Artmagazin 35
E számunk 52. oldalán Földes András Rendszerváltás tíztől négyig című cikkében meglepődik azon, hogy fél ötkor már nem tud bemenni a Kiscelli Múzeumba.
A nála ravaszabb rókák persze már régóta tudják, hogy a fővároshoz tartozó Budapesti Történeti Múzeum fiókintézményeként nincs is esély arra, hogy egy igazán minden adottsággal rendelkező (templomtér, udvar, 18. századi hatalmas épület mellette erdővel), képtárként, helytörténeti gyűjteményként és kortárs kiállítótérként is működő múzeumi egységbe élet lehelődjön. Vagy egy kis meleg. Mint azt már pár éve is meg kellett tapasztalnunk, a BTM állandó fűtési gondokkal küzd, ha jól emlékszem, volt, hogy a beharangozott, de aztán mégsem olyan erőkkel támadó nagy téli hidegben be is zártak. A Kiscelli Múzeum (nem a valóban nehezen fűthető Templomtér!) vastag falai között a kiállítóterekben 16 fokban vacognak a teremőrök. A látogatók mozognak. A munkatársak által elfoglalt helyiségekben nem mehet 20 fok fölé a hőmérséklet, ezt egy ellenőr állandóan felügyeli. A múzeum munkatársai, ha kell kiállítást szervezniük, ha nem, havi 1000 forintért telefonálhatnak, amennyiben túllépik ezt a keretet, azt a fizetésükből levonják. Így nem csoda, ha – és most ugorjunk Óbudáról, Kiscellből a Várba – olyan kiállítások kerülhetnek a közönség elé, mint a csak elhűlve bejárható és egy nagy lehetőséget elpuskázó Görög örökség (szerencsére már nem borzolja a múzeumi munkára megbecsüléssel gondolók idegeit), vagy a Paizs-Goebel Jenő életművét felvonultató, hiánypótlónak szánt és azóta már szintúgy bezárt tárlat. Ez utóbbi azért fájdalmas történet, mert a szemmel láthatóan lelkes és gondos művészettörténészi munka majd minden eredménye megsemmisült a képek, keretek, grafikák állapota miatt. Gyűrötten, piszkosan, borzalmas keretekben, megvetemedve csak egy tanulmányi raktárban lehetett volna kirakni műveket, közönség elé tárni valamit: ennek a szabályaihoz elég lett volna átsétálni az egyébként sokat szidalmazott Nemzeti Galériába, megnézni az időszaki kiállítások installációit és a jól „konzervált” műveket szépen rendbe hozott keretekben.
A Kiscelli Múzeumban legalább a Templomtérben rendezett kortárs kiállításokra nem lehet panasz, legfeljebb azt sajnálhatjuk, hogy a jelentőségükhöz mérten elég kevés látogatót vonzanak. És abból a kevésből is úgy jár némelyik, hogy megnézi a korszerűnek nem nevezhető honlapot, látja, hogy 18 óráig nyitva a múzeum, majd fél ötkor elküldi egy mérges portás bácsi.
TARTALOMJEGYZÉK
4 ARTANZIX
6 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
8 Fáy Miklós: IDEGEN KÉZ
12 Egyeki-Szabó Tamás: MADÁRLÁTTA KIRÁLYLÁNYOK
16 Markója Csilla: BÜSZKESÉG ÉS BALÍTÉLET
26 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
28 Dékei Kriszta: EGY JELENSÉG SZÉTSZÁLAZÁSA – Amerigo Tot
32 Ligetfalvi Gergely: BÁLVÁNYOZOTT ÉS ELFELEDETT KÉPEK – Thomas Demand
36 Szeifert Judit: MŰVÉSZET FÉLÁRNYÉKBAN – Nem hivatalos utak a Rákosi-korban
42 Albert Ádám: DDR MANIERIZMUS – Werner Tübke munkássága
48 Rieder Gábor: SZABÓ ÁBEL – A külváros dokumentaristája
52 Földes András: RENDSZERVÁLTÁS TÍZTŐL NÉGYIG
58 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
64 Horváth Gyöngyvér: ÜTÖTT AZ ÓRA – avagy a láthatóvá tett időképzet
69 EGY EURÓPAI VÁNDORÚTON – Orbán Dezső-kiállítás
70 FESTŐÉLET MAGYARORSZÁGON 8. – Ujházi Péterrel beszélget Hernádi Miklós
74 Rieder Gábor: KINCSEK AZ ADATTÁRBAN – Horváth Béla hagyatéka
76 Tóth Ferenc: AZ IMPRESSZIONIZMUS ÉS A MODERN MŰPIAC KIALAKULÁSA
84 GUTENBERG-GALAXIS
Kiállításajánló: Fényérzékeny terület
A Viltin Galéria egy hónapon keresztül fényérzékennyé vált: a tér és az abban elhelyezett műalkotások most kifejezetten a fény hatására válnak értelmezhetővé.
