A nyár igazi uborkaszezonnak számít az aukciós piacon: ilyenkor a legnagyobb kereskedőházak már az őszi és téli árveréseiket szervezik, készülnek az év végi hajrára. Éppen ezért most rendhagyó módon egyetlen aukciósház, a Christie’s születését járjuk körül, hogy milyen úton-módon építette ki monumentális kereskedői hálózatát James Christie, aki unalmas pénzügyi tranzakciókból showműsorrá avanzsálta az árveréseket.

Fókuszban a festészet

A vállalkozó szellemű Christie hamarosan rájött, hogy a lepedők és konyhai edények árusításával nem sokra megy, ezért 1767. március 21-én megrendezte első festményárverését – „a kontinensről hozott olasz, francia és flamand festmények igazi, értékes gyűjteményével” –, amely csak mérsékelt sikert aratott. A negyvenegy tételből mindössze tíz talált vevőre, és az árverés végösszege alig haladta meg a kétszáz fontot (alig több, mint 84 ezer forint). De ő kitartott ambiciózus ötlete mellett, és szónoklataival, valamint személyes kapcsolataival sikerült több, nagy feltűnést keltő eladást is szerveznie, miközben a művészeti értékesítés módszerét is részletesen kidolgozta.

1778-ban Lord Orford felkereste őt, hogy becsülje fel a néhai apja, Sir Robert Walpole tulajdonát képező festményeket Houghton Hallból. Christie viszont Benjamin I. West és Giovanni Battista Cipriani festők, valamint Philippe Joseph Tassaert festőművész-kereskedő szakértelmét vette igénybe. Ezután megszervezte a gyűjtemény magáneladását Nagy Katalin orosz cárnőnek 40 455 fontért (több, mint 17 millió forint).

1780-ban George Stubbs Gimcrack on Newmarket Heath (Gimcrack a Newmarket Heath-en) című, egy trénert, egy zsokét és egy istállófiút ábrázoló festményét, először a Christie's árverésén adták el. A képet George St. John, Bolingbroke majdani vikomtja vásárolta meg 27 guineáért (több, mint egymillió forint). Gimcrack a 18. század egyik leghíresebb versenylova volt. Lóversenyző társaitól eltérően Stubbs az állatok egyediségét akarta megörökíteni lóportréin, anatómiailag a lehető legprecízebben. A festmény egy nyugodt pillanatot rögzít Gimcrack és zsokéja között. A sportművészet történetének ezen remekműve, amely azóta négyszer kelt el a Christie's árverésén, 2011-ben több, mint 36 millió dollárért (több, mint 10,9 milliárd forint) cserélt gazdát. 

James Christie rendszeresen ápolta ismeretségi hálózatát, és szomszédja és barátja, Thomas Gainsborough 1788-ban bekövetkezett halála után „műteremértékesítést” szervezett a festő alkotásaiból. Ugyanígy tett hét évvel később, 1795-ben, Joshua Reynolds halála után is. A Reynolds-árverés katalógusának számos tétele között szerepelt Rembrandt van Rijn Suzanne et les Vieillards (Zsuzsanna és a vének, 1647) című, falapra festett olajképe, amelyet jelenleg a berlini Gemäldegalerie-ben őriznek. A szakértők 2015-ben felfedezték, hogy Reynolds, aki 1769-ben szerezte meg a művet, „jelentős változtatásokat” végzett Rembrandt festményének hátterén – feltehetően javító szándékkal.

Mivel a francia forradalom után rendkívül sok hagyaték maradt gazdátlanul, Christie számos száműzött francia arisztokratát keresett meg kiárusítási célzattal. Így jutott hozzá – szintén 1795-ben – a francia rémuralom alatt elhunyt XV. Lajos szeretőjének, Madame du Barrynak a tulajdonában lévő értékes ékszerekhez. Ez a „puccs” Christie-t egyenesen a piac csúcsára juttatta, ahol cége mindaddig versenytárs nélkül maradt, amíg a Sotheby's az 1950-es években meg nem kezdte az impresszionista és modern festmények nemzetközi értékesítését. 

Mit gondolna ma James Christie az általa alapított aukciósházról? A Christie's napjainkban is a világ egyik vezető aukciósháza – a nemzetközi művészeti piac óriása, nyolcvanöt kirendeltséggel –, és még mindig rekordokat döntöget. Az egyetlen hely, ahol valószínűleg ma is otthon érezné magát, a legendás Great Hall (azaz Nagyterem), ahol a precíz árverési protokoll még mindig az általa meghatározott szabályokat követi. 

Forrás: artprice.com