KÖRKÉP – Alekszandra Ekszter, az orosz avantgárd kulcsfigurája

Alekszandra Ekszter nemcsak a képzőművészet területén alkotott maradandót, hanem tervezőművészként és dekoratőrként a dizájn világát is meghódította – többek között konstruktivista színházi és filmes díszleteivel, jelmezeivel.

A 18. és 19. században a felsőbb osztályok nőtagjai fontos, ám passzív szerepet játszottak a művészetekben – elsősorban mecénásként és szalonvezetőként. Sőt még a 20. század elején is: az olyan nők, mint Katherine Dreier, akiknek a művészi tehetségük kibontakoztatására tett kísérleteik meghiúsultak, gyakran fordultak a mecenatúrához. Majd jött Alekszandra Ekszter, akinek kijevi műterme az 1910-es évek művészeti életének és az ott virágzó avantgárd szellemi körnek a központja volt. Gertrude Steinhez hasonlóan összehozta az embereket, bátorította és támogatta a fiatal művészeket, költőket és írókat, de ő maga is az orosz avantgárd egyik legfontosabb művésze volt Natalja Goncsarova, Ljubova Popova, Varvara Sztyepanova, Olga Rozanova és Nagyezsda Udalcova mellett.

Exter atelier 02

Alekszandra Ekszter párizsi műtermében, forrás: alexandra-exter.net

A felsőosztálybeli orosz nők mindig is más szabadságjogokat élveztek, mint Európában; bár törvény szerint szüleik, majd férjeik tulajdonát képezték, joguk volt vagyont birtokolni és adót fizetni, és (meghatalmazás útján) szavazhattak is – a munkásosztálybeli nők sorsa kevésbé volt „szerencsés”. Majd a 19. század végi orosz társadalmi fejlődés más pályát írt le, mint a nyugati, mivel az ipari forradalom és a társadalmi átalakulások néhány rövid évtizedbe sűrűsödtek II. Sándor társadalmi reformjai és a jobbágyok 1861-es felszabadítása után. A feudálisból kapitalista gazdasággá való gyors átalakulás azt is jelentette, hogy a nők hirtelen beléptek a városi munkaerőpiacra. Politikai szabadságuk még mindig igen csekély volt, de nagyobb gazdasági szabadsággal rendelkeztek, a szakmai lehetőségek sokkal bőségesebbek voltak (mint Nyugaton), és a felsőoktatás is hozzáférhetővé vált számukra. A „nőkérdés” az 1860-as évektől kezdve vita tárgya volt, amelyben a feminizmus és a radikalizmus szorosan összekapcsolódott.

Alekszandra Grigorovics jómódú családban született Białystokban (akkor az Orosz Birodalom része, ma lengyel város), gyermek- és ifjúkorát pedig Kijevben töltötte. Kijev moldáv, zsidó és különösen lengyel lakói révén kozmopolita város volt, fogékony a Nyugattal való kapcsolatokra, amelyeket Krakkóval és Drezdával éppúgy ápolt, mint Münchennel, Béccsel és Párizzsal A fiatal Alekszandra első férje, az ügyvéd Nyikolaj Ekszter mindvégig támogatta felesége művészi pályáját. Az 1860-as évek társadalmi reformjai óta népszerű volt a házasságbeli egyenlőség eszméje a művelt körökben, és az orosz avantgárd számos nőtagja vagy művésztársakhoz ment férjhez, vagy különösen támogató férjre talált. Miután 1907-ben befejezte tanulmányait a helyi képzőművészeti iskolában, a fiatalnak csak egy vágya volt: Párizsban, a művészet fővárosában folytatni tanulmányait. Így is tett: Franciaországba utazott, s a párizsi Grande Chaumière Akadémián tanult tovább.

Ekszter franciaországi tartózkodása idején gyakori látogatója volt Elisabeth Epstein párizsi szalonjának, aki Kandinszkij és Delaunay barátja volt. Robert és Sonia Delaunay-vel való kapcsolata további művészi és társadalmi perspektívákat nyitott meg számára: rajtuk keresztül ismerkedett meg Wilhelm Uhde kubista gyűjtővel és művészettörténésszel, valamint Herwerth Walden berlini galériatulajdonossal. E kapcsolatok révén ismerte meg a futurista műkritikust és festőt, Ardengo Sofficit is, akivel szerelmi viszonyba bonyolódott.

