon itt most egy, hivatalosan a legelső, Mélyi Józsefé.
Seres Szilvia interjúinak és kutatásának célja, hogy korabeli művek és dokumentumok hiányában a net art hőskorszakához kapcsolódó személyes emlékeken keresztül mutassa be a magyarországi új média és azon belül a hálózat- és szoftverművészet történetét. A szerző ezúttal Fernezelyi Márton, informatikus és médiaművésszel beszélget. - See more at: http://artmagazin.hu/artmagazin_hirek/a_hatarokon_belul_maradni_egy_muvesznek_erdektelen._mindig_ezeket_kell_feszegetni..2322.html?pageid=81
Seres Szilvia interjúinak és kutatásának célja, hogy korabeli művek és dokumentumok hiányában a net art hőskorszakához kapcsolódó személyes emlékeken keresztül mutassa be a magyarországi új média és azon belül a hálózat- és szoftverművészet történetét. A szerző ezúttal Kangyal András interakciótervezővel beszélget.
Mondja nekem Cé, hogy maradtak nekik az előadásról újsággalacsinnal megtöltött kukazsákok, kérdi kellenek-e, mert ha kellenek, menjek érte, vigyem haza Isten hírével,
hát, Haver, hülye leszek ott hagyni, mondom neki, hogy elhozom tőlük ide hozzánk, a nyolcba,
hozom, útközben egy zsák frankón kilyukad mikor hazafelé elzakózok a bringával,
és ahogy megállok ott, hogy csomót kössek a szakadt zsákra nézem, ahogy folyik ki a galacsin a lyukon át, a zsákból,
olyan mintha a bele folyna ki,
mire hazaérek, ebből hulla lesz,
mutatom, mit hoztam, flesselik a többiek is, hogy tényleg jó lesz,
Andi madzaggal köt neki nyakat meg végtagokat, felöltözteti, így már tisztára az öregre hasonlít a másodikról,
nevet kell adni neki – legyen Muki, mondják – amiért ráflesseltem, hogy a kukazsák emberszabású...
Bartha Máté - Kozma Andrea: Cím nélkül, 2014
A héten több olyan fiatal képzőművésznek is nyílik kiállítása, akinek még ott van a farzsebében a diákigazolvány, vagy ha nincs, még meleg a helye. A zömében ifjú grafikusokat (és cimborákat) tömörítő 1/1 Csoport – Juhász Tamás, Koós Gábor, Molnár Dóra Eszter, Molnár Zsolt, Vera Nimova, Solt András – második alkalommal mutatkozik be a FUGÁban május 8-án 18 órakor. Ugyanebben az időben a Gosztola Kitti „faképeit” magába foglaló Jó fa, jó hely II. című kiállítás elé mond bevezetőt szerzőnk, Szikra Renáta a Liget Galériában. Gosztola finom rajzain olyan ezüstfenyőket, tujákat és fűzfákat ábrázol, amiket az elektromos vezeték miatt hivatalosan meg kellett csonkítani. A kíméletlen gesztust az ábrázolt fa anyagából készült keretek szétvágásával is hangsúlyozza.
Ha sikerült kikerülni megnyitóválasztási dilemmából, akkor a FUGA és a Liget között félúton elhelyezkedő Chimera-Project bázison folytatódhat a csevegés és a művészetélvezet. 19 órától utolsó állomására ér a szlovák fókuszú Interart kiállításprogram a Cséfalvay András és a szlovák művésztrió, a Kassaboys munkáit bemutató „A legszélső pályán…” című önreflexív kiállítással.
Urban spaces are constantly in flux. Changing, growing, deteriorating as we (culture and society) move around them. Leaving in our wake a socio-political architectural debris within our cities. The abandoned and the vacant, the pieces that got left behind.
exhibition by 20+ international artists run by SEIZE International in conjunction with KÉK- Contemporary Architecture Centre and Lakatlan Budapest
Az Artmagazin ELSŐ KÉZBŐL tárlatvezetés-sorozatának első alkalmával Albert Ádám kalauzolta az érdeklődőket A bauxit-krízis című kiállításán a Kisterem Galériában. A teljes vezetésről videófelvétel készült.
Az Artmagazin ELSŐ KÉZBŐL tárlatvezetés-sorozatának első alkalmával Albert Ádám kalauzolta az érdeklődőket A bauxit-krízis című kiállításán a Kisterem Galériában. A teljes vezetésről videófelvétel készült.
