Stendhalok Firenzében
Évente egyre több Stendhal-szindrómában szenvedő pácienst kezelnek a firenzei pszichiátrián. A tünetek: jobb esetben túlzott eufória (mint a francai regényíró, Stendhal esetében), rosszabb esetben depresszió, pánikroham vagy hallucináció. A rendszerint középkorú, külföldi turisták megzavarodnak a rájuk zúduló remekművek nyomasztó nagyságától, sosem látott bőségétől. És persze igazuk van, hiszen Toscana fővárosa a világhírű műalkotások lenyűgöző sűrítményét kínálja, a Dávid-szobortól kezdve a Paradicsom-kapun keresztül a Vénusz születéséig.
Design kézikönyv
Néha érdemes rendet tenni a kósza emlékek és homályos félinformációk között – s erre a Fiell házaspár dizájn-kézikönyve kiválóan alkalmas. Mikor kezdődött a retró, honnan ered a csőbútor, miért népszerű a minimalizmus, mikor virágzott a giccs-dizájn, hol válik el az art deco a modernizmustól és miben a különbözik a márkajegy a vállalati arculattól?
A Taschen új kiadványa – minden kérdésünkre válaszolva – ábécérendben vezeti végig az olvasót a modern formatervezés történetén.
Acélecset
Az ország mértani középpontjában álló Dunaújváros sajátosan gazdag művészeti élettel rendelkezik: már-már Szentendréhez lehetne mérni az egy négyzetméterre eső alkotók sűrűségét.De Dunaújváros helyzete teljesen egyedi, hiszen itt áll a monumentális Vasmű, komoly pénzügyi forrásával és lenyűgöző ipari hátterével. A Vasmű jó fél évszázada határozza meg a város sorsát: az ötéves terv nyomán felépített szocreál lakóteleptől kezdve a hetvenes években alapított Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelepen keresztül a rendszerváltás utáni időszak első sikeres kortárs intézményéig, a Kortárs Művészeti Intézetig.
Tucatáruból műalkotás
Andy Warhol nagyon aktuális. Nem tudni, meddig, de még mindig. A régimódi kasseli professzor, Klaus Honnef esszéje – anekdoták és élvezetes töprengések közepette – vezet végig minket az amerikai szupersztár életművén, a nincstelen reklámgrafikustól a manhattani pop-dandyig.
Honnef magabiztosan választja szét a búzát az ocsútól, a korszakalkotó újításokat a Warhol-mítosz ködfelhőitől. Márpedig nem volt könnyű dolga, mert a pop-art szupersztárja tudatosan építette extravagáns imázsát.
Amadeus, Amadeus
Az Amadeus alkotói ösztöndíj a kilencvenes években újjászületett, majd kínkeserves létharcba kezdett hazai mecenatúra egyik kiemelt képviselője (és sikeres túlélője). Az Amadeus Művészeti Alapítványt még 1993-ban hozta létre Baranyay László professzor, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezetője – többek között – a magyar komolyzenei és képzőművészeti hallgatók képzésének támogatására. A tizennégy évvel ezelőtt megfogalmazott keretfeltétel (az állam felelősségvállalásának drámai csökkenése és a civil szféra kényszerű előretörése) ma még időszerűbb. Az alapítvány 1999-ben megindított képzőművészeti programja – a hazai kultúrfinanszírozás lassú ellehetetlenítése ellenére – virágzik és évről évre gyarapodik.
Rippl a Vadak között - Egy magyar kép Houstonban
Egy ország képzőművészetének súlya, nemzetközi megítélése leginkább abban mérhető, milyen művekkel van jelen a világ jelentős múzeumainak állandó és időszakos tárlatain. Magyarország helyzete ebben a tekintetben rendkívül ambivalens: ahol feltűnünk – leginkább a 20. századi fotóművészet területén – kizárólag olyan művészek alkotásai kerülnek közönség elé, akik emigránsként váltak világhírűvé, s így individuális jelenlétük nem vagy csak elenyésző mértékben kapcsolódik össze szülőhazájuk elismerésével. Kertész, Brassai, Capa és Moholy-Nagy a műfaj ikonjaivá vált alkotásai szinte kivétel nélkül a francia és német fotóművészet két világháború közötti alkotásaiként kerülnek bemutatásra, míg például Drtikol, Sudek és Funke műveit mint az Osztrák–Magyar Monarchiától függetlenné váló Csehszlovákia művészetének kiemelkedő eredményeit tárják a közönség elé.
Festészetünk jelenlegi nemzetközi megítélésével kapcsolatban ilyen gond fel sem merül: hírünk nincs, jelenlétünk elhanyagolható.
Wanted - Zichy Mihály
2007. december 14. és 2008. március 26. között Zichy Mihály műveinek nagyszabású bemutatójára készül a Magyar Nemzeti Galéria. A kiállítás apropóját a szentpétervári Ermitázzsal való együttműködés adja, melynek köszönhetően a világ egyik legnagyobb múzeuma mintegy száz darab grafikát kölcsönöz a gyűjteményében őrzött Zichy-anyagból. A Magyar Nemzeti Galéria és az Ermitázs Zichy-grafikáin és -festményein kívül – mely a bázisát adja a tárlatnak – szeretnénk hazai köz- és magángyűjtemények anyagát is bemutatni. A hagyatékból, mely a mai napig a leszármazottak tulajdonában van, számos fontos mű lesz látható, és több gyűjtő is jelezte már együttműködési szándékát. Azonban van néhány kulcsfontosságú alkotás, melynek eddig nem sikerült nyomára bukkanni, ebben kérjük olvasóink segítségét.
