Novemberi jóslatok
Folytatódik a vita a felpörgetett műkereskedelem lehetséges jövőjéről. A specialisták egymásra licitálva ígérnek hol derüt, hol borút. A világ legnagyobb és legbefolyásosabb műgyűjtője, Eli Broad véleményét a New York Post kérte ki. Az amerikai szupergyűjtő, akinek nevét februártól a Los Angeles-i Művészeti Múzeum egyik szárnya is viselni fogja, tele van kételyekkel, de beszámol a közgyűjtemények új prototípusáról, a várható novemberi eseményekről és egy milliárdos kollekció mozgatórugóiról is.
Kövérek ideje
Betörők hatoltak be október közepén a toscanai Pietrasanta városka öntödéjébe. A műhelyben heverő különféle szobrokról tudomást sem vettek, egyből azt a fémszekrényt feszítették fel, ami a népszerű kolumbiai szobrász, Fernando Botero munkáit őrizte. A hét darab, fél méternél magasabb, egyenként 25-30 kilogrammot nyomó, jellegzetesen kövérkés bronzszobornak nyoma veszett. Az olasz csendőrség szerint a betörőket nem a színesfém érdekelte, hanem csak a drága Botero-művek.
Vaszary János kiállítás
Az Artmagazin Wanted rovatában a kurátorok gyakran intéznek felhívást a műértő-műgyűjtő közönséghez, hogy egy-egy csak fotótól ismert mű végre előkerüljön. A Magyar Nemzeti Galéria nagy Vaszary János kiállításán szereplő több festmény is az Artmagazin felhívása nyomán bukkant elő. Köztük az egyik sokat reprodukált korai főmű, a Nők tükörrel. A kiállítás két kurátora (Gergely Mariann és Plesznivy Edit) 2006. október 26-án, a múzeum bezárta után, exkluzív tárlatvezetést tartott az Artmagazin meghívott vendégeinek.
Anghiari csata
Egy megszállott firenzei műkincsbúvár, Maurizio Seracini a legmodernebb technikát hívja segítségül a régi művészettörténeti rejtélyek megfejtéséhez. Az Uffizi Képtár felkérésére pár éve górcső alá vette Leonardo Három királyok című enigmatikus vázlatát. Diagnosztikai kutatása virtuóz előrajzokat fedett fel a festett felszín alatt. Seracini most újabb dobásra készül. A csak vázlatokról ismert, elveszett Anghiari csata freskójának felfedezésére. Világszenzáció közeleg?
Szűcs Attila – Bubble Memory
A hajdanvolt újpesti bőrgyár patinás falai között annak idején a MEO próbált meg képzőművészeti központot létrehozni. A pár év alatt kimúlt kezdeményezés után a művészgyár újjászületett, WAX, azaz Winlker Art Xperience néven. A divatos loft kiállítótérben 2007. október 6. és november 18. között a kortárs magyar festőszíntér egyik központi alakja, Szűcs Attila állítja ki fotó alapú, sejtelmes ködbe burkolt, metaforikus vásznait. A Bubble Memory címre keresztelt retrospektív kiállítás fő médiapartnere az Artmagazin. Képriportunk a megnyitón készült.
Dürer nyomában
A prágai Képtár büszkesége, A rózsafüzér ünnepe tavaly nagy kiállítás keretében tartotta ötszázadik születésnapját. Albrecht Dürer remekműve sajnos nem az eredeti formában vészelte át az évszázadokat. A festmény erősen sérült, így a hűséges restauráláshoz nem bizonyultak elégségeseknek a mélyreható természettudományos vizsgálatok. A The Art Newspaper munkatársai most nyomára akadtak a legmegbízhatóbb korai másolatnak. A cseh művészettörténészek izgatottan várják a fejleményeket.
Artmagazin 2007/5.
INTRO
Igazából nem lehet okunk panaszra. Egyrészt tombol a szezon, megnyitó megnyitót, aukció aukciót követ, mindenki találhat kedvére való kiállítást: van építészet hónapja, van múzeumok őszi fesztiválja, hamarosan megnyílik az átrendezett Ludwig, lesz Budapest Art Fair, és lesz benne Artmagazin Fórum, minden nap beszélgetésekkel, vitákkal például a vágyott és az ehhez képest létező művészeti sajtóról, a galériás rendszer kialakulásáról, a mai helyzet esetleges
anomáliáiról, a galériások és a művészek, illetve az egyes galériák kapcsolatáról, és egy kényes témáról (ha ez eddigiek esetleg nem bizonyultak volna annak), a műtárgy-visszaszolgáltatás kérdéséről, és a most is folyó perek állásáról.
Derűs októberi ég
A borúlátó nyári jóslatok ellenére a műtárgypiacot nem döntötte össze a tengerentúli másodlagos jelzálogpiac válsága. Az idénynyitó londoni árverések rendületlen növekedést mutatnak. A Sotheby's október 12-én megháromszorozta a rekordnak számító, egy estés, tavalyi kortárs művészeti összforgalmát (majdnem 35 millió font). A Christie's válasza csattanós volt: október 14-én, Londonban, a második világháború utáni anyag árverésén kis híján 40 millió fontot forgatott meg, megjavítva saját európai rekordját. Mit várhatunk a továbbiakban?