Az Artmagazin ELSŐ KÉZBŐL tárlatvezetés-sorozata legutóbb Birkás Ákos rejtett önarcképei és hipszter szentjei közt járt a Knoll Galériában. A művész személyes kommentárja teljes hosszában megekinthető az alábbi videón.
Március 30. és április 27. között zajlott a Műcsarnokban a Derkovits-ösztöndíjasok kiállítása, amelyet az intézmény weboldala a példaszerűen létrehozott blog szerzői méltán ünnepeltek: „Tavaly is volt, idén is lesz!...”. Ezeken az online felületeken a díj történetéről, aktuális missziójáról, zsűrijéről, a díjazottakról és alkotásaikról az olvasók bőséges információkat találhatnak. S bár a kiváló alkotók kiváló műveinek elemzése és értelmezése lenne egy kritikus feladata, én inkább arról írok, hogy egy pályáját elkezdő fiatal képzőművésznek a mai magyarországi kontextusban milyen ideológiai és egyben praktikus dilemmával kell szembenéznie.
Kettős kiállításenteriőr a Derkovits Gyula képzőművészeti és Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjasok kiállításán. Borsos János munkája. Fotó: Műcsarnok
Pimasz dolog ez a történelem, megy el mellettünk, rá se nézünk, holnap már tanulni kell. A kijevi események nyilván a történelem részei lesznek, ősz tanárok mutatják pálcával a teret, be kell magolni a februárt, mellette a források, benne a villával, hajó a kertben, antilopok a házi állatkertben. A fotósok itt csak látszólagos mellészereplők, hazaküldik a képeket, és mennek más háborús övezetbe, a lételemükbe. Bielik Istvánnak, az összeütközések fotósának, Szíria után Kijev kicsit más, talán kevésbé véres.
Egy maszkos tűntető őrt áll a Hhrusevszkohó úton felállított barikádon Kijevben. Egy görög katolikus pap rózsafüzért rakott a fegyverére, miután megáldotta. Fotó: Bielik István
Közeleg a négynapos ünnep, a munkát éljenező hivatalos állami szabadnap, amit paradox módon a munka mellőzésével töltünk. Programajánlónk ezúttal sajátos bédekker, amely megmutatja hogyan cikázhatunk Európa nagyvárosaiban a magyar érdekeltségű kulturális programok között.
A május 1-i indulás előtt a magyar fővárosról tudhatnak meg többet azok, akik ellátogatnak a MÜSZIbe április 29-én este 7-kor a Kortárs Építészeti Központ kezdeményezésére létrejött Közérthető város című bemutatóra. A projekt és a kapcsolódó kiállítás célja, hogy design, valamint adatvizualizáció segítségével közérthetővé tegye az állampolgárok számára Budapest működésének, igazgatásának szabályait és azok legfontosabb folyamatait. A falakon látható, könnyen dekódolható infografikák egy olyan kiadványsorozat oldalain gyűlnek majd össze, amely segítséget nyújt bárkinek a városlakókat érintő kérdések megértéséhez.
Az MKE Intermédia tanszék első- és másodéves hallgatói egy kiállításban foglalták össze azt a közel egy éves gondolatmenetet, amit az idén 500 éve történt Dózsa György-féle parasztfelkelés köré építettek. A hallgatók a közös munka során a 2B Galéria terét egy a (művészet)történeti tények újragondolását inspiráló közeggé alakították. A kiállítás egyik termében meghívott művészek munkái tették teljessé a koncepciót.
Seres Szilvia interjúinak és kutatásának célja, hogy korabeli művek és dokumentumok hiányában a net art hőskorszakához kapcsolódó személyes emlékeken keresztül mutassa be a magyarországi új média és azon belül a hálózat- és szoftverművészet történetét. A szerző ezúttal Fernezelyi Márton, informatikus és médiaművésszel beszélget.
Semmit sem értek. Már az intenció sem világos. „Szent-Iványi Réka fotói nem kívánnak provokálni, és mégis azt teszik, nem kívánnak ítélkezni és mégis megteszik” - így a falszöveg. De akkor mit kíván a művész, aki veszi a bátorságot és behatol egy Torgyán nevű transzvesztita férfi életterébe, egy másfél szobás panellakásba, ahol az ötven év körülinek tűnő férfi együtt él az anyjával, a kutyájával és a macskájával. Hát ez homályos.
Szent-Iványi Réka: Untitled sorozat, 2012-13