Orsós Madonna
Négy évvel ezelőtt egy derűs augusztusi napon két turista jelentkezett be a skóciai Drumlanrig-kastélyba. Az idegenvezető előadását figyelve közel negyedóráig nézegették a dúsgazdag hercegek patinás gyűjteményét. A tölgyfaburkolatú nagyterembe érve, nekimentek az idegenvezetőnek, ártalmatlanná tették, majd leemelték Leonardo da Vinci festményét a falról. A riasztóval nem törődve – hanyag eleganciával – távoztak az ablakon keresztül.
Bővül a Prado
Az elmúlt kétszáz esztendő legnagyobb szabású átalakításán esett túl a spanyolországi múzeumok zászlóshajója, a Prado. A világ múzeumainak elitklubjába tartozó Museo del Pradót a 19. század elején építtette III. Károly a királyi gyűjtemény számára. A nagyszabású klasszicista épület régóta akkut helyhiánnyal küszködik. Az időszakos kiállításoknak csak az állandó anyag kirakodásával tudtak helyet teremteni. Egészen eddig.
Reflex - Mitől kritika a kritika?
Feledy Balázs írásának címében rejlő kérdésre válaszolva, szerintem a kritika attól kritika, hogy kritizál. Ha például dicséretet akartam volna írni Kutas szobráról, akkor azt tettem volna, de nem ez volt a szándékom. Nagyon jól tudom, hogy mostanában nem nagyon dívik e műfaj, és hogy a megkritizáltnak mindez nem esik jól, de ez már ilyen, lásd a kritikust is meg lehet kritizálni. Mindazonáltal csak azért terhelem még mindig az olvasókat e témához kapcsolódó újabb mondatokkal, mert ennek kapcsán a képzőművészeti kritika általánosabb kérdései is fölmerülhetnek.
Madonna a művész, mindenki múzsája
Napjainkban a világ annyira komplexszé, sokdimenziósan integrálttá vált, hogy szinte mindig és mindennek csak a burkológörbéjével érintkezünk – közvetlen kontaktus, igazi impresszió helyett. Rengeteg dolog van karnyújtásnyira az embertől, de köztünk és e dolgok között vékony és roppant nehezen áthatolható hártya feszül. Közel vannak, és mégis végtelenül távol, egy másik világban, egy másik dimenzióban, Kepler, Kierkegaard, József Attila és Van Gogh ugyanúgy, mint Madonna. A műveikkel való érintkezésnél rendszerint fennakadunk a felszínen, és akármilyen nagy művész is Madonna, általában nem látunk mást, csak egy nőt a tévédobozban, rásütjük, hogy egy sima díva, egy popsztár, Josephine, az egerek királynője, semmi más. Nem csoda, hogy napjainkban annyira közkedvelt dolog az állatterápia, legyen az illető állat delfin vagy ló, mert segítségükkel átélhetjük a közvetlen kontaktusteremtés csodás élményét, és ez az, amiből a lehető legkevesebb jut mindenkinek.
Under costruction - Pécsi múzeumok
A pécsi „múzeumutcában” (Káptalan utca) zajlik az élet, markoló fordul be a sarkon, világoskék IFA egyensúlyoz rakományával a felszántott úttesten. Baranya megye múzeumhálózatának, a Janus Pannonius Múzeumnak (Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága) az élete mindig izgalmas volt. Bár a művészeti muzeológia csak fél évszázada indult meg a JPM-ben, a lelkes és hozzáértő munkatársaknak köszönhetően Pécsen sorra nyíltak a modern szellemiségű új kiállítóhelyek, a Kádár-kor kellős közepén. Amiket aztán rendszerint átszerveztek, elköltöztettek vagy akár be is zártak, hiszen az állandó kiállítás sem állandó! Így tűnt el például - állagvédelmi okokból - az Uitz Múzeum. (A sok kis fiókmúzeum nem igazi múzeum, mind a JPM alegysége.) A megfelelő értelmiségi klímának köszönhetően a magyar modern művészet kiemelkedő alkotói tisztelték meg szülővárosukat múzeumalapítással. (Az sem volt ritka, hogy még az idős mester életében.) A tehetős műgyűjtők pedig nagy kedvvel adományozták kollekciójukat a színvonalas Képtárnak.
Coming soon - Új múzeum…
Mindig nagy kérdés egy gyűjtő számára, mi történjék az anyaggal, mikor már túlnőtte a kezelhetőség kereteit. A közelmúltban elhunyt Vasilescu János gyűjteményének java Győrbe került, ahol már Kolozsváry Ernő és Radnai Béla gyűjteménye is elhelyezést nyert, Mihályfi Ernő festményei Salgótarjánban vannak.
Hamarosan Pécsre is kerül egy jelentős gyűjtemény: az Antal–Lusztig Gyűjtemény egy része tartós letétként kerül a városba. Az önkormányzat az ezer négyzetméteres ingatlant és a működtetést tíz évre biztosítja, de a szerződés lejárta után lehetőség van a hosszabbításra.
Szemtől szemben - Rembrandt és Caravaggio az amszterdami Van Gogh Museumban
Úgy tűnik, az utóbbi évek kedveznek az egyszeri alkalomra összeválogatott „páros” kiállításoknak, melyeken az összehasonlító koncepció mentén megközelítőleg ugyanabból a korszakból két, kvalitásaiban és hatásában hasonló művész képeit állítják ki egymással szemben vagy még inkább egymásnak megfeleltetve.