Az „art comics” kezdetei Magyarországon
Ki gondolná, hogy a szocializmusban nevelkedett alsósok szórakoztatására hivatott Kisdobos című újság valójában fontos művészi kísérletek színtere volt a hetvenes évek végén? És hogy a kisdobosok a magyar történelmi mondákat leginkább A nyolcadik utas: a halál című film képi világát idéző jelenetekből ismerhették meg? Hogyan kapcsolódtak össze a Galaktika Magazin sci-fijei Mátyás királlyal? Érdekes adalékok a mostani középgeneráció történelemképének kialakulásához.
Pólya Zsombor olvasata
Pólya Zsombor őszinte, mániákus és önreflexív művész. Őszinte, mert beismeri, ha valami nem sikerül. Nyáron a Szikra Képzőművészeti Bemutatóteremben rendezett Mérés című kiállítása jogosan kaphatta volna akár az „Önvallomás” címet is. A tárlaton tudatosan fal mögé rejtett Kilóim hazugságában szembenéz önmagával: 2011-ben ugyanis fogyókúrába fogott. Kezdő súlyát, a 133 kilogrammot felfestette feketével egy vászonra. Az volt a terve, hogy ha fogy, akkor fehéret, ha hízik, akkor feketét kever a festékbe, így a kép folyamatosan szürkül és világosodik. Egy ideig fogyott, majd ez abbamaradt, de ő ezután még egy hónapon keresztül kisebb számokat festett világosszürkével, tehát becsapta magát, majd a Verziók (2012) című lakáskiállításon bevallotta az önáltatást – ekkor lett hiteles a mű.
Vita activa – vita contemplativa
A szemlélődés és aktivitás látszólag szembenálló fogalmai az elmúlt századokban sok, az emberi attitűdünkre, életmódunkra, döntéseinkre vonatkozó helyzetben ütköztek egymással. Ha hirtelen csak a mostani politikai életre és lehetőségekre, a közéletre, a környezettudatos döntések meghozatalára gondolunk, a kérdés talán nem is lehetne természetesebb és sürgetőbb: szemlélődjünk vagy legyünk aktív résztvevők inkább? Amellett, hogy a szemlélődés és aktivitás mentén talán szinte az emberiség egész eddigi történetét könnyedén felvázolhatnánk, a két fogalomnak komoly szerepe van az egyháztörténetben és a teológiában is. A Betlehemben és Egyiptomban szerzetes, majd később a mai Marseille-ben kolostort alapító Johannes Cassianus pap és egyházi író az első, aki a vita activa (aktív élet) és a vita contemplativa (szemlélődő élet) közti megkülönböztetésről elmélkedett. A levont konklúzió pedig – miszerint az aktív élet célja az erények megszerzése, míg a szemlélődő élet a tapasztalt remeték sajátja – gyökeret vert a nyugati szerzetesség gondolkodásmódjában.
Nézünk, mint a moziban
Kiállításra a látogató rendszerint intellektuális és szórakoztató élményért jár, vagyis hogy megnézze, megismerje az ott kiállított műveket. Természetesen egy jó tárlat esetében a befogadási folyamatot jelentősen segíti, ha a művészettörténész, kurátor koncepciója mentén a művek kontextusa is kellőképen megismerhető: jobb esetben a kíváncsibb látogatók a katalógus olvasásával otthon még hosszabbra nyújthatják az élményt. A Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár 60 év alatt a Föld körül című tárlatán mindez úgy valósul meg, mintha a múzeum mellett egy kalandregényben lennénk vagy mintha moziba is beugrottunk volna. Nem véletlen a kiállítás figyelemfelkeltő címadaptációja. A látogatás után sokak fejében megfoganhat az ötlet, hogy belekezdjenek egy kalandregény vagy kalandfilm forgatókönyvének megírásába. A vizualitás miatt maradjunk inkább a filmes hasonlatnál: ahogy a Kiscelli-dombon lesétálunk, a művek és azoknak apró részletei minimum négy kontinenst átívelő kalandfilm kockáival keverednek a fejünkben. A kurátor, Árvai Mária által a témához kapcsolt tények és az esetleges hipotézisek a kiállításon (és a katalógusban egyaránt) világosan különválaszthatók. Nézzük a tényeket, amelyekből már rögtön össze is áll a kalandfilm szinopszisa.
Dimenzióváltások
Szilvitzky életműve ma különösen izgalmas, mert minden felfedezése új távlatba kerül: korszakok, amelyeket ő kezdetnek érzékelt, lezárultak, korai technikái a modernitás útkeresését idézik fel, és korai stilizált formanyelve bátorságával tűnik ki (Ikrek című, 1965-ben készült hímzett, hurkolt gyapjúképe, figuratív legfelső szegmensétől eltekintve, formai, szín- és technikai kísérletezései folytán Bauhaus textil is lehetne).
