"Szilágyi Róza Tekla"
„Megjelent ez a furcsa szellem, aki magyar volt és átélte a huszadik századot” – Interjú Barakonyi Szabolccsal
„Létezik a kamera, és azzal készíthető jó kép – maradjunk a jó esztétikailag zavaros fogalmánál –, ezen a szinten ez egy mesterségbeli dolog. Teljesen mindegy, hogy ki hozza létre a képet, az a szándékoktól függetlenül válik jóvá. A gyűjtemény válogatásánál meg is ijedtem: van-e elég – esetemben háromszázharminchárom – jó kép a Fortepanon?”
ANZIX: Egy romantikus futurista
Hans Emmenegger 1866-ban született a svájci Reussbühlben. Az üveggyáros család anyagi helyzete lehetővé tette, hogy a művészet iránt érdeklődő fiú Luzernben, majd Párizsban (az Académie Julian-on) és Münchenben, valamint például Jules-Joseph Lefebvre stúdiójában tanulhasson, és tanulmányutakat tehessen Algériába, Olaszországba és Dél-Franciaországba is.
#ÉJJELISZEKRÉNY 2021
2017-ben új Artmagazin Facebook-poszt rovatot indítottunk #Éjjeliszekrény címmel. Kurátorokat, elméleti szakembereket és képzőművészeket kérdeztünk arról: milyen szépirodalmat és szórakoztató irodalmat olvasnak akkor, amikor leteszik a szakirodalmat. Milyen könyveket őriznek az éjjeliszekrényükön? Most, az új év elején egy helyre gyűjtöttük a 2021-es ajánlókat.
„Mindig a fotó egyfajta destrukciójával foglalkoztam.”
Bolla Szilvia tanulmányait Londonban, Berlinben és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végezte. Először a MOME-n készített színátmenetes munkáival tűnt ki itthon a fotós mesterképzés hallgatói közül, majd Budapesten és Európa-szerte is részt vett csoportos kiállításokon és más művészeti projektben egyaránt. A fénykép határaival és az installáció, az absztarkció valamint a térbeliség lehetőségeivel foglalkozó munkái a képek és a tárgyak közötti komplex viszony mibenlétéről tanúskodnak. Műalkotásait nem csak a posztmediális dualitás jellemzi, de az olyan egymással elsőre ellentétesnek tűnő minőségeket is ütköztetik, mint a látható és a láthatatlan, az ipari és a költői, a törékeny és az agresszív. Jelenleg Amszterdamban és Budapesten él, többek között saját alkotói fejlődéséről, médiumokhoz való viszonyáról és itthoni megítéléséről kérdeztük.
Tavasszal megnyílt Párizs legújabb magánmúzeuma, mi pedig megnéztük, milyen lett
A Párizsban nemrég megnyílt új kortárs kiállítóhely, a Bourse de Commerce egy eleinte a gabonafélék és egyéb áruk kereskedelmének koordinálására használt, majd árutőzsdeként funkcionáló historikus épület Tadao Ando által vezetett átalakításával született meg és a Velencében két intézményt is működtető François Pinault elmúlt negyven év alatt felépített kortárs művészeti gyűjteményébe kínál betekintést.
„Egyetlen mém sem műremek önmagában”
Hosszú órákat töltöttem már a @freeze_magazin Instagram-oldal szellemes, a kortárs művészeti világ történéseit és művészetelméleti kérdéseket érintő mémjeinek böngészésével. Amellett, hogy az oldal nagy rajongója vagyok, kíváncsi voltam, milyen motiváció és történet rejlik a több, mint kétéves és e cikk megjelenésekor már 1347, a művészeti világ napi és egzisztenciális kérdéseire fókuszáló posztot eredményező működés mögött.
Körültekintő – Új képzőművészeti terek Budapesten, 2. rész
Másodjára intéztünk körkérdést a budapesti kulturális térképen az elmúlt hónapokban, hetekben felbukkanó új és visszatérő helyek alapítóihoz és koordinátoraihoz, hogy megismerjük terveiket, illetve röviden bemutathassuk őket. Íme a második Körültekintő, újabb négy budapesti térrel.
A tudás – és az önrendelkezés – hatalom
A kijelentés, hogy digitális korban élünk, és ez mennyire megváltoztatta, megváltoztatja mindennapjainkat, már unalomig elcsépelt. A digitalizáció okozta változásokat – még ha nem is tudatosítjuk magunkban minden egyes alkalommal – a bőrünkön érezzük, így sokan saját tapasztalataink mentén igyekszünk ezeket a változásokat tematizálni, nap mint nap új viszonyokat kialakítva az átalakuló világgal.