Seund Ja Rhee koreai–francia festőművész neve és munkássága sokkal inkább ismert a Távol-Keleten és Franciaországban, későbbi választott hazájában, mint a kontinens többi részén, kiváltképp a kelet-közép-európai térségben. Munkáit körülveszi valami megmagyarázhatatlan spirituális atmoszféra: nyugalom és harmónia sugárzik belőlük, ami valószínűleg a modern, letisztult forma- és színkezelésben, valamint az ősi koreai kultúra eleganciájának finom jelenlétében rejlik.

Seund Ja Rhee (más néven Seongja Lee; 1918–2009) dél-koreai festő, keramikus és illusztrátor volt, emellett faliszőnyegeket és mozaikokat is tervezett. Termékeny művészként több mint ezer festményt, hétszáz grafikát, kétszázötven kerámiát és számos rajzot készített. Főleg Franciaországban és Dél-Koreában állították ki munkáit – élete során nyolcvannégy egyéni és közel háromszáz csoportos kiállításon vett részt. Koreában 2009-ben létrehozták a Seundja Rhee Alapítványt, hogy megőrizzék hagyatékát és népszerűsítsék művészetét.

Rhee Koreában, az akkoriban japán fennhatóság alatt álló Gyeongsangnam-do-i Dzsindzsuban született. A Dzsindzsu leánygimnáziumban tanult, majd 1938-ban Japánba költözött, hogy a tokiói Jissen Női Főiskolára járjon. 1938-ban hazatért és megházasodott. A koreai háború miatt azonban nem maradhatott hazájában, Rhee kénytelen volt elhagyni családját, s Franciaországban telepedett le, ahol ötven évig maradt. Beiratkozott az Académie de la Grande Chaumière-re – itt Yves Brayer és Henri Goetz mellett tanult, és csatlakozott az École de Paris csoporthoz. Ekkortájt kezdett el érdeklődni a fametszés műfaja iránt, miközben Stanley William Hayter Atelier 17 nevű iskoláját és műhelyét látogatta. Az 1950-es évektől kezdve stílusa mind formailag, mind a koncepciót illetően megváltozott: nemcsak „merész és expresszionista ecsetkezelését bontotta le apró vonásokra, ezáltal színsíkokat alkotva”, hanem feminista utalások is megjelentek művein – ezek a munkák „főként a nőkre jellemző tapasztalatokról szóltak”. 1958-ban Tourrettes-Sur-Loup-ba költözött, ahol egy kőből épült pásztorházban rendezte be műhelyét – majd jóval később, 1996-ban itt építtette meg a „Tejút” néven elhíresült, koreai stílusjegyeket felhasználó műtermet és kiállítóteret

A korabeli kritikák szerint – mint oly sok művész, aki néhány hónapra külföldre, egy más kultúrába csöppen – először ő is átadta magát minden új hatásnak, engedett az uralkodó esztétikai áramlatoknak, és kipróbálta a kínálkozó kifejezési lehetőségek több válfaját is. Paradox módon minél inkább „nyugatiasodott” stílusa, Rhee annál inkább elvesztette önmagát. Végül rájött, hogy az újfajta hatások nyomása alatt nem lehet önmaga, gyengíti őt és teljesítményét, ha megtagadja legmélyebb természetét. Így hát visszatért az őt meghatározó keleties világhoz, s később, sok évnyi európai élet után is megőrizte azt.

Korai festményein mindennapi európai életét örökítette meg, miközben egyre inkább az absztrakt művészethez kezdett el közelíteni. A következő években – a ma gyakran Nő és Föld néven emlegetett időszakban – a művész olyan egyszerű geometriai alakzatokkal operált, mint a vonal, a háromszög, a négyzet és a kör, és ezeket a festmények témájaként és háttereként is alkalmazta. Az 1960–1970-es évtized az absztrakció felé fordulás időszaka volt Rhee életművében, s ekkor olyan változatos technikákat alkalmazott és műfajokban alkotott, mint az olajfestészet, a fametszet, a mozaik és a kerámia.

Amikor már javában kísérletezett az absztrakt formákkal, alkotásain előtérbe került a jin és jang ősi szimbóluma is, amely később munkásságának központi formai és filozófiai elemévé nőtte ki magát. 1973-tól egészen élete végéig a jin és jang felépítését és dekonstrukcióját vizsgálta – amit még a művész Tourrettes-sur-Loup-i műtermének építészeti tervében is felhasználtak.

Rhee elsősorban absztrakt, geometrikus mintákat és diszkrét színeket használt. Műveibe gyakran koreai szimbólumokat és írásjeleket is beépített. Alkotásai ­– az aprólékos, finom vonalrajzoktól kezdve a nagy méretű falfestményekig – egy Keleten szocializálódott nő szemléletéről tanúskodnak, aki természeténél fogva tele van félénkséggel, ugyanakkor Párizsba költözését követően munkáin idővel érzékelhetők a felszabadultság jelei. Innentől egyszerűbbek és erőteljesebbek lettek, s a keleti stílusjegyeket ötvözte letisztult, modern formákkal, színkezeléssel. Sikereit is ennek az egyedi megformálásnak köszönhette, amely a nemzetközi és a keleti szellem kombinációjában gyökerezik: Rhee munkái metafizikai utazást kínálnak a lélek mélyére.

Munkásságát azonban mindezidáig nem övezte túl nagy figyelem: életében két kultúra között ingázott, s Rhee tehetségére csak néhány évvel ezelőtt kezdtek el felfigyelni szülőhazájában, Franciaországban pedig még mindig várat magára az elismerés. Erről tanúskodik az is, hogy ritkán találkozni műveivel aukciókon: most épp akad egy 1972-es olajfestmény a Sotheby’s Past/Forward – Part I. (Múlt/Előre – 1. rész) című október 26-ai élő árverésén – ahol egyébként egyedüli nőként szerepel. Az élénk narancs és piros színben pompázó Une cité de décembre (Decemberi város) című alkotás 20 ezer és 30 ezer euró (7,2 és 10,8 millió forint) közötti áron kelhet el Párizsban.

Források: awarewomenartists.com, seundjarhee.com, sothebys.com