Magyarok Münchenben 2. – Az édeskés híg derű – Peske Géza
Gárdonyi Géza, aki minden regényéhez komoly kutatásokat végzett, különös művében, az Ida regényében bepillantást enged az olvasónak a müncheni magyar festőművészek műtermeibe és a müncheni magyar kolónia életébe. A regény főhőse, akinek karakterét és művészi ambícióit valószínűleg több kortárs festő személyiségéből gyúrta össze az író, a tépelődő, a kereső, a művészet értelmét kutató alkotók közé tartozik. A Gárdonyi által megalkotott művésztípusnak szüksége van az eksztázisra, a „gondolat szépségére”, a „szép rezgésének” érzetére ahhoz, hogy alkotni tudjon. Úgy gondolja, hogy „az igazi művész mindig hoz magával valami újat, ami előtte nem volt”. Pedig tanácsolták neki, hogy a sok töprengés helyett inkább fessen le egy kisgyermeket, három-négy éveset, akinek a játékon a figyelme: „Mondjuk, egy kis macskával enyeleg.”
Velence, Roma – romantikus giccsből kreatív potenciál
Az idei az ötvenkettedik biennále Velencében. A szállodában, ahol laktunk, a korábbi mustrák plakátjai díszítették a tágas aulát és a kávézót, látszott, a helyiek büszkék erre a közel fél éven át tartó kiállításra. Az speciel szíven ütött, mikor meghallottam, ez az első év, amikor roma művészt is találni a kiállítók között. Hosszasan és szomorú arccal lehetne értekezni a kiszorítottságról, jelen nem létről, előítéletről, aztán jön egy ilyen adat, ami magáért beszél.
Pauer-pszeudo
Mindenekelőtt valamit e kiadvány műfajáról. Az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének gondozásában megjelent 455 lapra és B/4-es óriásoldalakra, a normális könyvméret duplájára tervezett kötete nem monográfia. Nem az, mert a főszerkesztő (és főszerző) Szőke Annamária alá sorolt tucatnyi többi író különféle stílusokat és különféle traktátustechnikákat képvisel. Homogén tanulmány belőlük ugyan ki nem kerekedhetne, s talán ez nem is olyan nagy baj.
Viszont nem is katalógus.
A terrai ceremóniamester - Január Herceg kiállítása a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban
Úgy tűnik, az utóbbi időben a székesfehérvári Szent István Király Múzeum komolyan vesz egy olyan alapvető tételt, amelyet más hasonló intézmények mára különböző okokból elfelejteni látszanak. A tétel valóban egyszerű: a kortárs képzőművészetet csakis jól végiggondolt, eleven, a művészekkel egy hullámhosszon kialakított programmal lehet bemutatni. Ráadásul a koncepció mellett a tempó is megvan. Az egyes, jobb-rosszabb, de inkább rosszabb adottságokkal rendelkező fehérvári kiállítóhelyeken folyamatos a kortárs magyar művészek legjavának jelenléte – ezen a téren az utóbbi időben alig kísérelte meg velük a versenyt bárki.
A leghatalmasabb 100
Az Art Review a londoni művészvilág legnyüzsgőbb fesztiváljára, a Frieze Művészeti Vásárra időzítette az idei 100-as lista megjelentetését. A művészeti folyóirat 100-as névsora a nemzetközi kortárs művészet legbefolyásosabb szereplőit gyűjti csokorba, a befektető nagyragadozóktól kezdve, a koronás gyűjtőkön keresztül, a botrányvadász sztárművészekig. Hitelessége olyan, mint minden hasonló újságíró sűrítménnyé: objektív számok és szubjektív vélemények összefésülése. Érdemes rá vetni egy pillantást.
Festmények az Albertinába!
Albert Kázmér szász-tescheni herceg különös érdeklődéssel viseltetett a grafikák iránt. Ennek a szenvedéllyel kevert vonzalomnak az eredménye lett a százezres nagyságrendű grafikai gyűjtemény, a ma már egymilliónál is több papíralapú műalkotást őrző Albertina alapja. A bécsi múzeum – olyan remekművekkel, mint Dürer nyúl-tanulmánya – biztosan dobogós a világ grafikai gyűjteményei között. Klaus Albrecht Schröder, az Albertina igazgatója most mégis megtörni készül az intézmény tiszta profilját.
Berlini körkép
A berlini galériák immár harmadik alkalommal rendezik meg a Gallery Weekend című eseményt, amely péntek estétől vasárnap estig megnyitók, szervezett túrák és bemutatók sorát kínálja a közönség és a gyűjtők számára. Néhány fontosabb tárlatot kifejezetten erre az alkalomra időzítenek és számos új munka is ekkor kerül először a nyilvánosság elé. A projektben részt vevő 29 kiállítóhely mindegyike kereskedelmi galéria, amelyek évente egyszer – a szezon egyfajta nyitányaként – egy időben tartják bemutatóikat, azzal a nem titkolt céllal, hogy a német főváros művészeti életére irányítsák a vásárlók és a nemzetközi szcéna figyelmét.