Kultúripar és pénztemető
Hazánkban a kultúrát feneketlen pénznyelőként tartja számon a döntéshozó közvélekedés. A tengeren túl más a helyzet, legalábbis egy idevágó tanulmány szerint. A non-profit Americans for the Arts szervezet múlt héten tette közzé elemzését az Egyesült Államok gazdaságának és művészetének kapcsolatáról. A több mint száz városnyi mintán alapuló kutatás szerint a képzőművészet és a kultúra 166 milliárd dolláros gazdasági aktivitást eredményez az Államokban.
Orosz cenzúra
A radikális orosz kortárs művésztársaság, a Blue Noses a legjobb reklámot mindig a helyi bürokrácia fafejű vezetőinek köszönheti. Az orosz vámhatóságok ugyanis előszeretettel tiltják meg botrányos politikai alkotásaik kivitelét az országból. Fél évvel ezelőtt egy kíméletlen hivatalnok Matthew Bown londoni galeristát szállította le repülőgépéről, több napos vizsgálat alá vetve gyanús alkotásait.
Kínai perspektívák
Ahogy a kínai óriás lassan maga mögött hagyja az ideologikus kommunista rendszert és áttér a pragmatikus kapitalizmusra, úgy szabadulnak fel az 1,3 milliárd lakosú ország művészei is. Míg a kilencvenes években nem volt ritka a politikai cenzúra, a kormány ma már nem söpri le az asztalról a művészi szabadság kérdését. Az egzotikumra vadászó nyugati galeristák pár évvel ezelőtt fedezték fel maguknak a kínai kortárs művészetet. A néhány kiválasztott (és zömében Amerikába áttelepült) alkotó mára már komoly ismertségre tett szert nyugaton.
Kortárs művészeti rekordok
A magyar műkedvelők is élőben izgulhatták végig a New York-i Sotheby's május 15-ei árverését, ugyanis a mamut aukciósház webkamerával közvetítette az eseményt az interneten. Akik inkább ágyban vészelték át – a hazai idő szerint hajnali egykor kezdődő – képzőművészeti eseményt, azok másnap értesülhettek az eredményről. Megdőlt egy újabb rekord: a kortárs(!) aukciók egyestés összeladása. Az elégedett vevők – az árverezőház jutalékával együtt – 254,8 millió dollárt hagytak a kasszánál.
Viva tévé és képzőművészet
A német licenc alapján itthon gyártott Viva könnyűzenei popcsatorna célba vette a képzőművészetet. Május 12-én került először adásba a minden hétköznap jelentkező kulturális hírblokk (Képben) hétvégi kiadása: a Kép a képben. A Steiner Kristóf által jegyzett miniinterjúk fiatal alkotókra hívják fel a képzőművészet iránt rendszerint nem túl fogékony fiatal korosztály figyelmét.
Bronzkatona
Az utcán összecsapnak az észt rendőrök és az orosz nemzetiségű huligánok, az április végén zajló harcok egy halálos áldozatot követelnek, a Duma küldöttei május elsején megkoszorúzzák az áthelyezett emlékművet, a feldühödött Fiatal Oroszország vandál tiltakozói pedig erőszakkal üldözik el az észt külügyminisztert a moszkvai követségről. 2007-et írunk. Középpontban az úgynevezett Bronzkatonának, Tallinn szovjetek által emelt felszabadítási emlékművének az átköltöztetése áll.
A világ száz legfontosabb embere és a képzőművészet
Hol a helye a kortárs képzőművészetnek napjaink globalizált világegészében? Valahol a hátsó sorokban. A Time magazin idei százas listájára, amin azok a férfiak és nők szerepelnek, akiknek „ereje, tehetsége vagy erkölcsi példamutatása megváltoztatta a világot”, mindössze egy képzőművész jutott be.
A Seuso-kincs újabb rejtélye?
A világ egyik legcsodálatosabb római kori ezüstleletének, a Seuso-kincsnek homályos és véres története tovább bonyolódik. Legutóbb a neves műkereskedelmi lap, a The Art Newspaper szellőztetett meg két hivatalos dokumentumot, amik a tulajdonos, Northampton lord peren kívüli egyezsége miatt eddig nem kerülhettek a nemzetközi nyilvánosság elé.
„Szopjá’ bébi, ha magyar művész vagy!” – Erőlködésmentes művészet avagy tényleg szőke nő-e Nagy Kriszta?
A WAX Kultúrgyárban megrendezett Eddig című, Nagy Kriszta eddig készült munkáit felvonultató kiállítás régóta időszerű volt. Olyan alkotói aktivitás darabjai az ex-MEO-ban bemutatott művek, amely minimum megosztja a hazai szakmai közeget. Kriszta-Tyereskova szinte minden megnyilvánulása szélsőséges reakciókra sarkallja a laikust és szakmabelit. Mint legutóbbi emlékezetes szereplése a tavaly őszi politikai események csúcspontján, amikor képet jelentetett meg magáról letolt bugyival, amint éppen odacsinál a Parlament árkádjai alá. Kriszti (ejtsd: x-T) tökéletesen, egyben radikálisan ragadta meg a lényeget, hogy tudniillik az egész vita és küzdelem célt tévesztett, mert nem ott van a fókusz, ahol sejteni véltük: a népképviselet intézményének falain(ál) fejti ki, hogy a képviselők szarnak azokra, akiknek szavazatai a falakon belülre juttatták őket.