Exter dynamique de couleurs

Színdinamika, 1916–1917 körül

Korai munkáin Paul Cezanne és a kubizmus hatása figyelhető meg. Az 1910 és 1912 között Párizsban töltött kubista időszak után Ekszter gyorsan továbblépett, hogy a futurista dinamizmus elveit beépítse munkásságába. Alekszandra Ekszter még akkor is részt vett az orosz avantgárd tevékenységekben, amikor már Párizsban élt és dolgozott. Jelen volt mind a Jack of Diamonds (vagyis Gyémántbubi), 1910 és 1917 között működő avantgárd művészcsoport, mind az orosz kubofuturisták festészeti kísérleteiben, műveit számos orosz, ukrán és európai avantgárd kiállításon mutatták be. Alkotásaira a párizsi modernista körökben is jelentős figyelem vetült: Herwarth Walden 1914 tavaszán felajánlotta neki, hogy szervez egy kiállítást a berlini Der Sturm galériában – ám a háború kitörése meghiúsította ezt a tervet. A háború nemcsak a kiállítás, hanem ígéretesnek tűnő nyugati karrierje elé is akadályt gördített – a következő tíz évben Ekszter Oroszországban ragadt. Visszatérve Kijevbe, 1917-ben megnyitotta műtermét a diákok előtt, és hamarosan rájött, hogy tehetsége van a tanításhoz. Majd a kijevi polgárháború elől menekülve 1919-ben néhány hónapra Odesszába költözött, remélve, hogy sok barátjához hasonlóan kiutat talál az országból – mindhiába. Nem sokkal férje 1917-ben bekövetkezett halála után édesanyja Odesszában hunyt el. Az örökség miatt kialakult harc megfosztotta őt egyik kijevi házukban hagyott festményeinek jó részétől – ezek közül sok elpusztult a polgárháború hevében.

Az oroszországi avantgárd mozgalom fontos alappillére volt a női tagok egyenrangú befogadása. Az 1910-es években Oroszországban rendezett meghatározó avantgárd kiállítások mindegyikén hozzávetőleg 50% körüli volt a nők részvétele. Az orosz nőknek az avantgárdban elfoglalt egyedülálló helyzetét illusztrálja, hogy Ekszter és Olga Rozanova is részt vett az 1914-ben Rómában, a Galleria Sprovieriben megrendezett First Free Futurist (Első szabad futurista) kiállításon, ahol kizárólag ők voltak nők.

Still life 1913

Csendélet, 1913, forrás: Wikimedia Commons

Ekszter a hagyományos kézműves technikákkal megismerkedve az elsők között volt, aki az avantgárd művészetet a mindennapi tárgyakra ültette át. Ekszter és a „népi futuristák” csoportja, amelyhez Popova, Rozanova és Udalcova is tartozott, mindannyian funkcionális és díszes árukat készítettek a Kijevi Kézműves Társaság megbízásából. Ukrajnában különösen kiemelkedő szerep jutott a díszítő- és iparművészetnek, és ez a (népi) hagyomány nagy hatással volt Ekszterre. Különösen az élénk alapszínek használata vonzotta, még akkor is, amikor a körülötte alkotók a komor színekre, köztük a barna árnyalataira korlátozták palettájukat. Ekszter és ukrán származású kolléganője, Sonia Delaunay Párizsban újfajta lendületet vittek a modern dizájn területére. Munkáikban látható ennek a művészeti ágnak minden meghatározó jellemzője: a szimmetria szeretete, a ritmus és mozgás, a dekoráció puszta öröme és nem utolsósorban a díszítőelemek gazdagsága.

Oroszországban az iparművészetet korábban nőies területnek ítélték, most azonban nagy népszerűségre tett szert, mivel a művészeteket a mindennapi életbe integrálta – és persze a tömegeket elérő propagandaeszközként is hasznosnak bizonyult. E művészek szinte mindegyike készített szövet- és divatterveket, Ekszter pedig különösen a színpad- és jelmeztervezésben jeleskedett. Pályafutásában igazi fordulópontot jelentett, amikor az Alekszandr Tajrov rendező által alapított moszkvai Kamaraszínház díszleteihez és jelmezeihez, különösen a Salome című darabhoz készített merész terveket. Újítása abban rejlett, hogy dematerializálta a dekorációt, és a rögzített panelek helyett tiszta fénykonstrukciót alkalmazott, amelynek térbeli logikája éppoly szigorú, mint amilyen dinamikus volt. 1917 októberében a Salome bemutatása egyúttal a színházi konstruktivizmus születését is jelentette.

