Artmagazin 32
Valami történt Magyarországon. Mintha hosszú évek panaszáradata meghallgatásra talált volna és reménysugarak kezdenék bevilágítani a kortárs művézet eddig inkább felhősnek mondható egét. Kezdjük a pénzzel. Szinte nem múlik el hét, hogy ne jelenne meg sajtóközlemény fiatal kortárs képzőművészeket támogató díj alapításáról – a teljesség igénye nélkül, de azért sorolok néhányat: a K&H Bank, az Eon, a már régóta működő Amadeus Alapítvány (és Fundamenta Lakáskassza) mellé becsatlakozó Műgyűjtők Klubja, az Esterházy Alapítvány az Uniqua Biztosítóval karöltve, majd a Műcsarnok az Avivával közösen. Aztán ott a magyar művészet külföldi reprezentációjának ügye. Valahogy az is olyan élénknek tűnik most, a Viennafairen is hat magyar stand áll, a Viltin Galérához direkt a bécsiek ragaszkodtak. Bázelben a Listén még soha nem volt magyar kiállító, most oda is beválogatták a Kistermet. Végül nézzük a hangulatot. Az, hogy a két fő kortárs intézménynek (Műcsarnok, Ludwig) fiatal igazgatója van, azzal az örvendetes következménnyel járt, hogy a nagy kiállítások megnyitói dj-partikba torkollnak, jóleső bizonyítékát adva a múzeumok funkciómódosulásának. Persze lehet, hogy mindez maga a danse macabre, ami megelőzi a már régóta jósolt nemzethalált, illetve az öntörvényű magyar kortárs művészet trendkövetésbe fordulását, vagy válság miatti kimúlását. Azért létezhet egy olyan magyarázat is, hogy itthon általában furcsán, a nemzetközi folyamatoknak ellentmondóan működnek a dolgok, ennek néha megvan a jó oldala is - lásd fent. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy főmunkatársunk szerint a múzeumi állófogadások büfékínálatában is áttörés történt. Reménykedhetünk hátha történik valami előbb-utóbb a múzeumi büfékkel is.
5 A szél... – Alkotóhét 2009
6 Mélyi József: A nagy élet Mi Vida – Menny és pokol a Műcsarnokban
12 Földes András: Kiűzetés a paradicsomból –Kulináris élvezetek és apokalipszis a leóni MUSAC-ban
14 Entz Sarolta: Charles Foster Kane, az Aranypolgár, London zárkózott Medicije, avagy a művészvilág Gordon Gekkója? – Charles Saatchi
22 Kiállításajánló
26 Fáy Miklós: Jó reggelt szimfónia
28 Kiállításajánló
32 „Jót írtál rólam, János”– Ugyanarról – különbözőképpen: a Szépművészeti Múzeum kabinetkiállítás-sorozata
34 Kiállításajánló
36 Artanzix
38 Muladi Brigitta: Cittá aperta – Tavaszi zsongás Rómában
42 Keserű Luca Sebesség+művészet+akció – A milánói művészet harmincéves útja
46 Kiállításajánló
48 Jósvai Péter: Anton Corbijn ikonjai
50 Dékei Kriszta: Láthatatlan szálak gubanca – Tilo Schulz: Ghost Rider (Szellemlovas)
54 Rieder Gábor: Neopop – Színforradalom és a krízisfaktor
60 Kiállításajánló
62 Kovács Ágnes: A kilencedik évtized – Maria Lassnig-retrospektív, MUMOK, Bécs
66 Festőélet Magyarországon 5. – Fajó Jánossal beszélget Hernádi Miklós
72 Kovács Zoltán: A Karátsonyi-gyűjtemény és remekművei – 1. rész
82 Dunai Andrea: Újra otthon A Szent Család – Joachim Wtewael festményének vándorlása a 20. század viharaiban
86 Gulyás Gábor: Sors és jellem – Molnos
Újra otthon A Szent Család – Joachim Wtewael festményének vándorlása a 20. század viharaiban
Joachim Wtewael (1566–1638) holland festő A Szent család Szent Jánossal, Szent Erzsébettel és az angyalokkal című alkotásának a második világháború végén nyoma veszett Gothában. A kép 1987-ben bukkant fel Nyugat-Berlinben, 1991-ben Londonban, majd 1999-ben – a „gothai ítélet” nyomán – szerencsésen visszaérkezett türingiai otthonába.
