Tartalom:
REFLEX
KÖRKÉRDÉS
Rieder Gábor: Krízis, korrekció, kreativitás – nemzetközi műtárgypiaci fejlemények
Ez is, az is – Budapest Art Fair 2008
ARTANZIX
Topor Tünde: Én sokkal nyíltabb kommunikációhoz vagyok szokva – interjú Rényi Andrással, az ELTE Művészettörténeti Intézetének nemrég kinevezett igazgatójával
KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
Valóságos médiakampány bontakozott ki a kép körül. A múzeumigazgatók egymással versengve dicsérik szépségét és művészi kvalitását. A sztárstátuszban tartott neves figurális festő, Lucian Freud a tévékamerák előtt méltatja a mű nagyszerűségét. Több kortárs művész (köztük David Hockney és Trecy Emin) levelet írt a brit miniszterelnöknek, hogy akadályozza meg a kép kikerülését az országból. A szakblogokon megjelentek a támogatók logói, a londoniak pedig tolonganak a pénzgyűjtés céljából kiállított festmény előtt a Nemzeti Galériában.
A K&H Csoport a kortárs művészet támogatására és a K&H új gyűjteményének fejlesztése céljából pályázatot hirdet fiatal, alkotó képzőművészek részére, képzőművészeti ösztöndíj elnyerésére. Az ösztöndíj program célja, hogy mindamellett, hogy támogatást nyújt fiatal, pályakezdő művészek számára, a K&H új gyűjteményét gyarapítsa a nyertes pályázó által készített alkotással.
A háborús körülmények között elhurcolt műkincsek és kulturális javak visszaszerzése nehéz feladat. Ezzel szembesül nap mint nap a görög kultúrkormányzat, mióta ismét felpörgette a világban szétszóródott antik műemlékek visszaszerzését. A nemzetközi sajtót most járta be a hír: a héten egy nagylelkű unoka, az osztrák Martha Dahlgren visszaadta Görögországnak azt a márványdarabot, amelyet nagyapja – a Tengelyhatalmak katonájaként – 1943-ban magával vitt az Akropoliszról. Szép gesztus!
Nevezhetjük ezt egyfajta divatnak. Az orosz milliárdoslányok személyre szabott passziójának. Még le sem ülepedett a minapi hír, hogy Roman Abramovics barátnője, az ambiciózus és intelligens Dása Zsukova kortárs művészeti központot nyitott egy lerobbant konstruktivista buszgarázsban. (A nyári nyitópartin megjelent a nemzetközi szcéna apraja-nagyja.) Az Art Newspaper legújabb híre szerint máris újabb gyönyörű orosz milliárdosfeleség nyit művészeti intézetet Moszkvában. Nem fogják kitalálni: szintén egy régi konstruktivista buszgarázsban!
Hogyan ítéli meg a mostani pénzügyi válság hatását a műkereskedelem helyzetére? Válság várható ott is, vagy épp ellenkezőleg a műtárgy válhat a befektetők egyik fő célpontjává? – tettük fel a kérdést Jaksity Györgynek (Concorde Értékpapír Zrt. Ügyvezető igazgatója), Feuer Andrásnak (műgyűjtő), Golovics Lajosnak (mukincs.com) és Tűzkő Péternek (BÁV Zrt. Kereskedelmi vezetője).
A ljubljanai Szlovén Nemzeti Galéria a helyi modern képzőművészet aranykorából, a századfordulós impresszionista mesterek főműveiből rendezett egy széles merítésű óriáskiállítást. Ljubljana számára az 1890 és 1920 közötti nemzeti ébredés időszaka jelentette a technikai és művészeti fejlődés fénykorát, a villamos bevetésétől a szecessziós hidak felépítéséig. Ennek a pezsgő, nyugatias, modern életstílusnak a képzőművészeti megfelelője az impresszionizmus volt, ami kicsit megkésve, de levette lábukról a szlovén polgárokat is.
A modernista műítészek szerettek egyenes ívet húzni a klasszikus avantgárdtól a háború utáni absztrakcióig. Pedig Franz Roh már 1925-ben számba vette az expresszionizmus formakísérletei után feléledő realista tendenciákat művészettörténeti könyvében. Ugyanis a világháború pusztítását követően a képzőművészet fogódzót kereső keze – a szertelen izmusok tanúságait nem teljesen elfeledve – visszatalált a realizmus biztonságához. Így járt el Christian Schad is, a német újtárgyilagosság egyik legnagyobb festője, akinek idén ősszel a bécsi Leopold Múzeum nagyszabású életmű-kiállítást szentelt.
