Pekingi művésznegyed
A kínai kortárs művészet lázban ég. A lassú politikai átrendeződés közepette a képzőművészeknek sikerült rákapaszkodniuk a nemzetközi műtárgypiac expressz-vonatára. Legalábbis egyeseknek. Zhang Xiaogang egyik festményéért több mint 2 millió dollárt fizettek New Yorkban márciusban, Xu Beihong realista háborús képe pedig 9,2 millióért kelt el egy Hong Kong-i árverésen áprilisban. Őrült árak! De hol dolgoznak a népköztársaság művészei? Például a 798-as kerületben.
Lordok támadása
Bajban van a londoni National Gallery. Sürgősen elő kellene teremtenie jó 100 millió fontot (37 milliárd forintot!) több remekmű megmentésére. A gyűjtemény nem a maradványképzés miatt került nehéz helyzetben, hanem a visszakozó kölcsönzők miatt. A lordok – a műkereskedelmi pezsgésnek vagy átmeneti pénzzavarnak köszönhetően – megunták az ideiglenes nagylelkűséget, most már bankókat szeretnének látni a festmények helyén.
Adameszk történetek
A Londoni Magyar Kulturális Központ (Hungarian Cultural Center/HCC) 1999 óta működik London egyik legmozgalmasabb negyedében, a Covent Gardenben. A nevet adó piacon kívül a londoni színházak is többnyire erre találhatók. A HCC is egy színház, a Strandról nyíló Vaudeville Theatre hátsó szárnyában kapott helyet. A színház épületét 1869–70-ben C. J. Phipps tervezte. Tizenkilenc évvel később ugyanezzel az építésszel kívül-belül átalakíttatták a színházat, majd 1925-ben Robert Atkinson tervei alapján átformálták és kibővítették. Ekkor húzták fel a kis szűk hátsó utca, a Maiden Lane felé eső részt is, úgynevezett „Adamesque” stílusban.
Nemzetközi graffiti verseny
2003-ban indult útjára a Write 4 Gold Classics névre hallgató graffiti verseny. A rendezvény minden évben egyre szélesebb körben hódít. Idén Európában – az új szabályok szerint – régiónként álltak fel a csapatok a végső megmérettetésre. Most az évközi versenyek első 8 helyezettje mérhette össze tudását. Így alakult ki a déli, északi, keleti és közép-európai döntő. Hazánk a kelet-európai verseny rendezésének jogát kapta meg.
Raffaello előkerül
A Christie's július 5-i londoni árverésén gazdára talált a közelmúlt egyik legkiemelkedőbb klasszikus arcképe, Raffaello Lorenzo II. de Mediciről készített csodálatos portréja. A reneszánsz festőfejedelem szinte összes képét rangos múzeumi gyűjtemény őrzi. A 18,5 millió fontért elkelt virtuóz portré egyike az utolsó szabadlábon lévő Raffaellóknak. Mint minden jó klasszikus régiségnek, Lorenzo arcmásának története is bővelkedik kalandokban.
Közgyűjtemény az eBayen
Rendhagyó utat választotta a holland Kulturális Örökség Hivatal kellemetlenül felduzzadt kollekciójának tehermentesítésére. A közgyűjtemény az eBay oldalán, vagyis a világháló virtuális árverező portálján bocsájt áruba 1000 műalkotását. Az internetes eladás már megindult, hetente 50 műtárgy kerül kalapács alá, egészen októberig.
Buborék, léggömb, lufi
A Velencei Biennále idei kurátora, az amerikai Robert Storr bon mot-ját a művészeti kritika úton útfélen hangoztatja: „A pénz beszél; de nincs mondanivalója a művészetről.” Miközben mindenki tudja, hogy a képzőművészet – legalábbis a világ fejlett régióiban – bombaüzlet. A szédítő iramban emelkedő árak, főleg a kortárs művészeti árak, sok elemzőt kételkedésre indítanak. Richard Feigen a The Art Newspaper hasábjain osztotta meg fenntartásait az olvasóval. Következzék pár részlet tanulságos elemzéséből:
Lezuhant asztronauta
A tapasztalt amerikai űrhajós, David Scott egy vacsorafogadáson ismerkedett meg Paul Van Hoeydonckkal. A kiváló asztronauta egészen különleges kéréssel fordult a világűr iránt érdeklődő belga képzőművészhez: tervezzen neki egy szobrot a Holdra. Az Apollo 15 parancsnoka az Emberiséget jelképező plasztikát egyéni kezdeményezésként kívánta a Holdra szállítani. A projekt rendhagyó körülményei miatt David Scottnak volt pár különleges feltétele.
Terjeszkedő Ermitázs
„Csak az egerek és én tudjuk csodálni” – mondta Nagy Katalin az 1764-ben alapított egyszemélyes cári magán múzeumáról, amit kedélyesen remetelaknak, azaz Hermitage-nak nevezett. A szentpétervári múzeum – az egerek és a cárnők helyett – ma már több millió látogatóval büszkélkedhet évente. De ezzel sem elégedett, hiszen a világ legfontosabb három múzeumának egyikeként rengeteg műtárgyat nem tud bemutatni. A túlzsúfoltság enyhítése végett megindult a tapogatózás Teherán felé.