Modern lakásbelsők
Somlai Tibor, az ismert lakberendező egyszer arra lett figyelmes, hogy egy belvárosi ház előtt harmincas évekbeli, jó állapotban lévő ajtókat (remek alpakka kilincsekkel) hajítottak ki egy konténerbe, a diófa szekrény beépített elemeivel és a falburkolat darabjaival együtt. Megszólalt a csengő a fejében: a húszas, harmincas évek örökbecsű modern enteriőrdarabjait a kihalás veszélyezteti!
Római művészet
Külsőre semmi különös, egy kötet a Taschen minisorozatából, címlapon a márványszemű Caesarral, egy rövid bevezető tanulmánnyal és pár műelemzéssel. Hogy is lehetne a római képzőművészet történetét elmesélni egy ilyen vékonyka füzetben? Pedig el lehet, méghozzá sodró és élvezetes stílusban.
Vértálak
A gyűjtő furcsa csodabogár. Néha olyan eldugott műfajra specializálja magát, ahová a hivatalos muzeológusok már nem is tudják követni, így magának kell feldolgoznia a vadászterületét. Egyeki-Szabó Tamás például a vértálak megszállottja, vagyis a késő középkori, német műhelyekben készült, domborított mintákkal ellátott réztányéroké.
A vizuális antropológia felé
„Ez a könyv a fotóról szól” – kezdi az első oldalon Bán András. És lélekben nagyon egyetértünk a témaválasztással, hiszen ismerjük a magyar fényképezés világsztárjait, Kertésztől Capáig. De a szerző rögtön így folytatja: „A fotográfiáról nincs már mit mondani.” Egy kis meglepetés!
Az impresszionizmustól a szecesszióig
A 19. század második fele, a modernizmus születése, Párizs diadala – egy agyonírt fejezet a művészettörténetben. Mit tud ehhez hozzátenni egy olasz népszerűsítő sorozat? A legegyszerűbb, ha felmondják a leckét, a pártütő párizsi szalonok történetétől kezdve a napsütötte pipacsmezőkön, a levágott művészfüleken és a japánmetszet-lázon keresztül a szecesszió különböző nemzeti elnevezéseinek felsorolásáig. Majd mindezt fűszerezi az akadémizmus finnyás ismertetésével.
Láthatatlan szálak gubanca – Tilo Schulz: Ghost Rider (Szellemlovas)
A lipcsei születésű művész kiállítása cseppet sem közönségbarát – viszont inspiratív és érdekes.
Anton Corbijn ikonjai
A fotósok művészi nagysága leginkább akkor domborodik ki, amikor az idő már kínál némi rálátást. Anton Corbijn egy holland kisvárosból indult felfedezőútjára, amely út már ma is egy fenséges életmű hatalmas anyagával kápráztatja el a látogatót – bár a Corbijn-univerzum javában tágul, amit látunk, már ma lenyűgöző.
Kiűzetés a paradicsomból – Kulináris élvezetek és apokalipszis a leóni MUSAC-ban
A leóni kortárs művészeti múzeumot eleinte csak mint építészeti objektumot vizsgáltam, megállapítva, hogy a Luis Mansilla és Emilio Tunon tervezte komplexum színes, extravagáns, ugyanakkor mértéktartó. Érthetően tüntették ki 2007-ben a Mies van der Rohe-díjjal. Csak akkor kezdtem gyanakodni, hogy a közeli katedrális ólomüveg ablakainak színében játszó épületnek élettani hatásai is vannak, amikor a főkurátor, Agustin Pérez Rubio a múzeumi étterem VIP-emeletén fogadta az újságírókat.