KEMPELEN – avagy a szentimentalizmus, mint búvó patak kanyarog a Török által eluralt felszín alatt
Már éppen azon voltam, hogy – a trendeknek megfelelően (v.ö. 44. oldal) – statisztikát készítsek a Kempelen-kiállításon szereplő művészek nemi megoszlásáról, szomorúan kimutatva azt, hogy a nők maximum csak „bábuként“, vagy rosszabb esetben, mint Mária Terézia törökös dresszben egy metszeten, vannak jelen a Mélyi József és Kálmán Rita által válogatott anyagban, amikor….inkább harmadszor is elmentem megnézni.
Anton Prinner különös világa
Ellentmondások sokasága nehezíti, hogy Anton Prinnerről valós képet alkossunk, mivel tudatos félrevezetéssel épített védőfalat maga köré. Sok barát vette körül, egy bizonyos ponton túl azonban megközelíthetetlen, kiismerhetetlen volt. Ha igaz történetbe fogott, azt kitalált mesével folytatta. Választékosan fogalmazott leveleket írt magyarul és franciául, eközben rézkarcait nemegyszer a legsúlyosabb helyesírási hibákkal teletűzdelt, primitív stílusban írt kis szövegekkel „gazdagította”. Azt állította, hogy sohasem vesz könyvet a kezébe, de hosszú verseket szavalt fejből.
Párnacsata - Wahorn Andrással Mezőszemerén
Bokalengetős mackónadrágban áll a fiú, nézi, ahogy ég a faluszéli tarló. Mellette még ketten, az egyik lány, ő is bámulja a lángokat. Őket nem zavarnám meg, noha az volt Wahorn instrukciója, hogy csak kiabáljuk oda a nevét bárkinek Mezőszemerén, majd az elmondja, hol lakik a Fábry sofőrje.
Hát egy parasztházban, de nem olyanban, amiben egy pesti meglátná a romantikát, amit majd olasz minimálbútorral hangsúlyoz, hanem egy rendes falusi parasztházban. Bicikli a kertben, virágágyások mellett út a házba. Itt lakik a Wahorn András, aki azt mondja körbemutatva a ház mögötti földjén, hogy itt olyan energiák sűrűsödnek, mint sehol Közép-Európában.
A magyar kapcsolat
Kitől származott az a gondolat, hogy a Van Gogh-kiállítás mellett bemutatásra kerüljön egy olyan kamaratárlat, mely a magyar festészet remekműveiből ad válogatást?
Geskó Judit, a kiállítás kurátora keresett meg engem az ötlettel. Most is jól emlékszem, Amszterdamból hívott fel, még 2005-ben, és megkérdezte, lenne-e kedvem együtt dolgozni vele a Van Gogh-kiállítás munkálataiban. Én furcsa módon éppen a Szépművészeti Múzeum könyvtárából léptem ki, mikor csörgött a telefon. Persze rögtön igent mondtam, s nem csupán a feladat nagyszerűsége miatt, hanem azért is, mert a Monet és barátai tárlat kapcsán már írtunk egy közös tanulmányt a katalógusba, és nagyon jól tudtunk együttműködni.
Egy talált kép „megtisztítása” - Mattyasovszky-Zsolnay László: Harangvirág
„Mattyasovszky Zsolnay Lászlót java férfikorában ragadta el a halál. Művészetének nyugodalmas fejlődési menete elérkezett a finom leszűrtség szintjére, a sors azonban nem engedte a folytatást. Hirtelen és váratlan halála nemcsak művésztársait döbbentette meg, hanem azt a választékos társadalmi kört is, amelynek megbecsült tagja volt. Tisztelték férfias komolyságát, az átlagot messze felülmúló kultúráját, egyenes jellemét, halkszavú, finom modorát. Ezek a vonások megvannak művészetében is” – ezekkel a szavakkal kezdôdik a Magyar Mûvészet címû folyóirat 1935. évi 9. számában egy megemlékező írás (1), s akire a név nélküli szerző (talán maga a felelôs szerkesztő, Oltványi-Ártinger Imre? (2)) emlékezik, az bár mára a nagyközönség előtt talán már elfeledett, ám akkor igencsak közismert szereplôje volt a magyar képzőművészeti életnek.
Artmagazin 2007/2.
Tartalom:
REFLEX
KÖRKÉRDÉS: Hogyan képzel el egy ideális művészeti intézményt?
Topor Tünde: Fő terveim ebben a múzeumban… Beszélgetés Geskó Judittal
Gereben Kata: A magyar kapcsolat Beszélgetés Molnos Péterrel
Csizmadia Alexa: Lecsúszunk vagy dumálunk? Tudósítás a legutóbbi Tate-szimpóziumról
Einspach Gábor: Huszadik születésnap hívatlan vendégekkel – TEFAF Maastricht 2007