Így jártam… - Műtárgyvásárlási abc kezdőknek
1. Ne vásárolj a mórahalmi piacon!
2. Ha mégis ott vásárolsz, akkor se Perlrott Csaba-képet, hanem legfeljebb sült oldalast, vattacukrot, vagy rozsdás MZ Trophy-alkatrészt
3. Ha mégis Perlrott Csaba-képet vásárolnál, az legalább ne temperával legyen festve, és a hátulja diófával antikosra pácolva, valamint, úgy általában, ne olyan legyen, mintha egy óvodás gyermek festette volna.
4. Ha már egyszer megvetted, ne terjeszd el laikus ismerőseid között és szakmai berkekben, hogy mennyire jó vételt csináltál, ne nézegesd reménykedve az eddigi leütési árakat, és ne csodáld párás szemmel, ködös aggyal a kanapéra támasztott „műtárgyat” kétségbeesve a gondolattól, hogy hamarosan, még ha irdatlan összegért is, de meg kell válnod tőle.
5. Szóval az előző négy pontot: NE, NE, NE, NE!
A lódenkabáttól a Traubisodáig
Valuch Tibor új könyvében a Kádár-korszak hétköznapi világáról lebbenti fel a felejtés egyre sűrűbb szövésű fátylát. A kiváló társadalomtörténész letörli a rendszerváltáskor nyugdíjazott fogalmakról a port, hogy a Kádár-éra kronológiájába helyezve újra visszanyerjék régi értelmüket.
Luthertől a Bauhausig
A Budavári Palota „A” épülete, a volt Munkásmozgalmi Múzeum szomorúan várja a lassan beköltözködő Nemzeti Galériát - mióta a Ludwig Múzeum kitelepült Dél-Pestre.
A Galéria egy Németországból kölcsönzött időszakos tárlattal nyitja meg új szárnyát. A grandiózus vörösmárvány-mészkő enteriőrrel így elsőként a németek protokolláris kölcsön-kiállítása veszi majd fel a versenyt.
Visszaszerzett zsidó műkincsek
A Lauder család furcsa helyzetbe került. A híres Estée Lauder kozmetikai vállalat alapítójának egyik fia, Ronald Lauder nemrég vásárolt meg 135 millió dollárért egy Klimt festményt. Adele Bloch-Bauer elképzelhetetlenül drága portréja egy zsidó restitúciós per során került vissza a tulajdonos leszármazottaihoz, majd onnan tovább, Ronald Lauder New York-i galériájába. Most viszont bátyja, Leonard Lauder egyik festményét, szintén egy Klimtet igényelnek vissza a korábbi, zsidó származású tulajdonos unokái.
KÖRKÉRDÉS: Hogyan képzel el egy ideális művészeti intézményt, illetve az Ön számára mit jelent a látogatóbarát múzeum fogalma?
Válaszol: Fáy Miklós (újságíró), Bokor László (pszichoanalitikus), Muhi András (producer), Kiss Erzsi (egykisserzsizene), Wessely Anna (művészettörténész-szociológus).
Ein Ungar in Venedig - a biennále-dosszié
Január végén megszületett a döntés az 52. Velencei Biennále magyar résztvevőjéről. A beadási határidőig 12 kurátor nyújtotta be pályázatát, amelyet öttagú zsűri (András Edit, Boros Géza, Nemes Attila, P. Szűcs Julianna, Páldi Lívia) bírált el. A nemzeti biztos szerepét ellátó Petrányi Zsolt részletes sajtóközleménye szerint a zsűri első körben a kiírásoknak tökéletesen megfelelő pályázati anyagokat vitatta meg, „de ezek között nem találtak egy olyat se, amelyet a dolgozatokban prezentált formában megvalósíthatónak ítéltek volna”.1 Majd a hiányos és hibás pályázati anyagokat szemrevételezték (a 12-ből 4 db!), amiből az egyik felkeltette a testület figyelmét.
Suttogások és sikolyok - A Branly-rakparti Múzeum
Képzeljünk el egy ovális üveg süteménytartót, körkörösen telerakva kekszekkel, és húzzuk fel 50 méteresre. Ilyenek mellett kanyarodik felfele a rámpa, bennük ősi hangszerek, eszközök, gyönyörű tárgyak, mintha ez lenne rendezett tárhelyük, csak épp mi is láthatjuk őket. Párizsban ha valaki múzeumba akar menni, nem az szokott lenni, hogy húzza az időt az indulással, nehogy fájón hamar szembesüljön a választék szűkösségével, hanem inkább minden idejét úgy próbálja beosztani, hogy legalább a kötelező helyeket rendben végiglátogassa. Az ott élők elkényeztetve válogatnak a világ minden tájáról odahordott kiállítások közül, a számos kis galéria, alapítványi múzeum, nagy intézmény programjából.
Medici, az Ördög
A Medici név köré a legszebb művészettörténeti asszociációkat szőtték a derék firenzei mecénások. Egy huszadik századi Medici viszont jócskán visszaélt a jól csengő vezetéknév adta előnyökkel. Giacomo Medicit 2004-ben ítélte el a Római bíróság műkincscsempészésért. A nagyszabású illegális hálózatot üzemeltető műkereskedő kezén átfutott csempészáruk a legmagasabb körökig jutottak el. Vásárolt belőlük bőségesen a Getty Intézet, de a New York-i Metropolitan Múzeum is.
