2016-ban is folytatódik az Artmagazin Online körkérdés rovata, amelyben ezúttal is öt magyar szakembert kérdezünk meg arról, hogy szerintük melyik öt magyar kortárs képzőművészeti intézmény (állami és független) kapta a legjelentősebb és legmeghatározóbb szerepet a szcéna működése szempontjából az utóbbi két és fél évben zajló intézményi átalakulás során.
Első válaszadónk Fenyvesi Áron, akinek véleménye szerint nem túl trendi állami, önkormányzati fenntartású non-profit intézményekről eszmét cserélni a kereskedelmi galériák, off-spacek, és az „Art-” előtaggal kezdődő művészeti magazinok korában, úgyhogy különösen örült az alkalomnak, hogy az intézményrendszerben lezajlott tagadhatatlan átrendeződésekről lehet plénum előtt elmélkedni.
Válaszain keresztül fontos kérdéseket pedzeget, például az adóforintokból működő közintézményi térkép slágerkérdését: ki próbálja meg elfoglalni a Műcsarnok fekete lyukká avanzsálása után a Ludwig Múzeum melletti legreprezentatívabb pozíciót a kortárs művészeti intézmények hálózatában? Annak budapestinek kell-e lennie egyáltalán? Milyen új kiállítási programokat felépítő közepes méretű helyszínek jönnek létre (pl. Kassák Múzeum), amelyek „foglalkoztatni” tudnák a helyi közép-generációt és felépíteni az újat?
A K&H Csoport 8. alkalommal hirdeti meg idén alkotói ösztöndíj pályázatát fiatal képzőművészek számára, ezzel is folytatva új művészeti gyűjteményének építését, és továbbra is támogatva az alkotóművészek új generációjának pályakezdését és művészi fejlődését. A korábbi évekhez hasonlóan a pályázaton fél éven keresztül havi 125 ezer forint alkotói támogatást lehet elnyerni. A K&H kiemelt feladatának tartja fiatal, tehetséges művészek támogatását, így maximum 10 darab műtárgyat is vásárol az ösztöndíjra pályázó alkotóktól, melyből a kiválasztott művek a K&H „művészet egy jobb, teljesebb világért” gyűjteményének részei lesznek. A pályázatokat május 3-4 között lehet beadni.
Óriásira fújt rágógumi; félig elfogyasztott dinnye; cérnával kifeszített, preparált madarak; egymásba hajló könyvlapok; szótanuló kártyák bescannelt rajzai és Elemér, a kopasz férfi alakja érzésekre és érzékekre egyaránt ható képeinek sorából áll össze Perlaki Márton Bird, Bald, Book, Bubble, Bucket, Brick, Potato című fotósorozata. A festészeti hagyományokból és a filmek vizuális világából egyaránt építkező, erős szimbólumokkal bíró, váltakozó méretű tableau-szerű fotográfiák töredékes narratívával fűződnek egymáshoz, mely absztrakt asszociációkra készteti a nézőt.
Perlaki Márton a reklám- és divatfotográfiában már ismert és elismert fotográfus társalapítója a stílusteremtő The Room magazinnak, és többek között olyan cégeknek dolgozott, mint a Louis Vuitton, a Helmut Lang, a Dior, a Carven vagy az Hermes. Jelenleg a londoni – New York-i székhelyű Webber Represents kreatív ügynökség képviseli. Több éve New Yorkban él.
A FOAM Talent 2015 díjazottjainak rendezett csoportos bemutató és a Capa Központ – Project Roomjában látható első önálló kiállítása kapcsán beszélgettünk vele tanulmányairól, inspirációs forrásairól és munkamódszeréről.
Kerekasztal beszélgetések, előadás, artist talk valamint kiállítás formájában manifesztálódó polgári tudatosság és tettrekészség jegyében folytatódik a tavasz. Felkelünk a téli álmunkból és az új év ígéretével új célokat tűzünk ki magunk elé. Azonban megvalósíthatóak-e céljaink, meg tudunk-e bírkózni az elénk gördülő akadályokkal? Segít-e, ha beszélünk a fennálló helyzetről, sőt: érdemes-e párbeszédeket kezdeményeznünk terveinkről és vágyainkról? Továbbá, érdemes-e megosztanunk egymással a már látottakról és átéltekről kialakult véleményünket? Április első hete tökéletes diskurzus-terápiát kínál. Menjünk, érdeklődjünk és beszélgessünk! A hét végére talán kiderül: érdemes-e.
Tökéletes vasárnapi program a Magyar Nemzeti Galéria A művészet forradalma - Orosz avantgárd az 1910-es1920-as években című kiállításának társeseménye, Bajkay Éva előadása Uitz Béláról.
A székesfehérvári Deák Dénes Alapítvány huszadik éve teszi közzé felhívását, és adja ki ösztöndíját. Az pályázat Székesfehérvár város érdekében végzett kiemelkedő tudományos, művészeti, kulturális vagy városcsinosító tevékenység (értve ez alatt a szervező munkát is) elismerése, a kimagasló eredmény honorálása. A Deák Dénes Alapítvány célja, hogy ösztönzőleg hasson Székesfehérvár múltjának feltárása, igaz és nemes értékeinek megbecsülése, bemutatása, a város szépítése irányában.
