Nyelv és kép
A legritkább esetben szokás egy fogalmat vagy nyelvi kifejezést a képzőművészeti értelmezés vagy a kritika központi problémájaként vizsgálni. Hacsak nem valamilyen markáns, a művészettörténetben, illetve az esztétikában bevett fogalom eltévesztéséről vagy erősen vitatható nyelvhasználatról, kifejezésről, hamis állításról van szó – amikor is az ilyen megközelítés elfogadott –, a figyelem ritkán terelődik a műalkotást vagy képet értelmező szavakra, nyelvi kifejezésekre. Úgy tűnik, hogy ez is csak a megértés pontosságát segíti, azaz a nyelvnek az észleléshez való hozzáigazítását. A nyelvhasználat azonban ezzel az általánosan elterjedt hiedelemmel ellentétben segítségére lehet az érzékelésnek és az észlelésnek a „megfelelő látás” kialakításában, amennyiben ezen azt értjük, hogy a befogadó eljut az alkotói intencióhoz, a korszak vagy az általánosan elvárható felfogás megértéséhez. De ha a nyelv valóban aktívan segítségére van a megértésnek, akkor egyben cselekvés is. Nem csak az áldás, az átok, a dicséret és a szidalmazás értelmében, de mint aktus és mint a cselekvési formák egyike, valamint más cselekvési formákat helyettesíteni képes kommunikáció is az emberi egzisztencia részét képezi.
A jól megszokott árverési gyakorlat szerint a tételt beadó tulajdonos – a néma terem vagy a csigalassúsággal zajló licitálás láttán – szaporán törli az izzadságcseppeket a homlokáról. Reméli a legjobbakat – miközben az árverezőház egykedvűen várja a lehetséges profitot. De van egy másik forgatókönyv is, amikor az aukciósház garanciát vállal egy minimum eladási árra. Ehhez a keresletélénkítő eszközhöz a műkereskedők a biztos piaci felfutás idején nyúlnak. Most eljött ez a pillanat.
A rijekai Modern és Kortárs Művészeti Múzeum (MMSU) egy régen várt nemzetközi kiállítási projektet hívott életre.
A legendássá vált Fiatal Jugoszláv Művészek Biennáléja (1960-1991) , majd a Mediterráneum ifjú művészeinek bemutatkozási lehetőséget biztosító kiállítások (1993-1997) után újra regionális koncepcióban gondolkoztak. A kiállítás katalógusában egyértelmű deklarációként négy közép-európai(!) ország bemutatkozását hirdették: Olaszország, Szlovénia, Horvátország és Magyarország. A történelem bizonyos korszakaiban - eltérő kombinációkban ugyan - de a fent említett országok időszakos forgatókönyvek szerint egy-egy (geo)politikai egységet alkottak, jelenleg pedig közülük hárman tagjai az Európai Uniónak, Horvátország pedig a következő bővítés során csatlakozik – így valamennyien az „európai identitás” részévé válnak.
Mi lehet a szívügyed? Isten? Saját magad? Egy sztár? A munkád? Egy régi munkád? Egy hely, egy ország? Egy eszme?… A szentendrei Művészet Malom ad helyet a Szívügyek/Hearts expressed című tematikus kiállításnak, mely ezt az ősi szimbólumot és annak valamennyi megjelenését járja körül.
Első hallásra talán arra gondolna az ember, hogy női boudoire-ok titkai tárulnak fel, szerelmes naplórészletek elevenednek meg, vagy kézimunka minták kedvelt elemeit vonultatják fel. A kiállítás azonban ellentmond a címben rejlő jellegzetesen femininnek tartott témának. Akár formai hasonlóság, akár tartalmi - vallási vagy profán megfeleltethetőség - vagy pusztán a vér forró, vörös színe – a felkért alkotók különbözőképpen nyúltak e témához legyen szó iparművészeti vagy képzőművészeti alkotásokról.
Saxon-Szász János művészi pályafutása korán kezdődött – korábban, mint amikor beiratkozott a Műszaki Főiskolára, miután az Iparművészeti Főiskolára nem vették fel. A Pesti Műhellyel 1982-ben került kapcsolatba, a 90-es évektől pedig a nemzetközi, majd a hazai MADI mozgalommal, amelyben azóta is igen aktívan részt vesz. Így például – más művészekkel és kritikusokkal együtt – a 2006 tavaszán, Moszkvában szervezett nagyszabású „supreMADIsm” tárlaton és konferencián. Igazi művészi tevékenysége azonban nem merül ki a közös vállalkozásokban, valójában magányos, egyéni teljesítmény, amely egy – már több évtizede kialakított – koncepcióra épül. Ezt a koncepciót tágítja, építi napról napra, egyik műből vagy sorozatból formálja a következőt, anélkül, hogy az előzőt megtagadná.
Herczeg Nándor a Raiffeisen Galériában nyílt önálló kiállításán az elmúlt négy évben keletkezett alkotásokból láthatunk válogatást. A tárlat az ezt megelőző négy önálló kiállítás , a művész igen termékeny korszakának összefoglalója is egyben.
