Etel Adnan, a költőből, dráma- és regényíróból lett képzőművész november 14-én, kilencvenhat éves korában hunyt el Párizsban. Több évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a bejrúti születésű Adnan megkapja a nemzetközi elismerést, pedig az a kaliforniai tájak inspirálta színes kompozícióiért már jóval korábban kijárt volna.

Etel Adnan egyszer így nyilatkozott arról, hogyan tért át a festészetre: „Számomra az absztrakt művészet a költői kifejezéssel volt egyenértékű. Nem kellett szavakat használnom, csak színeket és vonalakat. Már nem kellett egy nyelvközpontú kultúrához tartoznom, helyette a kifejezés egy nyitottabb formáját választottam.”

Etel Adnan 1925-ben született Bejrútban görög anya és szíriai apa gyermekeként, s fiatalkorában többféle kulturális hatás is érte: francia, arab és görög nyelvi közegben nőtt fel. Elhagyta Libanont, és előbb a párizsi Sorbonne-on filozófiát tanult, majd 1955-ben az Egyesült Államokba költözött. Az USA-ban a Kaliforniai Egyetemre, a Berkeley-re és a Harvard Egyetemre is járt, majd Kaliforniában tartott művészetfilozófiai és esztétikai kurzusokat. Sausalitóban telepedett le, és harmincnégy éves korában kezdett el festészettel foglalkozni – részben azért, mert az algériai háború (1954–62) után úgy döntött, hogy nem ír többé franciául. Tulajdonképpen azért kezdett „arabul festeni” – ahogy ő mondja –, hogy tiltakozzon Franciaország algériai gyarmati uralma ellen. Idővel eltűntek munkáin a figurális elemek, s absztrakt kompozíciókban kezdett el gondolkodni. Az egyszerű, élénk színű absztrakt formákat spatulával vagy késsel applikálta az asztalra fektetett vászonra – ez a technika tömbszerű, geometrikus formákat eredményezett. Simone Fattal libanoni–amerikai festőművész szavaival élve Etel művei „ugyanazt a szerepet töltik be, mint az ősi ikonok a hitben élő emberek számára. Sugározzák és közvetítik az energiát. Úgy védenek, mint a talizmánok.”

Etel Adnan munkái jelenleg a New York-i Guggenheimben láthatók – méghozzá Kandinszkij műveivel együtt. A kiállítás egyértelműen azt a törekvést mutatja, hogy Adnant – az 1925-ben született, politikailag elkötelezett nőt, aki hetven évet szentelt életéből a legkülönbözőbb alkotói formáknak – a „történelmileg fontos” művészek sorába emeljék. A Light's New Measure (A fény új mércéje) kiállítás negyvennyolc, 1960 és 2020 között készült Adnan-művet mutat be és ad lehetőséget arra, hogy nyomon kövessük a motívumok alakulását a néhai művész vizuális nyelvében. A Tamalpais hegy több mint egy tucat kiállított munkán tűnik fel. A 70-es évek végétől, amikor a kaliforniai Sausalitóba költözött, Adnan fáradhatatlanul festette a nevezetességet, idős korában pedig – ekkor már Párizsban élt – emlékezetből dolgozott. Etel Adnan 1986-ban jegyezte fel a pillanatot, amikor ráébredt a Tamalpais hegy szerepére az életében. Egy televíziós interjú során megkérték, hogy nevezze meg a legfontosabb embert, akivel valaha találkozott, ő pedig így válaszolt: „egy hegy”. Ekkor döbbent rá, hogy a sausalitói lakásának ablakából látható téma nem csupán inspirációs forrás: egyenesen „lénye középpontjában áll”.

A nemzetközi intézményi elismerés jelei igencsak megsokasodtak az elmúlt tíz évben: amióta 2012-ben a kasseli documentán széles körben felfigyeltek néhány festményére, a művésznek kiállításokat rendeztek többek között New Yorkban (Whitney Museum Biennale, 2014), Párizsban (Institut du Monde Arabe, 2017) és Zürichben (Zentrum Paul Klee, 2018). Ezek a kiállítások fedték fel az œuvre-t, amely eddig nem volt jelen a műkereskedelmi piacon sem – ennek eredményeképpen pedig a gyűjtők jelentős érdeklődést mutatnak a művei iránt a legutóbbi árveréseken.

Idén ősszel, október 14-én a londoni Sotheby's árverésén a piac váratlanul reagált egyik művére: a Cím nélküli (1973 körüli) 81 × 65 cm-es vászon a legmagasabb becsült érték négyszeresét hozta, és 352 800 fonttal (152,3 millió forint) új személyes aukciós rekordot ért el. Ez jelentős emelkedés a művész előző rekordjához képest, hiszen 2019. április 30-án a londoni Sotheby's aukciósházban a Cím nélkül (1960) című festménye mindössze 15 ezer fontért (6,4 millió forint) került kalapács alá. A tavaly októberben közel félmillióért elkelt mű immár az ötödik legjobb aukciós eredmény, amelyet libanoni művész valaha elért. 

A közelmúltbeli, különösen a 2021-es eladások eredményei alapján elképzelhető, hogy Etel Adnan lesz a szimbóluma a libanoni művészek iránti érdeklődés fellendülésének. Ám nem Adnan az egyetlen libanoni művész, aki idén új személyes rekordot állított fel az aukciókon. Saliba Douaihy és Yvette Achkar szintén új aukciós csúcsokat ért el 2021-ben, és – Adnanhoz hasonlóan – eredményeik bekerültek a libanoni művészek által valaha elért tíz legjobb közé. 

Bár a Közel- és Közép-Kelet nemzetközi művészetének nagy része Londonban és New Yorkban cserél gazdát, Párizs is egyre inkább részt vesz a világ e területéről származó művészek, köztük a libanoniak népszerűsítésében. Október 27-én a Cornette de Saint Cyr megrendezte első, a Közel-Kelet és Észak-Afrika modern és kortárs művészetének szentelt aukcióját. Az árverés végösszege kissé gyengén alakult, mivel a tételeknek csak egyharmada talált vevőt, azonban Huguette Caland libanoni művész egyik absztrakt műve 104 ezer euróért (38 millió forint) kelt el. A 2019-ben elhunyt művésznek ez a tizedik legjobb aukciós eredménye. A Cornette de Saint Cyr csatlakozott a Piasa 2020-ban Franciaországban kezdeményezett mozgalmához, melynek első etapja egy bejrúti művészetre fókuszáló árverés volt. Ezek a specifikus régiós aukciók lehetőséget adtak a gyűjtőknek, hogy (újra)felfedezzék az olyan alkotókat, mint Samir Sayegh, Aram Jughian, Hiba Kallache, Daniel Génadry, valamint Simone Fattal (1942), Etel Adnan élettársa, akinek nemzetközi elismertsége 2019 óta – amikor munkáit a New York-i MoMA PS1-ben retrospektív kiállításon mutatták be – egyre nagyobb lendületet vesz.

Zöld a lámpa a piac felé, és a kereslet tovább növekszik: az elmúlt öt évben a libanoni művészek alkotásainak eladásai megháromszorozódtak. Ugyanez vonatkozik együttes éves aukciós forgalmukra is, amely az Artprice adatai szerint elérte a 19,6 millió dollárt (6,3 milliárd forint).

Források: artprice.com, christies.com, artnews.com, wallpaper.com