Chimera Art Award 2016 - Open Call
A Chimera Art Award célja, hogy támogassa a nemzetközi kulturális cserét és segítse a feltörekvő művészeket abban, hogy láthatóvá váljanak a világ művészeti színterén.
A Chimera Art Award célja, hogy támogassa a nemzetközi kulturális cserét és segítse a feltörekvő művészeket abban, hogy láthatóvá váljanak a világ művészeti színterén.
Csanádi Judit elmeséli!
Szemben a galéria bejáratával Fehér László portréja fogadja a látogatót. Korántsem szokványos ábrázolásról van szó, a művész egy széken ül, fentről látjuk, de olyan, mintha hanyatt feküdne, keze a combján nyugszik, feje lelóg – mindezt erőteljes rövidülésben láthatjuk, mintha a széke fölött állnánk vagy az ágya mögött guggolnánk. Nem a néző, inkább a festő testhelyzete kényelmetlen – pozíciója nem halotti, inkább éberen álmodó. A falakon sorakozó, tussal és ceruzával készített munkák, a művész emlékképei mintha ebből az egyszerre nyugodt, mégis feszélyező helyzetből keletkeznének. Régi fényképszituációk elevenednek meg; nemcsak egy szemüveg, egy háttérben felbukkanó vörös csillag vagy egy hátrafésült haj árulkodik az elmúlt időről, hanem a tekintetek iránya, az ötvenes évek levegője is. A képek alapstruktúráját a grafikus előtér és az egynemű, festett háttér éles határvonala határozza meg, az emlékalakok – egy családi fotóalbum szereplői – ebben a viszonyrendszerben jelennek meg a néző előtt. A megjelenés jelenthet kiemelkedést vagy süllyedést, a mozgás iránya eldönthetetlen. Sőt, az sem egyértelmű, hogy az előbukkanás vajon valóban emlékezést, az eltűnés pedig csupán a felejtést jelentheti-e. A fotókból leképezett festett rajzok az emlékezés ellentmondását hordozzák magukban, hiszen a képek nyomán a látogatónak döntenie kell, ki az emlékező, a művész vagy ő maga?
Sorra nyílnak az újabbnál újabb kiállítások, zajlanak az érdekesebbnél érdekesebb előadások és pörögnek a kultikusabbnál kultikusabb filmek, miközben mi süttetjük a hasunkat a tavaszi napsütésben. Ezen a héten esténként néha mégiscsak bújjunk vissza a szabad levegőről a kultúra úgynevezett templomaiba és nézzük meg, mit kínál nekünk a hazai kulturális élet. Talán nem bánjuk meg...
Mi megkérdeztük!
Nyissuk ki együtt a naptárt és kezdjük el feljegyezni a délutáni programokat. Ezen a héten is sok budapesti ajánlatunk van – közben persze együtt reménykedünk a vidékiekkel, hogy hamar eltűnjön a „vízfejű” jelző, mikor Magyarország és a kulturális életről beszélünk. A fókusz tehát Budapest és a délutáni idősáv, érdeklődjünk és attendoljunk közösen!
2016-ban is folytatódik az Artmagazin Online körkérdés rovata, amelyben ezúttal is öt magyar szakembert kérdezünk meg arról, hogy szerintük melyik öt magyar kortárs képzőművészeti intézmény (állami és független) kapta a legjelentősebb és legmeghatározóbb szerepet a szcéna működése szempontjából az utóbbi két és fél évben zajló intézményi átalakulás során.
Negyedik válaszadónk Prosek Zoltán, a Paksi Képtár vezetője.
A Csakoda csoport pályázatot hirdet „Csakoda tag” munkakör betöltésére!
Vojnich Erzsébet az Artusban május 3-tól látható Párbaj című kiállításához készült vázlatai megtekinthetők
Szüts Miklóssal közös kamarakiállításán a Tranzit Art Caféban.
Ezen a héten igazán kihasználhatjuk a jó időt, a hét eleji művészetre hangolódás egy hétvégi, egész várost átölelő programarzenálban csúcsosodik ki. A Nagymező-Népszínház tengelyen pulzáló weekend műteremlátogatásokat, táncot, filmet és természetesen képzőművészetet ígér.
2016-ban is folytatódik az Artmagazin Online körkérdés rovata, amelyben ezúttal is öt magyar szakembert kérdezünk meg arról, hogy szerintük melyik öt magyar kortárs képzőművészeti intézmény (állami és független) kapta a legjelentősebb és legmeghatározóbb szerepet a szcéna működése szempontjából az utóbbi két és fél évben zajló intézményi átalakulás során.
Harmadik válaszadónk Nagy Edina, akinek véleménye szerint, az általunk feltett kérdésben az intézmény szó okozza a legtöbb problémát, hiszen ez az utóbbi évtizedek folyamán lényeges (kritikai) változásokon ment keresztül és jelentéstartománya meglehetősen kiszélesedett, aminek következtében nem definiálhatjuk egyértelműen, mit is értünk tulajdonképpen „intézmény” alatt.
Vannak azok az ötletek, amiket eddig nem tudtál megvalósítani, mert nem illettek a projektbe. Amik nehezen megfoghatóak voltak. Amiket nagyon szeretsz de mindig félretetted őket, hogy “majd egyszer valamire nagyon jó lesz”. Na, ilyen ötletekre lenne most szükség.
Tele van a város Esterházy Marcellel. A művei által alkotott városi térben feszülő szövedék pedig tele van „szövegközi” utalásokkal. A Budapest különböző szegleteiben szigetszerűen elszórt munkák a múltfeldolgozásról és annak vállfajairól szóló műegyüttesként állnak összefüggésben.
2016-ban is folytatódik az Artmagazin Online körkérdés rovata, amelyben ezúttal is öt magyar szakembert kérdezünk meg arról, hogy szerintük melyik öt magyar kortárs képzőművészeti intézmény (állami és független) kapta a legjelentősebb és legmeghatározóbb szerepet a szcéna működése szempontjából az utóbbi két és fél évben zajló intézményi átalakulás során.
Második válaszadónk N. Mészáros Júlia, akinek véleménye szerint, ha körülnézünk az országban, feltűnő, hogy a vidéki múzeumokban és környezetükben – még a nagyobb városokban is – mennyire szürke, jellegtelen és szellemtelen a művészeti élet. Eltűnt a múzeumi kapcsolatokból a nemzetközi tudományos együttműködés, felületesek a helyi és hazai intézményi együttműködések. Megritkultak a szakmai konferenciák és nagyon ritka az aktuális művészettel foglalkozó kortárs magyar és nemzetközi művészeti tárlat.
Nemzetközi online kulturális magazint indít a tranzit. hu. A Mezosfera a 2007 óta működő tranzitblog témáit állítja dialógusba a közép-kelet-európai régióval. Az angol nyelvű periodika a kortárs művészet társadalmi összefüggéseivel foglalkozik, és különös figyelemmel kíséri az alulról jövő kezdeményezéseket.