Andy Warhol filmcsillagokról elnevezett cipőtervekkel debütált a Madison Avenue-n 1956-ban. Warhol japán reinkarnációja, Takashi Murakami pár éve lepaktált a luxustáskák királyával, a Louis Vuittonnal. Sőt, új kiállításához egyenesen egy Louis Vuitton boltot álmodott meg. Ezek után senkit se lepjen meg, hogy Warhol brit „tanítványa”, Damien Hirst is összeállt egy ruházati céggel. Hirst választottja a Levi Strauss & Co.
Az aukciósházak tavaly több mint 810 darab műalkotást adtak el az 1 millió dolláros álomhatár felett. A kilencvenes évek végéig ez a szám még nem emelkedett 200 fölé! Egyes szakértők szerint az aukcióknál is jelentősebb magánvásárlások során további 1000 műkincs érhette el – csak tavaly – a milliós árszintet. A műtárgypiacot ellepték a dúsgazdag mágnások, akiknél a pénz nem akadály. Az Artnews összeállította a legaktívabb, azaz legtöbbet költő műgyűjtők listáját. Következzék a tíz legbefolyásosabb közülük, ábécé sorrendben:
A hedge fundnak nevezett spekulatív befektetési alapok kínos bukása ismét borzolja a kedélyeket a Wall Streeten. A tengerentúlon nagy népszerűségnek örvendő, összes lehetséges pénzügyi piacból csemegéző portfóliók eddig a villámgyors meggazdagodás esélyét kínálták. Most fordult a kocka, a másodlagos jelzálogpiacról induló hitelválság megrengette a hedge fundok mesés birodalmát. Amiknek urai a kortárs műtárgypiac fő befektetőiként szereztek maguknak hírnevet. Kidurran a kortárs lufi?
Elhunyt Türk Péter (1943 - 2015)
2007/4. lapszámunk eredeti publikálásakor is két súlyos veszteséget közölt. A címlapon szereplő Türk Péter-művel most az alkotóról emlékezünk meg.
Gerhard Richter, a nagy kaméleon, új műfajjal bővítette sokszínű életművét. A képeladások alapján a nemzetközi élmezőny elitklubjába tartozó kortárs művész festett már elmosódott fotórealista portrét a Vörös Hadsereg Frakció terroristáiról, készített már konceptuális fotókat, hatalmas diagramot, geometrikus és expresszív absztrakt munkákat is. Augusztusban pedig átadta legújabb alkotását: a Kölni Dóm 20 méter magas ólomüveg-ablakát.
A Drezdai Képtár felkészült minden eshetőségre. A nemzetközi hírű festménykollekció kincseit egyszer már elszállították az orosz katonák a második világháború végén a szétbombázott tartományi fővárosból. A sok nehézség árán újjávarázsolt „Elba parti Firenze” fő gyöngyszeme, a Zwingerben látható Képtár most megduplázta önmagát. Csinált egy „biztonsági másolatot” a gyűjteményéről: a Régi Képtár anyaga június óta már elérhető a Second Life virtuális univerzumában is.
Elérkezett az utolsó nap a Szigeten. A lakók, látogatók fáradhatatlanul bolyonganak még ma is a különböző rendezvények között. Rengeteg program, koncert közül lehetett választani. Művészet párti fiataloknak is akadt bőven miből csemegézni. Kipróbálhatták magukat agyagozásban, gyöngyfűzésben, a festészet tudományában és még ezernyi érdekességben. Sokaktól hallottam, hogy az Octopus Összművészeti Helyszínt tartották az egyik legszínesebb fórumnak, ahol gyerekek és felnőttek egyaránt megtalálták a nekik tetsző programot. Fesztiválos képriportunk utolsó része következik.
Ma én is megpróbálkoztam a LUMU sátor előtti művészeti totóval. Olyan kérdéseket tettek fel, hogy hol található a Manneken Pis, ki lakott Tahitin vagy hogy hogyan lehet helyes sorrendbe állítani C. D. Friedrich, Szabó Dezső és Csontváry életét. A LUMÚ mellett közvetlen található az Agora festészeti fesztivál, amiről már tudósítottam, de mint megtudtam, ezek a képek csak most nevezhetők befejezettnek, mivel egész héten dolgoztak rajtuk a festészetet kedvelő szigetlakók.
A Sziget a végéhez közeledik, de kincsestára még rejt számunkra értékes látnivalókat. Az Afro-Latin Színpad és Világfalu például gazdag színvilágával, egyedi sátraival, muzsikájával, életörömével kedvelt helyszínné vált a napok során. Itt nyugalom van és béke, a lányok afrofonatokkal távoznak pár órás üldögélés, várakozás után, többen vízipipázással múlatják az időt vagy gyöngyfűzést, karkötőfonást tanulnak. Esetleg megnézik az Afrikáról szóló fotókiállítást vagy a szemközti MasterCard Planet sátor panorámafelvételeit.