Kilimológia, avagy szőnyegek a falon – John Bátki szőnyeggyűjteménye
Hat nyeregtáskalap, két töredék és egy imaszőnyeg. Tizenkilencedik századbeli nomád asszonyok szőttesei. A legegyszerűbb, egyetlen motívumot ismétlő szőtt minták ideális bevezetést adnak a kilimológiába, a tradicionális szőtt és csomózott szőnyegek tanulmányozásába. Az ilyesféle, iparosodás előtti nomád szőttesek aránylag egyszerű kompozíciói ötletes, eredeti rajzbeli és színhasználati improvizációk által kelnek életre. A két kurdisztáni táskalap például a majdnem azonos középmező motívumaik és alaptervük ellenére mégis
meglepően különböző képet ad. A két szőnyegnek méreteiben, színvilágában, valamint mezőmotívumaik közepében rejlő apróbb különbségein túl vannak olyan markáns vonásai is, amelyek egyedivé teszik őket.
A szobrászatot nem mint tárgyat, hanem mint nyílt, kreatív teret értelmezni...- Anthony Gormley Blind Light című kiállításáról
Anthony Gormley szobrászata két alapélményen nyugszik. Az egyik a klausztrofóbia, illetve annak az a személyes verziója, amit Gormley gyerekkorában megélt: délutánonként, vagyis még világosban kiküldték a lodzsára aludni. A gyermek Gormleyt pánik fogta el, mert a szem lecsuktával nem azt érezte, hogy „nem lát semmit”, hanem hogy a szeme és a szemhéja közti tér fullasztóan szűk. A másik már szobrászkorából származik, amikor saját magát használta modellként, egész alakos öntvényeket készítve a testéről.
Látogatóban Vermeernél
A holland precízség nem ismer határokat, a buzgó művészettörténészek az Aranykor kismestereit is gondosan katalogizálják már. Hát még az olyan sztárok életét, mint Vermeer, aki Rembrandt és Van Gogh után Hollandia harmadik számú nemzeti büszkesége. De vele nem volt könnyű dolguk, a 17. században élt delfti festőművészt ugyanis teljesen elfelejtette a hálátlan utókor. A lelkes szakértők a levéltári kutatásoktól a multimédiás enciklopédiák szerkesztéséig mindent megtesznek azért, hogy megismerhessük az újra felfedezett Vermeert.
Batliner-gyűjtemény
Klaus Albrecht Schröder, a bécsi Albertina igazgatója dörzsölheti a kezét. Az általa irányított múzeum begyűjtötte a világ egyik legrangosabb magángyűjteményét: a liechtensteini ügyvédnek, Herbert Batlinernek és feleségének a kollekcióját. A múzeumvilág lottónyereményének tartott anyagért olyan nehézsúlyú versenyzőkkel kellett megküzdenie, mint a New York-i Guggenheim Múzeum. Az Albertina jött, látott, győzött. Most már, 500 csúcsminőségű modern műtárggyal gazdagabban, komoly szereplőnek számít a nemzetközi színtéren is.
Intermédia Bölcsőde - St.Auby Tamás előadásai az Intermédia tanszéken
EZ NEM DISCO – ez olvasható a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia tanszék Kmety utcai épületének bejárata fölött, egy csoport diák által finanszírozott és meglepetésszerűen felszerelt pont-modul kijelzőn.
Ez nem disco! – közli az egybegyűltekkel a hallgató, amikor késve érkezik az előadásra, amelynek címe: Paralel Kurzus/Tanpálya II. – Anatómiai Halhatatlanság.
Az oktató St.Auby Tamás: nem-művészet-művész – a fenti maxima tőle származik.
A Kurzus hivatalosan A XX. századi művészet története és elmélete program alatt fut, s a meghívott művésztanár az előadás felépítésében, a hangsúlyok kijelölésében szabad kezet kapott.
St.Auby, Svájcból történt visszatelepülését követően, az 1991/92-es tanévtől ad elő a tanszéken. A Magyar Narancs 1991. október 22-i számában, egy vele készült interjúban Miltényi Tibor, a kérdező, St.Auby happening-definícióját idézi: „a filmben találkoznak az összes művészetek, a happeningben az összes nem-művészetek”, és megállapítja: „ez az elv kiterjed minden egyéb tevékenységére” – így az oktatásra is.
Hitel műtárgyfedezet mellett, avagy a magyar műtárgypiac egy pénzintézet szemével
A magyarországi műkereskedelem történetét vizsgálva a mindenkori pénzvilág számos meghatározó szereplőjének nevével találkozhatunk. Elég, ha csak a Posta Takarékpénztárat említjük, mely az Árverési Csarnokkal egyesülve a két világháború közötti aukciós élet vezető szereplője volt, de gondolhatunk olyan neves bankárokra is, akik gyűjtőként vagy mecénásként komoly szerepet játszottak a kor művészeti életében, például báró Kornfeld Mór műgyűjtő, vagy Fruchter Lajos, a Gresham-kör fő támogatója.
A rendszerváltás óta új nevekkel bővült a névsor; közülük is elsőként a Raiffeisen Bank ismerte fel a kultúra, és annak szerves része, a kortárs képzőművészet támogatásának fontosságát. Gyűjteménye felépítésével, folyamatos fejlesztésével, kiállítások rendezésével, kiadványok támogatásával aktív és jelentős szereplője a képzőművészeti életnek.
Magyarok Münchenben 4. – „A csodás Kelet” festője – Eisenhut Ferenc
„Már holnap utaznék Cairo felé, mennék én direkt a szép világnak.”