Cri 000000310088

Színpadterv a Don Juanhoz, 1929, forrás: Wikimedia Commons

Pár évvel később Alekszandr Tajrov újabb meghívása lehetőséget adott neki, hogy elmeneküljön a polgárháború katasztrofális következményei elől. 1920 végén Moszkvába visszatérve Ekszter azonnal csatlakozott az új avantgárd művészeti csoportokhoz; jelmezeket és díszleteket készített többek között a Rómeó és Júliához, a Hlesztakov elvtárshoz, a Tarelkin halálához. A színpadi tervezés terén végzett tevékenysége mellett Ekszter tanított Moszkvában a „szabad műhelyekben” (Vhutemasz), dolgozott Lamanova divatstúdióinak, valamint filmekhez készített jelmezeket, például az Aelita című sci-fihez. A Jakov Protazanov által 1923-ban rendezett és 1924 elején bemutatott Aelita a kor egyik legmerészebb és leginnovatívabb vizuális megoldásokkal rendelkező filmje lett. 1923-ban az első pánorosz mezőgazdasági és ipari kiállítás díszleteinek egy részét is ő tervezte és készítette, valamint egyenruhákat tervezett az új Vörös Hadsereg számára is.

Ekszter egyike volt annak a tizenöt nőnek, aki a Szovjetuniót képviselte az új nemzet első, 1924-es Velencei Biennálén való részvételén, ahol – többek között – az Aelitához készített jelmezeit is kiállították. A jelmezeket 1925-ben Párizsban is láthatta a nagyközönség, és itt is óriási sikert arattak – Ekszter munkája inspirációt nyújtott például Fritz Lang Metropolis című filmjének kosztümjeihez is.

Exter aelita 01

Jelmezterv az Aelita című filmhez, forrás: alexandra-exter.net

A polgárháború emberi és anyagi katasztrófáit átélve Ekszter már 1919-ben igyekezett elhagyni Dél-Oroszországot. Végül 1924 júniusában – a Velencei Biennálé-s szereplése ürügyén – elmenekült a Szovjetunióból. Rövid olaszországi tartózkodás után az év végén Párizsba érkezett, ahol 1949-ben bekövetkezett haláláig élt.

Bár a francia szürrealizmusban és a német expresszionizmusban is részt vettek nők, az orosz avantgárd volt az egyetlen olyan művészeti mozgalom, amely egyenrangúként ismerte el őket. Az emigráns művészek, Sonya Delaunay, Natalja Goncsarova és Ekszter esetében különösen szokatlan, hogy nyugati társaik is így fogadták őket, és a kubizmus, a futurizmus és a purizmus kifejezetten férfias mozgalmaiban is nevet szereztek maguknak. Fernand Léger, aki ismerte Eksztert a forradalom előtti párizsi éveiből, meghívta, hogy tanítson az Amédée Ozenfant-nal közösen alapított purista iskolában, az Académie Moderne-ben, és ezzel nemcsak az orosz művészet fontos alakjaként, hanem a modernizmus történetének kulcsszereplőjeként is (be)biztosította a helyét. Bár a 20. század utolsó évtizedeiben, az orosz konstruktivizmus újrafelfedezésének időszakában szoros kötődése a nyugati művészethez és emigráns státusza akadályozta, hogy munkássága elismerést kapjon szülőhazájában, Oroszországban – holott festészete az 1910-es években az avantgárd és az orosz művészeti színtér élvonalába tartozott.

Alexandra exter carnival in venice
Karnevál Velencében, 1930, forrás: Wikimedia Commons

 

Források: alexandra-exter.net, sothebys.com, awarewomenartists.com,

magritte-christies.jpg
KÖRKÉP – Max Ernst, René Magritte és Joan Miró

A tavalyi év kihívásokkal teli légköre, az aukciósházak bevételeinek visszaesése nem adott túl sok okot a bizakodásra – azonban a 2021-es évet mégis az optimizmus lengi körül. A Christie’s két márciusra kihirdetett árverésén is jelentős érdeklődésre számítanak. Most az egyik ilyen aukciós anyag – amely a szürrealizmus nagy alakjainak műveit kínálja eladásra – három alkotásával foglalkozunk: Max Ernst, René Magritte és Joan Miró egy-egy művével.

