L. John és Barbara Wilkerson eladják Tommy Lowry Tjapaltjarri-festményüket egy melbourne-i galérián keresztül, hogy ezzel finanszírozzanak egy új amerikai egyetemi programot. A program célja, hogy az ausztrál őslakos kurátorok „helyet kapjanak a globális múzeumi világ asztalnál”.

Wilkersonék, akik már hosszú ideje New Yorkban élnek, 2007-ben a melbourne-i Sotheby'son keresztül vásárolták meg Tommy Lowry Tjapaltjarri Two Men Dreaming at Kuluntjarranya (Két férfi álmodik a Kuluntjarranyánál, 1984) című festményét 576 ezer ausztrál dollárért (közel 130 millió forint). Az árverés után váratlanul megtagadták tőlük a kiviteli engedélyt, pedig több szakértő szerint is „kulcsfontosságú a mű a nyugati sivatagi művészet történetében”. Wilkersonéknak be kellett érniük egy sor ideiglenes engedéllyel, amelyek lehetővé tették, hogy a festményt az Icons of the Desert: Early Aboriginal Paintings from Papunya (A sivatag ikonjai: Korai őslakos festmények Papunyából) című, a Herbert F. Johnson Museum of Arttal közösen megrendezett utazó kiállításon bemutathassák a Cornell Universityn.

A művész, aki az európaiakkal való kapcsolatfelvétel után Tommy Lowry néven vált ismertté, a nyugat-ausztráliai Warakurnától nyugatra, a Clutterbuck-hegység közelében fekvő Patjarrban született. A hagyományokhoz ragaszkodó Lowryt Patjarrngurrarra néven ismerték szülőföldjén. A Two Men Dreaming at Kuluntjarranyát a művész legjobb alkotásaként tartják számon, művészettörténészek és kurátorok kiemelik kivételes vizuális kvalitásait. Az 1980-as években festett mű azt az izgalmat foglalja magába, amikor a pintupiak több évtizedes papunyai száműzetés után hősiesen visszatértek sivatagi hazájukba. A festményen „Wati Kutjarra” (azaz két férfi) utazásának egy epizódját követhetjük nyomon, akik „mágikus erővel teli”, karizmatikus és nagyra becsült hősök voltak, s „bejárták az egész nyugati sivatagot, hogy elpusztítsák a fenyegető démonokat”. Ennek ellenére nem a klasszikus, jóindulatú hősök mintaképei voltak: időnként kéjsóvárak, bosszúállóak, engedékenyek és kiszámíthatatlanok. Lowry csodálta a történetben a két fiatalember „vad, féktelen és kissé antiszociális” személyiségét.

A festményen megjelenik a sós Kuluntjarranya tó kristályos csillogása, ám gazdag képi világának nagy része megfejthetetlen. Tommy Lowry alkotását ma már a Papunyában 1971-ben kezdődött és számos sivatagi közösség művészeit felölelő festészeti mozgalom kiemelkedő példájaként értelmezik. A mű kivételes minősége nem a képi kihívások zökkenőmentes megoldásából vagy általános sematikus tökéletességéből fakad. Megragadó jelenléte inkább a festmény féktelen energiájában rejlik: a hat nyüzsgő forma és az óriási gömbök közé szorított, achátszerű negatív terek közötti feszültségben. Azonban mielőtt felfedezhette volna a felkavaró remekműben rejlő lehetőségeket, Lowry élete 1987-ben hirtelen véget ért, amikor a Gibson-sivatagban lévő Kiwirrkurrában egy kártyaparti közben lelőtték.

A festményt most kétmillió ausztrál dollárért (több mint 446 millió forint) kínálják eladásra a melbourne-i D'Lan Contemporary galériában, s a június 17-től július 31-ig tartó Significant (Szignifikáns) című kiállításán szeretnék értékesíteni. Wilkersonék a nettó bevételt egy olyan magas szintű oktatási programra fordítják, amely az ausztrál őslakos kurátorok karrierjét segíti elő. John Wilkerson elmondta, hogy több keleti parti amerikai egyetemmel is tárgyalásokat folytat arról, hogyan lehetne a programot létrehozni és megvalósítani. „Nagyon sokan vagyunk azon, hogy kidolgozzuk a lehető legoptimálisabb megoldást” – mondta. „Én a víziót és az eszközöket biztosítom, hogy ez a program elinduljon, de a többit olyan hasonlóan gondolkodó személyeknek kell kiötölniük, akik kompetensek az oktatás infrastruktúrájában is, és ez nem én vagyok.” Wilkerson immáron tíz éve tagja a Smithsonian Institution igazgatótanácsának, valamint a washingtoni Hirshhorn Museuménak is.

Források: dlandavidson.com.au, theartnewspaper.com