KÖRKÉP – James Christie, az ékesszólás királya (1. rész)
A nyár igazi uborkaszezonnak számít az aukciós piacon: ilyenkor a legnagyobb kereskedőházak már az őszi és téli árveréseiket szervezik, készülnek az év végi hajrára. Éppen ezért most rendhagyó módon egyetlen aukciósház, a Christie’s születését járjuk körül, hogy milyen úton-módon építette ki monumentális kereskedői hálózatát James Christie, aki unalmas pénzügyi tranzakciókból showműsorrá avanzsálta az árveréseket.
A Christie’s aukciósház tevékenységének hivatalosan elismert kezdete 1766. december 5-re, egy pénteki napra esett, amikor James Christie Londonban „egy (elhunyt) nemesember háztartási bútorainak, ékszereinek, tányérjainak, lőfegyvereinek stb.” eladását szervezte meg. Az árverésen többek között egy pár lepedő, két párnahuzat és két éjjeliedény is szerepelt – az elhunyt tulajdonos otthonából származó mindenféle háztartási eszköz kiárusítása akkoriban is banális ügyletnek számított. Ám történetesen ez volt James Christie első aukciója a Pall Mallon található állandó üzletének falai között. Az első árverések még visszafogott keretek között zajlottak, de ettől a naptól kezdve a Christie's márkanév folyamatosan növekedett – mára pedig nemzetközi vállalattá nőtte ki magát, amely 2016-ban ünnepelte fennállásának 250. évfordulóját.
James Christie (1730–1803), a tehetséges üzletkötő
James Christie 1730-ban született a skóciai Perthben, viszonylag szerény családi körülmények között. Rövid időre belépett a Királyi Haditengerészethez, de 1750 körül leszerelt. Miután Londonba költözött, egy Annesley nevű férfinél talált állást, aki aukciósházat vezetett a Covent Gardenben. Az igazgató hamarosan társául fogadta a fiatal és vállalkozó szellemű Christie-t, ő pedig fáradhatatlanul dolgozott, hogy megszerezze a szükséges tapasztalatot és anyagiakat ahhoz, hogy önálló vállalkozásba kezdjen. 1766-ban megvalósította ambícióját, és első árveréseit Richard Dalton királyi nyomdász és könyvkereskedő Pall Mallon álló raktárában tartotta meg. A hely már rendelkezett némi nívóval, mivel a Királyi Akadémia legelső kiállításait is itt rendezték meg. Igyekezett minél szélesebb körű ismereteket szerezni a piaci gyakorlatról, főként a francia példát másolta: összegyűjtötte a tételeket, és gondosan kiadott egy-egy katalógust is minden eladáskor. Christie elég talpraesett volt ahhoz is, hogy tartós kapcsolatot alakítson ki fontos emberekkel, köztük Robert Ansell kereskedővel, aki értékes tengerentúli gyűjteményeket szerzett számára, és akivel olyannyira jó munkakapcsolatot ápolt, hogy 1777 és 1784 között még üzlettársa is lett.
Szoros kapcsolatban a londoni művészeti elittel
Christie később nagyobb helyiségbe költözött, egy kicsit feljebb a Pall Mallon, és illusztris szomszédra bukkant: Thomas Gainsborough-ra. Az árverező hamarosan szoros barátságot kötött a londoni művészeti elit felsőbb rétegeinek tagjaival is. Rendszeresen látták együtt vacsorázni Horace Walpole íróval, politikussal és gyűjtővel, Joshua Reynolds festővel, David Garrick színházi rendezővel és egy bizonyos Richard Tattersallal, az első versenyló-árverési ház alapítójával. Ez az előkelő klub Christie’s Fraternity of God Parents (azaz Christie Istenszülők Testvérisége) néven vált ismertté.
James Christie maga nem volt művészeti szakértő, ezért rendszeresen kikérte barátai tanácsát az értékbecsléssel kapcsolatban. Azoknak, akik segítettek neki, jó okuk volt rá: például 1778-ban Thomas Gainsborough (1727–1788) ingyen megfestette barátja portréját azzal a feltétellel, hogy a vásznat az aukciós teremben, igen feltűnő helyen akasztják fel. A festő így saját maga számára is előnyös alkut kötött – érvényesítette pozícióját és művészi tekintélyét.
Vérbeli „showman”
Ekkoriban az árverések hétköznapi dolognak számítottak; James Christie azonban szórakoztatóvá tette őket, és mind a feltörekvő középosztályt, mind a tehetős gyűjtőket és műértőket megcélozta, így a képzőművészeti árveréseket társadalmilag elfogadott tevékenységként legitimálta. Az üzleti ügyletek társasági eseményekké váltak, kiállítóterme pedig azon kevés londoni helyek egyike lett, ahová az emberek szabadon beléphettek és megtekinthették a régi mesterek festményeit még a nyilvános múzeumok megjelenése előtt. A meggyőző modoráról és ékesszólásáról ismert Christie igazi showműsorrá alakította aukcióit: egy emelvényre állított íróasztal mögül szórakoztatta a tömeget – az asztalt egy másik igen prominens barátja, Thomas Chippendale asztalosmester méretre készítette neki. Ez, a mai árverések törzsvendégei számára oly ismerős színpadkép akkoriban forradalmi újítás volt, és a figyelmet az árverezőre irányította. Előrehajolva, homlokára tolt szemüveggel és kalapáccsal a kezében csábította a licitálókat, hogy váljanak csak meg attól az „50 000 fonttól, egy kis semmiségtől”, ahogyan az A Specious Orator (Egy megnyerő szónok) című 1794-es gúnyrajzon is látható.
Christie kiváló kommunikátor volt, és különböző – kifizetődő – üzleti stratégiákat dolgozott ki. Megnyitókat és esténként fogadásokat szervezett. Részesedést vásárolt két újságban, a Morning Chronicle-ben és a Morning Postban, amelyekben a jövőbeli eladásokat és a zártkörű megtekintési napokat hirdette.
Forrás: artprice.com