Lee-Miller-scaled-e1611858057901-1536x1216.jpg
KÖRKÉP – Man Ray és baráti köre

Man Ray utolsó asszisztense, Lucien Treillard magángyűjteménye kerül kalapács alá március 2-án a Christie's párizsi székházában. A kollekcióban a szürrealizmus nagy mesterének tárgyai, fotói, könyvei, kéziratai és litográfiái szerepelnek, amelyek nemcsak azért érdekesek, mert betekintést engednek Man Ray munkásságába, hanem mert baráti köre is feltérképezhető általuk.

Képernyőfotó 2021-02-04 - du. 8.55.06.jpg
KÖRKÉP – Van Gogh rajza egy ismeretlen lányról

Van Gogh rajzai sokszor háttérbe szorulnak festményei mellett, ám most a Christie’s londoni aukciójának egyik sztártétele éppen egy ilyen alkotás. A portré egy fiatal lányt ábrázol, akinek kiléte mind a mai napig ismeretlen. Most elmondjuk, mitől olyan különleges az alkotás, és miért is esélyes arra, hogy megdöntse a művész rekordját.

Christo_JeanneClaude_48HowardNY-Photo-by-Wolfgang-Volz-©-The-Estate-of-Christo-V.-Javacheff-1024x698.jpg
KÖRKÉP – Christo és Jeanne-Claude gyűjteménye

Ritkán fordul elő, hogy egy legendás művészházaspár személyes gyűjteménye kerül kalapács alá. A Sotheby’s februári aukcióján Christo és Jeanne-Claude kollekciójára lehet licitálni, ami nemcsak azért érdekes, mert a két alkotó érdeklődéséről és ízléséről tanúskodik, hanem mert olyan kapcsolati szálakat is felvázol, amelyekre eddig nem derült fény.

letan.jpg
KÖRKÉP – Egy megszállott gyűjtögető kollekciója

A héten egy különleges aukciós anyag kerül terítékre, méghozzá Pierre Le-Tan illusztrátor és díszlettervező gyűjteménye, aki – munkájához hűen – rengeteg műalkotással és tárggyal vette körbe magát párizsi lakásában.

im-282282.jpeg
KÖRKÉP – Évindító aukciók

A tavalyi év káosza a művészeti piacot sem kerülte el: a gazdasági helyzet alakulása visszaszorította az eladásokat, a kiállítások mellett az aukciókat is át kellett költöztetni az online térbe. Az idei év azonban a bizakodásról szól, vásárok és árverések sorát tervezik megvalósítani az elkövetkező hónapokban. Mi is ebben bízunk, ezért útjára indítjuk új rovatunkat, amiben a műkereskedelem legfontosabb és legérdekesebb történéseit mutatjuk be – aukciós rekordokkal, méltatlanul ismeretlen művészek történeteivel vagy éppen meghökkentő adatokkal.

wong_lotus.jpg
KÖRKÉP – Feltörekvő művészek aukciója

A Phillips március 3-ai árverésén fiatal, feltörekvő tehetségek műveit vonultatja fel. Az eladásra szánt alkotások között szerepelnek az autodidakta festő, Matthew Wong művei is, aki néhány éve, fiatalon hunyt el, ám rövid ideig tartó pályafutása ellenére tavaly felkerült a legkeresettebb és legnagyobb forgalmat generáló kortárs művészek listájára.

talbot.jpeg
KÖRKÉP – A Sotheby’s évfordulós aukciója

Ötvenéves a Sotheby's fotográfiai részlege, amelyet egy grandiózus árveréssel ünnepel meg az aukciósház. A jubileum alkalmából ötven ikonikus fénykép kerül kalapács alá, méghozzá a valaha élt legbefolyásosabb fotósok munkáiból.

084N09398_8FN55.jpeg
KÖRKÉP – Női aukció

A Sotheby's az első kizárólag női művészek munkáit felsorakoztató aukciójára készül. Hogy mennyire jó ötlet elkülöníteni a női alkotókat, és hogy egyáltalán van-e létjogosultsága egy szegregált értékesítésnek 2021-ben – erről megoszlanak a vélemények. Mi most értékítélet helyett megnézünk néhány művet (és alkotóját), amik bekerültek a válogatásba, illetve felvázoljuk nagy vonalakban, miért is fontos a női művészek munkásságával foglalkozni a műkereskedelemben.