Az én körvonalát, mint egy térképrajzolatot képzelem el, folyton irányt váltó girbe-gurba határ, letapogatni csak lassan, milliméterről milliméterre lehet. A szövegek, kollázsok, tárgyegyüttesek ennek a folyamatnak a lecsapódásai, lépések az önazonosság megtalálásának irányába. A tárgyak rendszere a térben sétára hívja a nézőt. A minimalista formákhoz közel lépve apró, akár csak nagyítóval kibetűzhető részletekre lehet bukkanni.
A húsvét hétfő locsolkodóival induló hét az újdonságok és debütök jegyében folytatódik tovább. Határozzuk el magunkat a hét elején, szánjuk rá az időt és csak pár napig tényleg legyünk ott mindenhol – ezen a héten igazán érdemes! Ha nem is sikerül osztódnunk, a következő néhány időpontban érdemes elengednünk a túlórázást és az otthoni kádban olvasást:
Az Ongoing h/Histories című kiállítás a 70-es évek végén, 80-as évek közepén született, fiatal alkotók viszonyulását vizsgálja a történelemhez és azon belül is a 20. század egy-egy meghatározó eseményéhez. A kiállítás a következő kérdésekre keresi a választ: miért ennyire aktuális a mai fiatal alkotók körében a történelem, az öröklött múlt feldolgozása és az arra való reflexió? Ez milyen művészi stratégiák mentén történik és milyen pozíciót vesznek fel az alkotók? Mi az az esemény ami túl közel van, olyan közel, hogy még nem lehet róla beszélni és mi az, ami már annyira távoli, hogy nincs hozzá kapcsolódási pont? Hol húzódik a határ a Történelem és az individuum személyes története között? Létezhet-e valamiféle közös tapasztalata ennek a generációnak?
A hosszú hétvége álmos délutánjait és családi ebédjeit követő forradalmi hangulat és csupán háromnapos munkahét hamar újabb hétvégébe csapott át. A kellemes lustálkodások és lokálpatrióta ünnepi események után fővárosba visszatérők ne aggódjanak: a felgyülemlett energiák levezetésére alkalmas hétnek nézünk elébe.
Jovánovics György elképzeléseit évtizedek óta a műfajokon átívelő, ugyanakkor elsődlegesen mindig a szobrászathoz köthető gondolkodás, a pedagógiai szemlélet, az intellektuális megközelítésmód határozza meg. Széles spektrumú művészettörténeti vonatkozásrendszerbe foglalt műveiben gyakran jelennek meg filozófiai, irodalmi, zenei inspirációk. A Vaszary Villában megrendezett kiállítás ebből a komplex rendszerből nyújt keresztmetszetet, a hatvanas években készült korai művektől kezdve, egészen a külön e tárlatra létrejövő alkotásokig.
Szundi bekapcsolva – reggel 8.00-tól méghozzá, nehogy itt maradjak egész nap, ágyban, párnák közt. Pedig ez is megtörténhetne, szünet van, mégis jobb fölkelni: talpra – unszol a telefon. 2016. március 15-én kivonulni a Nemzeti Múzeum elé vagy a Kálvin térre, majd vegyes érzelmekkel elhagyni a helyszínt. Átszédelegni az Országház vonzáskörzetébe, a Néprajzi Múzeumba, ahol a kiállítás megtekintése után a kockás ing kultúrtörténetének legutóbbi állomását ismerhetjük meg igen közelről a Kossuth téren a legfrissebb értesülések szerint 16.30-tól. Vagy fejszellőztetésként – esernyővel vagy anélkül – egy nagyobb séta a Várba, a Nemzeti Galériába is elég jó program. De lehet maradni a helyszínen is, mert a Nemzeti Múzeum is, ahogy számos másik állami fenntartású múzeum ma szabad bejárással kecsegtet.
A csütörtökön nyílik a hazai fiatal generáció absztrakt fenegyereke, az Essl díjas Bernáth Dániel izgatottan várt első, önálló kiállítása az Ural Vision Galleryben Optional Obligatory/Kötelezően választható címen. Az eddig csupán kisebb dózisban ismert munkák most koncepciózus válogatásban mutatkoznak be. Bernáth punkos pimaszsága és az elmúlt évek rendíthetetlen munkatempója manifesztálódik, mi pedig valószínűleg megszeretjük az „absztraktot”.
Szerdán este 7-kor az ArtBázis Összművészeti Műhelyben megrendezett FFS Szerdán, az új tagokat bemutató programsorozat első idei állomásaként Schmied Andi, Dobokay Máté és Fodor Dániel János munkáit ismerhetjük meg. A művész-prezentációk és a személyes találkozás lehetősége. Friss információk és friss munkák, elsőkézből.
Átható petrezselyemillat: ez fogadta a vendégeket, ha betértek a hetvenes évek elején a New York-i SoHo egyik kultikus helyének számító FOOD étterembe. A Prince street sarkán fekvő, kezdetben három művész, Carol Goodden, Gordon Matta-Clark és Tina Girouard által üzemeltetett hely ötlete 1971-ben stílszerűen egy Goodden által szervezett tematikus vacsora alkalmával pattant ki Matta-Clark fejéből. A tavaszköszöntő bulin a vendégek virágnak öltöztek, virágot vittek ajándékba és ehető virágokat fogyasztottak.