Kiállításajánló: Comics
Bár a hazai közgondolkodásban a képregénykultúrának nincs olyan bebetonozott helye, mint más nyugati országokban, a fiatal képzőművészek szívesen kirándulnak a comics területére.
Döntés a kortárs mellett
A K&H Csoport a hazai vállalatok közül elsőként építi újjá képzőművészeti gyűjteményét. Mint arról már beszámoltunk, aukción értékesítették az évek során véletlenszerűen összeállt anyagot, a befolyt összegből pedig megkezdték egy kortárs gyűjtemény koncepciózus kialakítását, melynek első darabjaival olvasóink is megismerkedhetnek.
Kiállításajánló: Szobrász-párbeszéd
Nyers acélszalagok vad, gesztusszerű ostorcsapásokat írnak le a levegőben, izzó plasztikai teret alakítva ki maguk körül. Hol karcosak és nyersek, hol túláradóan szenvedélyesek, hol beletörődően levertek.
Pop life
„A jó üzlet a legjobb művészet” – idézi a londoni Tate Modern új kasszasiker kiállítása a kereskedelmi képzőművészet legnagyobbját, Andy Warholt.
Kiállításajánló: Kassák és Kassák
Az óbudai Főtér impozáns kastélyhomlokzata mögött megbújó Kassák Múzeum a közelmúltban vérfrissítésen esett át. Az új szellemet tükrözi az intézmény legújabb időszaki kiállítása, ami az öntörvényű avantgárd művészhérosz, Kassák Lajos utolsó évtizedét (1957–67) mutatja be festmények, rajzok és kollázsok segítségével.
Kiállításajánló: A Dorottya Galéria hattyúdala
Dorottya Galéria: üvegfalú kiállítóterem a Vörösmarty tér szomszédságában. A rendszerváltás előtt a Kulturális Kapcsolatok Intézete rendezett itt jobb-rosszabb tárlatokat a baráti népköztársaságok protokollanyagaiból, be-becsempészve ezek közé egy-egy hazai avantgárd művész bemutatóját.
Bálványozott és elfeledett képek
Mi a furcsa a képen, vetődik fel a kérdés, és valóban, ha kicsit jobban megvizsgáljuk a fotót, láthatjuk, hogy nincs valódi tárgy, az íróasztali csendélet minden eleme kartonpapírból hajtogatott makett.
Művészet félárnyékban
A művészet történetében a politikai hatalom többször is beleavatkozott a művészeti élet alakulásába. Ennek egyik legjellemzőbb és legszélsőségesebb példája a szocreálnak nevezett, az 1950-es években mesterségesen kialakított „művészeti irányzat”. A magyar művészet történetében ebben az időszakban jutott a legdrasztikusabban érvényre a hivatalos politikai vezetés művészeteszménye: a művészeti élet diktatórikussá, bürokratikussá vált, évtizedekre megbénítva a szabad művészi gondolatok és alkotások közönség elé kerülését. Az 1947-ben még egzisztáló progresszív tendenciák hosszú időre illegalitásba kényszerültek, s ezzel megszakadt a művészeti fejlődés természetes folyamata.
Szecessziós bútorok
A magyar szecessziós bútortervezők gazdag – és rendszerint nevesíthető – életműve már igazán megért egy könyvet. Meg is jelent Somogyi Zsolt kötete a témában az Iparművészeti Múzeum most zajló nagyszabású kiállításához kapcsolódva. A könyv formába öntött katalógus sorra veszi az összes fontos bútordarabot, irányzatok szerint csoportosítva.
Szabó Ábel – A külváros dokumentaristája
Piszokban fürdő vágányok, olajfoltos beton felüljárók és benzingőzben megszürkült graffitik – a főváros nehezen szerethető részletei. A fiatal fotórealista festő, Szabó Ábel legújabb képein a modernista urbanisztika emléktorzóit tanulmányozza. Tűéles látlelet a jobb napokat is látott Kőbányáról.
Egy európai, vándorúton
Nagy utat járt be Orbán Dezső, míg az MKB Bank jóvoltából közel száz művet felvonultató életmű-kiállítást rendeztek neki szülővárosában, Győrben.
Lost and found – Büszkeség és balítélet
Hihetetlenül nagyszámú Mednyánszky-kép bukkant fel ömlesztve nemrégiben Angliában, egy vidéki aukciós-ház kínálatában. Az előzményekről és körülményekről a Mednyánszky életmű kutatójának beszámolója következik.