Polidimenziók fekete-fehérben - Saxon-Szász János kiállítása
Saxon-Szász János művészi pályafutása korán kezdődött – korábban, mint amikor beiratkozott a Műszaki Főiskolára, miután az Iparművészeti Főiskolára nem vették fel. A Pesti Műhellyel 1982-ben került kapcsolatba, a 90-es évektől pedig a nemzetközi, majd a hazai MADI mozgalommal, amelyben azóta is igen aktívan részt vesz. Így például – más művészekkel és kritikusokkal együtt – a 2006 tavaszán, Moszkvában szervezett nagyszabású „supreMADIsm” tárlaton és konferencián. Igazi művészi tevékenysége azonban nem merül ki a közös vállalkozásokban, valójában magányos, egyéni teljesítmény, amely egy – már több évtizede kialakított – koncepcióra épül. Ezt a koncepciót tágítja, építi napról napra, egyik műből vagy sorozatból formálja a következőt, anélkül, hogy az előzőt megtagadná.
Tér-képek - Vojnich Erzsébet műveiről
Vojnich Erzsébet mintegy húsz éve fest néptelen belső tereket, amelyek azonban implikálják az emberi jelenlétet. Épületek külső képeit is festette, de azokban is a geometria, az épületek matematikai törvényeknek engedelmeskedő horizontális–vertikális tagolása dominál: mintha azért érdekelné Vojnichot az épület kívülről is és belülről is, mert az a tömegével és a falai által befogott térrendszereivel egyszerre kozmikus és emberi, mint az univerzális rend földi, anyagi nyelvre való lefordítása.
Az a kizárólagosság és kutató magatartás, amivel Vojnich a falakkal határolt tereket festi és rajzolja, tanítja a nézőt, amennyiben az ismert világból az ismeretlen felé vezeti. Szilárdan álló struktúrákat meggyőzően ábrázolni nem sokkal kisebb teljesítmény, mint megépíteni őket; mindkettő feltételezi az elgondolás, tervezés és kivitelezés logikus egymásra épülését, a szerkezetek funkciójáról és karakteréről való tudást és a gravitáció bensőséges ismeretét. Vojnich képein rend van, az épületelemek olyan súllyal nehezednek a földre, mint a jól megfestett portré modellje.
Fabulák - Herczeg Nándor művészete
Herczeg Nándor a Raiffeisen Galériában nyílt önálló kiállításán az elmúlt négy évben keletkezett alkotásokból láthatunk válogatást. A tárlat az ezt megelőző négy önálló kiállítás , a művész igen termékeny korszakának összefoglalója is egyben.
Történelmen innen, történelmen túl
Pinczehelyi Sándor (1946) munkásságából tavaly ősszel adott ízelítőt az érsekújvári Művészeti Galéria, mely az utóbbi évtizedben intenzívebben figyel a magyar művészetre. A Kassák városában működő intézmény, hűen a nagy ős ars poeticájához, arra törekszik, hogy a jelenben éljen, színvonalas kortárs művészeti kiállításokat rendezzen s fellazítsa a határokat a hazai és külföldi művészet között. Három évvel ezelőtt Pinczehelyi Sándor részt vett egy párbeszéd jellegű kiállításon – Július Kollerrel (1939), mely egyaránt rámutatott a művészek közös és egyéni vonásaira. Ezután merült fel az idei önálló kiállítás gondolata, amely Látogatás címen 2006. szeptember 7. – október 14. között meg is valósult. A kiállítás tényleg ízelítő volt, hisz érintette az előző korszakokat, a hangsúlyt a 70-es évekbeli főművek átértelmezésére és az utóbbi évek termésére helyezve. Párhuzamosan voltak jelen a visszatekintő-átértelmező és újat kereső tendenciák.
Tudósítás a legutóbbi Tate-szimpóziumról
A londoni Tate Modern elôadásainak és szimpóziumainak egy részét élô webközvetítésen követhetik az érdeklôdôk, ami csaknem egyenértékû az azokon való részvétellel. A közvetítések néhány héttel késôbb a Tate honlapjának archívumába kerülnek, ahol az évek során tekintélyes anyag halmozódott fel mûvészettörténeti adalékokból és mûvészetteóriai munícióból.
A Levi's és a művészek
Andy Warhol filmcsillagokról elnevezett cipőtervekkel debütált a Madison Avenue-n 1956-ban. Warhol japán reinkarnációja, Takashi Murakami pár éve lepaktált a luxustáskák királyával, a Louis Vuittonnal. Sőt, új kiállításához egyenesen egy Louis Vuitton boltot álmodott meg. Ezek után senkit se lepjen meg, hogy Warhol brit „tanítványa”, Damien Hirst is összeállt egy ruházati céggel. Hirst választottja a Levi Strauss & Co.