A globális múzeumigazgató portréja
A múzeum háborús övezet. Évek óta világosan látszik, hogy milyen erővonalak mentén zajlanak a harcok, hogy a nemzetközi múzeumi világ milyen aktuális kihívásokkal szembesül. Kezdeni kell valamit a faji és nemi egyenlőtlenségekkel, a környezeti válsággal, a nyugati művészeti kánon dominanciájával, a gyarmatosítás örökségével, az anyagi források elapadásával és a koronavírus okozta bezárásokkal és látogatószám-csökkenéssel. És mégis, ebbe a háborús övezetbe szemlélődni és feltöltődni járnak az emberek. Jó lesz tehát óvatosnak lenni a szekrényekből előkerülő csontvázakkal.
Barokk freskófestészet Magyarországon I. Sümeg
2008 őszén vette kezdetét az a kutatás, amelynek eredményei nagyszabású könyvsorozatban jelennek meg. Már az eddig publikált két kötet is jól mutatja, hogy a szigorú tudományosság és szakszerűség mellett a művek szépsége, a tereket kitöltő freskófestmények mediális sajátosságai is kibontakozhatnak. Egyszerűbben szólva: a teleobjektívval készült felvételek segítségével az olvasó a magyarországi barokk freskófestészet története mellett a művek olyan részleteihez is közel kerülhet, amelyek eddig talán csak a restaurátorok számára bomlottak ki teljes szépségükben. Ennek örömére mi is sorozatot indítunk, azt remélve, hogy az Artmagazin olvasói is kedvet kapnak a freskóval díszített helyszínek felkereséséhez és a könyvek fellapozásához. Sorozatunkban a kötetek szerkesztője emel ki egy-egy művet a gazdag emlékanyagból: most épp karácsonyi a téma.
Mortal Vombat, avagy a preraffaelita állatfarm
A szigorúnak és prűdnek tartott viktoriánus kor valójában kifogyhatatlan forrása a meglepő és extravagáns alakoknak, társaságoknak, eseményeknek. Ki gondolta volna, hogy a 19. század közepi Londonban magánszemély is vehetett élő elefántot, tigrist, medvét vagy akár krokodilt az East End számos, erre szakosodott üzletében? 1869 szeptemberében Dante Gabriel Rossetti is különleges háziállatot vásárolt egy londoni állatkereskedésben. A preraffaelita festő az óhazában legegzotikusabbnak számító, Ausztráliában honos fajokért lelkesedett, a kiválasztott vombat pedig baráti körének megannyi rajzon és versben megörökített abszolút kedvence lett. De hogyan válhatott a preraffaeliták címerállatává egy délszaki erszényes?
„Én is egy pici hópata vagyok?”
Mérei Ferenc (1909–1986) pszichológus, pedagógus szakember legismertebb, V. Binét Ágnessel közösen írt, Gyermeklélektan című munkája nemcsak az 1930-as évek derekán indult gyermeklélektani kutatásainak összefoglalása, de egyben egyik legismertebb, mindmáig széles körben használt műve is.
EGY KIS BARBÁR ERŐT ADVA A SUBTILIS RÉSZLETEKNEK
Ha már nem mehettünk májusban Velencébe, legalább készüljünk lélekben a jövő évre, és tekintsük át a Biennálénak helyet adó Giardini második legrégebbi pavilonjának történetét.
100 éves a Miskolci Művésztelep
„Ha így megy tovább, nyugodtan mondhatjuk, hogy lesz egy miskolci művészet, amely csak így és csak itt keletkezhetett. A művészettörténet Baedekerében pedig majd Miskolcnak is kijut a különleges értéket jelentő pici, de annál többet érő csillag.” (Lyka Károly, 1928)*
Sors és jellem
A géniusz erkölcsi némaságban születik. Ezt a paradoxont Derkovits kortársa, Walter Benjamin a címben megidézett nagy hatású esszéjében a tragédia fenségének nevezi. A német teoretikus szerint a sors abban mutatkozik meg, hogy az életet elítéltetésként fogjuk fel. Ha ez igaz, Derkovits életét előbb ítélték el, s csak aztán lett vétkes. A munkásszármazás, az első világháború, az illegális munkásmozgalommal való kapcsolatból levezetett proletár-predesztináció mellé Molnos Péter egy másik középpontot is kijelöl legújabb könyvében: a művész determináló jellemét.
SZERKESZTŐI BEKÖSZÖNŐ
Valami történt Magyarországon. Mintha hosszú évek panaszáradata meghallgatásra talált volna és reménysugarak kezdenék bevilágítani a kortárs művézet eddig inkább felhősnek mondható egét. Kezdjük a pénzzel.