Charles Foster Kane, az Aranypolgár, London zárkózott Medicije, avagy a művészvilág Gordon Gekkója? – Charles Saatchi
Saatchi időről időre közkedvelt témájává válik a médiának. Mindenféle médiumnak: a tévétől a komoly napilapokon át a bulvársajtóig. Egy időben rengeteg kritika érte, mostanában pedig azt kérdezgetik, vajon milyen lenne a brit kortárs művészeti élet nélküle, létezne-e egyáltalán? Egyesek azt is felvetik, hogy talán a Tate Modern létrejötte is az ő tevékenységének közvetett eredménye. Az tény, hogy az 1997-ben Saatchi fiatal brit művészeiből (YBAs-Young British Artists) megrendezett Szenzáció (Sensation) c. kiállítás a londoni Royal Academyn sok mindent megváltoztatott.
Jó reggelt szimfónia
Azzal a kellemetlen érzéssel sétálgatok az Iparművészeti Múzeumban, hogy nem tudom, mit akarjak. Melyik a rosszabb? Ha ők néznek teljesen hülyének vagy ha ők maguk a teljesen dilettánsok. Szélhámosok vagy tehetségtelenek? Minő nemes dilemma.
Az urbinói Raffaello
Raffaello, a pápai udvar ünnepelt festőfejedelme, a római maniera grande megalkotója, most visszatér szülőföldjére, egészen pontosan az urbinói Montefeltrók egykori sasfészkében üzemelő képtárba. Az olasz kisváros múzeuma hatalmas kiállítással tiszteleg a reneszánsz géniusz nagysága előtt, összegyűjtve Urbinóhoz kapcsolódó alkotásait.
Cittá aperta – Tavaszi zsongás Rómában
Roberto Rossellini 1945-ös filmje, az Open Cityként ismert neorealista alkotás, a Cittá aperta (magyarul Róma, nyílt város) adta a cím ötletét a 2009-es római képzőművészeti vásár rendezőinek. A filmtörténet kedvelt helyszínén, az egykor Mussolini legendásan megalomán városrendezési elvei alapján felépített EUR negyedben 70 kiállítóval lezajlott kortárs művészeti eseményen magyar galériák is képviseltették magukat.
„Jót írtál rólam, János”
2009. június 3-ig
„Közel száz éve már, hogy a művészek alapvetően megváltoztatták a véleményüket a művészet tárgyáról. Korábban, sok száz éven keresztül a természeti látvány minél pontosabb leképezése volt a művészet látszólagos tárgya. Amikor ezt a fényképezőgép láthatóan és pontosan elvégezte, az alkotók a világ egészéről alkotott véleményük ábrázolását helyezték a középpontba. A művek és nézőközönségük között hasadék keletkezett, amely lassan egész szakadékká mélyült. Ezen a szakadékon kíván a most induló kabinetkiállítás-sorozat pallót építeni” – írja Geskó Judit, a sorozat kurátora, aki első kortárs kiállítóként a most 70 éves Jovánovics Györgyöt kérte fel.
A nagy élet – Mi Vida – Menny és pokol a Műcsarnokban
Kortárs képzőművészeti kiállításra valószínűleg csak nagyon kíváncsi emberek járnak; olyanok, akiket érdekel, hogy mások mit gondolnak életről, halálról, mennyről, pokolról, és ezeket a gondolatokat hogyan fogalmazzák meg a kortárs képzőművészet nyelvén. Alapvetően és értelemszerűen az egyes művekre lehetnének kíváncsiak, de manapság már nehezen választható szét a fa és az erdő, azaz a művek jelentése csak a kiállítás nagyobb kontextusa nyomán bontakozik ki vagy tűnik el.