monet_sothebys.jpeg
KÖRKÉP – Monet vízililiomai

A nagy francia impresszionista festő, Claude Monet egyik kedvenc témája a vízililiom volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy kétszázötven vásznat festett kedvelt virágairól. Most egy ilyen alkotás kerül kalapács alá a Sotheby’s árverésén, amiért nem kis összegre, cirka 40–60 millió dollárra (12–18 milliárd forint) számít az aukciósház.

basquiat_christies.jpg
KÖRKÉP – A nagy Basquiat-boom

Tavaly, amikor már javában zajlott a pandémia, majdnem megdőlt Jean-Michel Basquiat saját rekordja egy több mint 100 millió dolláros vásárlással, s alig egy hónapja tarolt egy alkotása az ázsiai piacon is. Most két újabb műve kerül kalapács alá, méghozzá nem kevés összegért. Az sem kizárt, hogy újabb rekord születik...

25115530-mississippi-river-1960-1_article_2000x1769.jpeg
KÖRKÉP – Egy életre szóló barátság művész és orvos között

Yayoi Kusama az 1950-es években költözött Japánból New Yorkba, ekkor barátkozott össze dr. Teruo Hirose-zal. Az orvos, aki a művészet nagy hódolójaként gyakran pro bono kezelte művész betegeit, sokszínű gyűjteményt hozott össze praxisa során. Most egészen ritkán látható korai Kusama-művek kerültek ki a kollekcióból, amelyekre a Bonhams New York-i aukcióján lehetett licitálni.

Chruchill_koutoubia_mosque.jpeg
KÖRKÉP – Winston Churchill mint festő

A londoni Christie's árverésén kalapács alá kerülnek Winston Churchill festményei. Az egykori brit miniszterelnököt elsősorban nem festőként tartjuk számon, most azonban több festménye is előtérbe került.

saloua-raouda-choucair_fraction-module_1947-1951_colloue-abstraction_aware_women-artists_artistes-femmes-1500x1046.jpeg
KÖRKÉP – Absztrakt nők

A párizsi Pompidou nagyszabású kiállítással nyitott újra a pandémia miatti zárvatartás után: több mint száz női alkotó absztrakt művészethez való hozzájárulását mutatja be egészen az 1980-as évekig. Bár főként a kevésbé ismert alkotókra fókuszálnak – és néhány ismertebb név is bekerült a válogatásba –, mi most a kiállítás apropóján mutatunk egy listát arról, mely (nem csak absztrakt) női művészek taroltak a tavalyi év árverésein.

tjapaltjarri-tommy-lowry-two-men-dreaming-at-kuluntjarranya.jpeg
KÖRKÉP – Sivatagi kozmológia

L. John és Barbara Wilkerson eladják Tommy Lowry Tjapaltjarri-festményüket egy melbourne-i galérián keresztül, hogy ezzel finanszírozzanak egy új amerikai egyetemi programot. A program célja, hogy az ausztrál őslakos kurátorok „helyet kapjanak a globális múzeumi világ asztalnál”.

Képernyőfotó 2021-07-08 - du. 6.31.33.jpg
KÖRKÉP – A Dürer ihlette nyúltól Leonardo medvéjéig

A héten három, júliusi aukciókon szereplő mű kerül reflektorfénybe: egy nyulat ábrázoló rajz, amely szembetűnően Dürer hatása alatt született, egy tragikus sorsú skót királyné portréja, akit egy holland emigráns festő örökített meg, és egy apró, ám annál lenyűgözőbb, medvefejet ábrázoló Leonardo-rajz.

christo_arc_de_triomphe_large_7.jpeg
KÖRKÉP – Christo és a Diadalív

A Sotheby's őszi párizsi aukcióján Christo alkotásait kínálják eladásra, az értékesítés bevételét pedig a művész posztumusz monumentális párizsi projektjének, a Diadalív becsomagolásának finanszírozására fordítják.

jameschristie.jpg
KÖRKÉP – James Christie, az ékesszólás királya (1. rész)

A nyár igazi uborkaszezonnak számít az aukciós piacon: ilyenkor a legnagyobb kereskedőházak már az őszi és téli árveréseiket szervezik, készülnek az év végi hajrára. Éppen ezért most rendhagyó módon egyetlen aukciósház, a Christie’s születését járjuk körül, hogy milyen úton-módon építette ki monumentális kereskedői hálózatát James Christie, aki unalmas pénzügyi tranzakciókból showműsorrá avanzsálta az árveréseket.

gimcrack-newmarket-heath-trainer-stable-lad-jockey-223_36567.jpeg
KÖRKÉP – James Christie, az ékesszólás királya (2. rész)

A nyár igazi uborkaszezonnak számít az aukciós piacon: ilyenkor a legnagyobb kereskedőházak már az őszi és téli árveréseiket szervezik, készülnek az év végi hajrára. Éppen ezért most rendhagyó módon egyetlen aukciósház, a Christie’s születését járjuk körül, hogy milyen úton-módon építette ki monumentális kereskedői hálózatát James Christie, aki unalmas pénzügyi tranzakciókból showműsorrá avanzsálta az árveréseket.

