Az esztétikai mozgalom
A hűvös Nagy-Britanniában különleges művészeti irányzat bontakozott ki a 19. század második felében.
Szerkesztői beköszöntő
Csak a legnagyobb elismeréssel lehet szólni arról az ötletről, hogy a Műcsarnok kortárs magyar magángyűjteményeket bemutató kiállítássorozatot indított. Már ha sorozatnak lehet nevezni azt, hogy a 2008-as Budapest Art Fair után néhány napig valamilyen díjátadóhoz kapcsolódóan (talán Mecénás?) látható volt a kortárs iránt is elkötelezett gyűjtemények legjava (ezen lehet vitatkozni, de az akkori ambíció kétségkívül a legnagyobbak felvonultatását célozta). Sajnos ennek a néhány napos, tényleg szenzációsnak mondható felvonultatásnak semmi nyoma sem maradt. Pedig elég nagy energiák kellettek már csak a műtárgyak mozgatásához is, és ki tudja, mikor lehet majd még egyszer ezeket a műveket összetrombitálni, és megismételni nyugodt körülmények között, időt hagyva a közönségnek is, azt a kiállítást, amely felért egy fanfáros győzedelmi ünnepséggel, hogy igen, van kortárs gyűjtés Magyarországon, és elég jó is. Most, a második ilyen esemény már be lett harangozva, címe is lett, bár az Art Fanatics meg a plakát alapján elég mellbevágó a Merics-gyűjtemény termébe lépni, őszintén elbizonytalanodik a látogató, hogy akkor most egy kiállítás van, vagy visszatértek a régi szisztémához, amikor is a Műcsarnokban mindig két, egymástól lehetőleg teljesen elütő gondolatkör között kellett ingázni, ajtón ki, másik terembe be. És hiába vannak szinte mindegyik most kiállított gyűjteményben olyan darabok, amitől igazán hálás a látogató, hogy ezt egy fanatikus rajongó vagy egy kedves befektető megvásárolta, őrzi, és most a közönség elé bocsátja, hiába derül ki a bennfentesebb és élesebb szeműek számára, hogy az egyes válogatások mögött milyen lelkületű és társadalmi helyzetű ember állhat, maga a Műcsarnok teremsora szedett-vedett benyomást kelt, nincsenek fanfárok, csak zavart suttogás, aminek a lényegét úgy lehetne összefoglalni, hogy hát ez meg mi? Még egyszer mondom, ez nem a gyűjtemények minősítése, mert azok a maguk helyén, organikus rendben külön-külön nagyszerűek (amiket már láttam) és lehetnek (amiket nem). De így kiszakítva egyes részeiket természetes közegükből, és eléggé lélektelenül kipakolva a Műcsarnok falára, azt hiszem, eufemizmus, hogy nem mindegyik darab él meg. De befejezve a fanyalgást, hogy rendezés: az nem volt, a végkicsengés mégiscsak az: köszönet, hogy láthattam, miket válogat a kollégáitól Fehér László, mibe mit lát bele Gerber Pál, megint elcsodálkozhattam azon, hogy valóban léteznek olyan fanatikus művészetszeretők, mint Merics Imre, akinek a gyűjteménye már tényleg saját maga kiterjesztése, vagy mint Hunya Gábor, aki szintén ritka gyűjtőtípusba tartozik: inkább már kurátor, annyira koncepciózus. És végre láthattam a többiek gyűjteményét is, hogy semmi se maradjon említetlenül: a Barabás-, Hoffmann-, Nyakas Ilona-, K. Petrys-, Kozma–kArton- és Pálfi-gyűjteményeket is.
Kiállításajánló: Munch és az unheimliche
Sigmund Freud 1919-ben – az első világháborús pusztítások nyomán – írta meg A kísérteties (Das Unheimliche) címet viselő híres tanulmányát. A bécsi pszichiáter a kísérteties fogalma alatt valami olyasmit értett, aminek rejtve kellett volna maradnia, mégis előbukkant. A pszichoanalízis atyamestere a német unheimlich szót használja, ami az otthonos melléknév fosztóképzővel nyomatékosított ellentéte: ismeretlen, riasztó, idegen, kísérteties. Azaz a kívül-belül jól ismert világ riasztó másik arca. A bécsi Leopold Múzeum őszi sikerkiállításához Freudtól kölcsönözte a címet. A tudatalatti szellemeit megidéző tárlat középpontjában a gyilkos skandináv rosszkedv első számú esztétikai propagátora, Edvard Munch áll – természetesen.
Kiállításajánló: Cy Twombly
Az absztrakt expresszionizmus Olaszországba áttelepített amerikai sztárja, Cy Twombly Bécsben állít ki. A múzeumnegyed fekete kockájának, a Mumoknak sikerült leszerveznie a nyolcvanadik életévén túl is lelkesen dolgozó nonfiguratív festőt, a könnyed fehérben úszó mediterrán gesztusok mesterét.
Kiállításajánló: Sean Scully Magyarországon
A veszprémi Modern Képtár – a főként geometrikus absztrakt munkáknak helyet adó Vass Gyűjtemény mellett – egymás után rendez magyarországi premiert a nonfiguratív, új konkrét művészet nemzetközi kiválóságainak.
Kiállításajánló: Kis magyar pornográfia
„A Trabant útfekvése kitűnő, és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson. (Használati utasítás – Trabant)”
Kiállításajánló: München magyarul
Újabb sikerkiállításnak ígérkezik a Nemzeti Galéria nagyszabású tárlata, amely a müncheni akadémián tanuló vagy a városban működő magyar festőket veszi számba.
Kiállításajánló: Soós Nóra
Gyöngytyúkok között kerekező télikabátos kisfiú, felnagyított ólomkatonák között hajlongó jógázók, buborékot fújó kislányon át festő Jackson Pollock.