Nagy múltú műkereskedelmi cég keres...Interjú Szentpétery Kálmánnal, a BÁV Zrt. vezérigazgatójával
A magyarországi műkereskedelemnek hosszú ideig volt meghatározója a BÁV és annak jogelődjei. A cég történetét az Artmagazin egy sorozat formájában már feldolgozta, de a rendszerváltás körüli időszak izgalmas eseményeinek, illetve az 1999-től kezdődő változások lényegének ismertetésével még adósok vagyunk. Nézzük tehát, hogy mi történt attól kezdve, hogy ön idekerült a céghez!
A műkereskedelmi tevékenység a BÁV egész forgalmának hány százaléka, mennyire stratégiai jelentőségű, terveznek-e bővítéseket, vagy ez az üzletáguk inkább csak imázsépítő elem?
Amikor én 1999-ben idekerültem, a BÁV-nak csak egyik ága volt a műkereskedelem. Az alapító okirat, illetve a cégbíróság szerinti fő tevékenységünk a használtcikk-kereskedelem. De nem az a fő jövedelemszerző tevékenységünk.
Pornózúza versus művészetfar-hát, avagy Szöllősi Géza belsőséges művei
Szöllősi Géza idén ismét egy sikeres magyar filmprodukció special art designereként tűnt fel Szász János Ópium című, többszörösen díjazott filmjében. Ezzel egy időben, 2007. február 1–24-ig látható egyéni kiállítása a Körzőgyárban.
A megnevezés mágiája
Új terminus technicus született: „magyar vadak”. A Nemzeti Galéria nagy sikerű kiállítása és kitűnő katalógusa olyan magától értetôdôen jó művek között teremtett magától értetődően szoros szellemi kapcsolatot, mintha fogalom és tartalma között a kapcsolat, a néven nevezés mögött sok évtizedes lenne a tradíció. Valószínűleg azért gyűltünk egybe, mert a magától értetődés még sem volt azért annyira magától értetődő. Valami történt a szakmában, amelynek nyilvánvaló következményei lesznek az akadémiai művészettörténet-írásban, a műgyűjtői praxisban, sőt talán a közművelődés alapszókincsében is.
Biennale 2007
Ein Ungar in Venedig
Január végén megszületett a döntés az 52. Velencei Biennále magyar résztvevőjéről. A beadási határidőig 12 kurátor nyújtotta be pályázatát, amelyet öttagú zsűri (András Edit, Boros Géza, Nemes Attila, P. Szűcs Julianna, Páldi Lívia) bírált el. A nemzeti biztos szerepét ellátó Petrányi Zsolt részletes sajtóközleménye szerint a zsűri első körben a kiírásoknak tökéletesen megfelelő pályázati anyagokat vitatta meg, „de ezek között nem találtak egy olyat se, amelyet a dolgozatokban prezentált formában megvalósíthatónak ítéltek volna” (1). Majd a hiányos és hibás pályázati anyagokat szemrevételezték (a 12-ből 4 db!), amiből az egyik felkeltette a testület figyelmét.
Kultúr-túladagolás
A minisztérium adatai szerint az idei Múzeumok Éjszakája rekordot döntött a 235 ezres látogatói számmal. Budapesten 152 ezren, vidéken 83 ezren voltak kíváncsiak erre a nagyszabású kulturális megmozdulásra. Budapesti lévén csak a pesti éjszakáról tudok beszámolni. Délután hat felé már elég hosszú sorok kanyarogtak a belépőjegyekért, de ekkor még nem volt érezhető az a tömegőrület, ami az esti órákon eluralkodott.
Látogatóban El Kazovszkijnál - A Galatheák mindig férfiak voltak...
Ismerve mindazt, amit alkotsz, nagyon sok irányba elkanyarodhatott volna az életed, nem feltétlenül csak a képzômûvészet felé. Ez lehetett volna a színház, az irodalom, de akár a tudomány is. Mi az oka annak, hogy mégis rajzban, festészetben fejezed ki magad leginkább?
A legközelebb a nyelv állt és áll hozzám, a vers és a próza, a film és a színház is szóba jött, de az elsô helyen a természettudomány állt. Hosszú ideig nem akartam képzômûvészettel foglalkozni, a természettudomány ezer kérdése foglalkoztatott. A mikrobiológiától a csillagászaton át sok minden érdekelt, de még a pszichológia is vonzott. Ami igazán izgatott, az a kapcsolatrendszer a tudományágak között, illetve azok a szélsô értékek, ahonnan tovább lehet lépni. Ennek ellenére tudom, bármilyen egyetemre mentem volna, a végén festô vagy író lettem volna. Alkatilag alkalmatlan vagyok a tudóséletre.