Dr. Jean Dalsace és felesége, Annie Bernheim neve a legtöbb ember számára ismeretlen, de egykori párizsi otthonukat a modern építészet csodájaként tartják számon – 1932-es elkészülte óta mitikus, költői „gépezet”-ként, kultikus épületként emlegetik. Dalsace sikeres nőgyógyász volt, és gazdag feleségével együtt aktív tagja a Francia Kommunista Pártnak. Mindketten a modern művészet mecénásai is, és rajongtak a francia avantgárdért, már azelőtt is, hogy Pierre Chareau-t bízták volna meg otthonuk, a Maison de Verre tervezésével. A Christie's párizsi aukcióján kínálja eladásra gyűjteményüket: Georges Braque, Giorgio de Chirico, Max Ernst és Pablo Picasso művei mellett Chareau eddig soha nem látott bútorai is szerepelnek majd.

Annie és Jean Dalsace friss házasként bízta meg Pierre Chareau-t a Boulevard Saint-Germain 195. szám alatti lakásuk berendezésével. Bár Pierre Chareau ekkor, 1925-ben még pályája kezdetén járt és jórészt ismeretlen volt, jelentős elismerést zsebelhetett be, amikor Annie és Jean Dalsace felkérte, hogy tervezze meg leendő otthonukat, a Maison de Verre-t („Üvegház”, 1928–1932), a 20. századi építészet egyik legikonikusabb és legkülönlegesebb példáját. A megbízás nemcsak az építész karrierjének kedvezett, hanem a megbízó házaspárral is életre szóló barátságot kötött az alkotó és felesége, Dollie. A két házaspár ugyanabban a képzőművészeti, irodalmi, zenei és intellektuális avantgárd miliőben mozgott, festők, szobrászok, írók, költők, zenészek és táncosok között.

Mindannyian érdeklődtek Pablo Picasso, Juan Gris, Georges Braque, Max Ernst, Jean Lurçat, Max Jacob és Jacques Lipchitz munkássága iránt. Dalsace és Chareau gyűjteményeiben épp annyi azonos, mint különböző vonás fedezhető fel – sőt az évek során az egyes művek időnként átvándoroltak egyikből a másikba. 

A Dalsace családban a kezdetektől fogva őrzött, mintegy hatvan bútort és berendezési tárgyat tartalmazó korpusz teljes áttekintést nyújt Chareau térrendezésről alkotott elképzeléseiről, valamint az elegáns, erőteljes és funkcionális konstrukcióként, szilárd, tiszta vonalvezetéssel megálmodott bútorokról, rendkívüli építészeti víziójáról. Az Annie és Jean Dalsace művészi elkötelezettségéről tanúskodó gyűjteményben szerepel többek között Georges Braque Nature morte au verre (Csendélet pohárral), amelyet 300–500 ezer euró (107,3–178,8 millió forint), Max Ernst Annae Alsatia című ex librise Rose Adler-keretben, amelyet 30–50 ezer euró (10,7–17,8 millió forint), Picasso Nature morte à la guitare (Csendélet gitárral) című műve, amelyet 60–80 ezer euró (21,4–28,6 millió forint), valamint Jean Lurçat akvarelljei és gobelinjei, köztük a Les Constellations (Csillagképek) című paraván, amelyet 50–70 ezer euró (17,8–25 millió forint) közötti árra becsülnek.

A Bernheim–Dalsace család története nemcsak a 20. század első felének művészeti és kulturális kontextusáról tanúskodik Franciaországban, hanem annak politikai és társadalmi történéseiről is. A modern és progresszív Dalsace család tagjai egész életükben elkötelezettek voltak a politikai és társadalmi ügyek iránt. Az 1930-as évektől kezdve Jean Dalsace a családtervezés és a fogamzásgátlás mellett kampányolt, ezt a harcot a háború után is folytatta. Részt vettek a háború utáni Franciaország nagy politikai vitáiban és akcióiban, és a humanizmus és a társadalmi haladás értékeit hirdették.

 Források: christies.com, daniellaondesign.com, salonprivemag.com