Épp öt éve, az akkor még Antik Enteriőrnek nevezett Budapest Artfair-re jelent meg az első Artmagazin, még próbaszámként, sikerhajhásznak egyáltalán nem nevezhető címlappal. Elsőre jó ötletnek tűnt az éppen akkor futó Mednyánszky kiállítás kapcsán a Hadifoglyok karácsonya című festmény egy részletét választani, de azért kicsit népszerűbb lett a két számmal későbbi pop-artos, monokinis borító. Különösebb múltbamerengés nem tűnik időszerűnek, hiszen épp nemrég emlékeztünk meg arról, hogy már túl vagyunk a 25. számon, akkor is leszögezve, hogy éljenek és szórakozzanak jól az olvasók, főleg Artmagazint olvasgatva a hétvégi (vagy hétközbeni) hazai, vagy külföldi, múzeum- vagy kortárs kiállításlátogatások előtt, illetve után.
A jóhoz könnyű hozzászokni. A kínai szervezők diktatórikus precizitása után már-már nehéz elképzelni, hogy a görögök mennyire megcsúsztak az olimpiai előkészületekkel. Egyes épületek például még most sem készültek el. A régóta várt athéni Új Akropolisz Múzeum a jelenlegi tervek szerint például szeptemberben nyílik meg. Bár a megbízhatatlan görög bürokrácia ismeretében nehéz biztosra menni! Pláne, ha a folyamatokat a British Múzeum is hátráltatja.
Pár nappal ezelőtt rablók törtek be a balstai Abergs Múzeumba és magukkal vittek két Warhol- és három Lichtenstein-képet. A kicsiny svéd múzeum az esetről sajtóközleményben értesítette a nyilvánosságot, hosszasan taglalva a névadó műgyűjtő, Lasse Aberg pop art iránti szenvedélyét. Bármilyen furcsa, a műtárgylopások egyre nagyobb előnyt jelentenek a művészetipar globális versenyfutásában. Egy lopás miatt vált egykor a Mona Lisa a klasszikus festészet ikonjává és a tolvajok miatt jegyzik Munchot olyan magasan!
TARTALOM:
Berecz Ágnes: Érintők Hantaïhoz
KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
Fáy Miklós: A bronzfejű nő
Radványi Orsolya: A ngyal szállt el felette
Markója Csilla: Hamar munka sosem jó? – az Aba-Novák-vállalkozás margójára
Földes András: Parancsra született művészet – a MODEM szocreál kiállítása
Rieder Gábor: Pusztuló múlt – a szocreál utóélete
Jól ismerve a kelet-európai múzeumok pénzhiánnyal küzdő horrorpincéit, nem lep meg minket annyira az eset. Itthon a penészfolt, a pergő pigment vagy a vakkeret sarkával átdöfött vászon sem megy kuriózumszámba. A szigetországban másképp zajlik a műtárgyvédelem, a londoni Nemzeti Galéria például nem csak elkövetett egy „műtárgygyilkosságot”, de nyilvánosságra is hozta az esetet, vállalva a következményeket. Pedig az áldozat nem hétköznapi alkotás, hanem egy majd ötszáz éves reneszánsz táblakép!
A kanadai magyar művészettörténész, Botár Olivér által rendezett Moholy-Nagy-kiállítás végre Budapestre érkezett. A Magyar Nemzeti Galériában bemutatott tárlat a nemzetközi hírű Bauhaus-mester pályakezdésének ismeretlen részleteire világít rá. Moholy-Nagy 1923 előtt megfordult az aktivisták, a kommunisták és az életreform-mozgalom hívei között is, sokféle szellemi impulzust gyűjtve magába. Erről kérdeztük a kurátort, Botár Olivért.
Horváth Tibor körkérdést intézett a Derkovits ösztöndíjasokhoz a Kogart minisztériumi támogatása kapcsán: „Derkovits-ösztöndíjasként elfogadnád-e a Kogart Gyűjtemény vásárlási szándékát?" A válaszokat az exindex.hu képzőművészeti portál jelentette meg.