"Azóta sem nyílt olyan szép galéria, mint amilyen a miénk volt.."
Nagyházi Csaba után Pátzay Vilmával folytatódott Műkereskedő-portrék című sorozatunk. A vele készült interjú első részében személyes karrierje mellett szó esett a Műgyűjtők Galériája indulásáról, az első aukciókról, amit az addig monopolhelyzetben lévő Bizományival konkurálva indítottak, illetve a Kádár János-hagyaték szenzációszámba menő elárverezéséről.
"Az erőpróba"
Amikor a müncheni művészeti akadémia 1858-ban első jubileumát – az alapítása óta eltelt első ötven évet – ünnepelte, a szervezőbizottság az ünnepség színhelyéül a nem sokkal azelőtt elkészült csodálatos üvegpalotát, a Glaspalastot választotta. Az Üvegpalota adott otthont az „Első Általános Német Művészeti Kiállításnak”, amelyet a Müncheni Királyi Képzőművészeti Akadémia és Német Művésztársaság együttesen rendezett, és amelynek célja akkor még a német „nemzeti” művészet bemutatása volt. Nem véletlenül, hiszen Európa ekkoriban a világkiállítások lázában élt, amelyek, mint Werner Hofmann fogalmazott, a haladás apoteózisai és egyúttal a történelmi tudat demonstrációi is voltak. A nyitás a Német Birodalom többi állama felé nagy figyelmet keltett, és megalapozta azt is, hogy München művészeti központtá válhasson.
A leggazdagabb gyűjtők
Az aukciósházak tavaly több mint 810 darab műalkotást adtak el az 1 millió dolláros álomhatár felett. A kilencvenes évek végéig ez a szám még nem emelkedett 200 fölé! Egyes szakértők szerint az aukcióknál is jelentősebb magánvásárlások során további 1000 műkincs érhette el – csak tavaly – a milliós árszintet. A műtárgypiacot ellepték a dúsgazdag mágnások, akiknél a pénz nem akadály. Az Artnews összeállította a legaktívabb, azaz legtöbbet költő műgyűjtők listáját. Következzék a tíz legbefolyásosabb közülük, ábécé sorrendben:
Hedge fundok alkonya
A hedge fundnak nevezett spekulatív befektetési alapok kínos bukása ismét borzolja a kedélyeket a Wall Streeten. A tengerentúlon nagy népszerűségnek örvendő, összes lehetséges pénzügyi piacból csemegéző portfóliók eddig a villámgyors meggazdagodás esélyét kínálták. Most fordult a kocka, a másodlagos jelzálogpiacról induló hitelválság megrengette a hedge fundok mesés birodalmát. Amiknek urai a kortárs műtárgypiac fő befektetőiként szereztek maguknak hírnevet. Kidurran a kortárs lufi?
Artmagazin 2007/4.
Elhunyt Türk Péter (1943 - 2015)
2007/4. lapszámunk eredeti publikálásakor is két súlyos veszteséget közölt. A címlapon szereplő Türk Péter-művel most az alkotóról emlékezünk meg.
A gótikus Richter
Gerhard Richter, a nagy kaméleon, új műfajjal bővítette sokszínű életművét. A képeladások alapján a nemzetközi élmezőny elitklubjába tartozó kortárs művész festett már elmosódott fotórealista portrét a Vörös Hadsereg Frakció terroristáiról, készített már konceptuális fotókat, hatalmas diagramot, geometrikus és expresszív absztrakt munkákat is. Augusztusban pedig átadta legújabb alkotását: a Kölni Dóm 20 méter magas ólomüveg-ablakát.
Drezdai Képtár 2.0
A Drezdai Képtár felkészült minden eshetőségre. A nemzetközi hírű festménykollekció kincseit egyszer már elszállították az orosz katonák a második világháború végén a szétbombázott tartományi fővárosból. A sok nehézség árán újjávarázsolt „Elba parti Firenze” fő gyöngyszeme, a Zwingerben látható Képtár most megduplázta önmagát. Csinált egy „biztonsági másolatot” a gyűjteményéről: a Régi Képtár anyaga június óta már elérhető a Second Life virtuális univerzumában is.
Sziget fesztivál 2007-7
Elérkezett az utolsó nap a Szigeten. A lakók, látogatók fáradhatatlanul bolyonganak még ma is a különböző rendezvények között. Rengeteg program, koncert közül lehetett választani. Művészet párti fiataloknak is akadt bőven miből csemegézni. Kipróbálhatták magukat agyagozásban, gyöngyfűzésben, a festészet tudományában és még ezernyi érdekességben. Sokaktól hallottam, hogy az Octopus Összművészeti Helyszínt tartották az egyik legszínesebb fórumnak, ahol gyerekek és felnőttek egyaránt megtalálták a nekik tetsző programot. Fesztiválos képriportunk utolsó része következik.