Sothebys-Picasso-MGM-2.jpeg
KÖRKÉP – 100 millió dolláros Picasso-aukció Las Vegasban

A sztártétel, Picasso szeretőjének, Marie-Thérèse Walternek a portréja a becslések szerint 20 és 30 millió dollár közötti áron kelhet el.

im-382775.jpeg
KÖRKÉP – Lois B. Torf grafikai gyűjteménye

Lois B. Torf bostoni mecénás és műgyűjtő 1965-ben vásárolta meg első alkotását, Shikō Munakata egy fametszetét – ekkor kezdte gyűjtői hivatását. 2020 szeptemberében, kilencvenhárom éves korában bekövetkezett halála előtt hiánypótló kollekciót állított össze, amelyben a 20. század minden egyes évtizedéből megtalálhatók méltán (el)ismert darabok, s amelyek közül jó néhányra le lehet csapni a Christie’s szeptemberi aukcióin.

Képernyőfotó 2021-09-23 - du. 5.07.42.jpg
KÖRKÉP – Francesca Woodman misztikus világa

Francesca Woodman tehetséges fotográfus volt, ám élete nagy részében ismeretlen maradt, s fotóit először csak 1986-ban, öt évvel halála után mutatták be a nagyközönségnek. Éteri, misztikus képei – a feminista fotográfia korai előfutárai – egy élettel és ötletekkel teli fiatal művészt mutatnak be, aki élvezettel fedezi fel identitását, művészi képességeit és választott médiumának lehetőségeit.

casterline-goodmangallery-elaine-de-kooning-desert-wall-cave-96-1986.jpeg
KÖRKÉP – Elaine de Kooning, aki a férje fényében festett

Az 1989-ben, hetvenévesen elhunyt New York-i festőművész rendkívüli tehetség volt: otthonosan mozgott a figurális festészet területén, miközben elkötelezte magát az absztrakt expresszionizmus iránt is. Egyszerre volt femme fatale és proto-feminista, szabad gondolkodó, író, elismert kritikus, népszerű barát és szeretett tanár – és nem utolsósorban Willem de Kooning felesége, ami nagyban rányomta bélyegét karrierjére.

chripar-2.jpeg
KÖRKÉP – Annie és Jean Dalsace gyűjteménye

Dr. Jean Dalsace és felesége, Annie Bernheim neve a legtöbb ember számára ismeretlen, de egykori párizsi otthonukat a modern építészet csodájaként tartják számon – 1932-es elkészülte óta mitikus, költői „gépezet”-ként, kultikus épületként emlegetik. Dalsace sikeres nőgyógyász volt, és gazdag feleségével együtt aktív tagja a Francia Kommunista Pártnak. Mindketten a modern művészet mecénásai is, és rajongtak a francia avantgárdért, már azelőtt is, hogy Pierre Chareau-t bízták volna meg otthonuk, a Maison de Verre tervezésével. A Christie's párizsi aukcióján kínálja eladásra gyűjteményüket: Georges Braque, Giorgio de Chirico, Max Ernst és Pablo Picasso művei mellett Chareau eddig soha nem látott bútorai is szerepelnek majd.

SeundjaRhee1.jpg
KÖRKÉP – Spirituális absztrakció, keleti ízzel

Seund Ja Rhee koreai–francia festőművész neve és munkássága sokkal inkább ismert a Távol-Keleten és Franciaországban, későbbi választott hazájában, mint a kontinens többi részén, kiváltképp a kelet-közép-európai térségben. Munkáit körülveszi valami megmagyarázhatatlan spirituális atmoszféra: nyugalom és harmónia sugárzik belőlük, ami valószínűleg a modern, letisztult forma- és színkezelésben, valamint az ősi koreai kultúra eleganciájának finom jelenlétében rejlik.