Artmagazin 120
Idei első számunk alapkérdése, hogy mik történhetnek egyes életművekkel, hogyan változik megítélésük az időben. Ennek legproblematikusabb válfaja, amikor egy adott korszak közönsége annyira biztos az értékítéletében, hogy meg is semmisít műveket. Esetünkben Mattis Teutsch János szocreálnak tartott kései festményei közül lett néhány kép ennek áldozata – cikkünk azt járja körül, mennyire voltak ezek a művész saját intenciói szerintiek. Kis kitérő: a megítélés változásáról szól összes buszos városlátogatásunk is, azért néztük meg például a dunaújvárosi egyiptomizáló modernista orvosi rendelőt vagy legutóbb Salgótarján hetvenes évekbeli, űrkorszaknak megfelelő épületeit és fogjuk megnézni most március 7-én Paksot, a városközpontot, a tulipános házakat, Makovecz ottani templomát (és persze a Képtárban a Révész–Roskó-kiállítást!), mert ezek épp mostanában válnak megőrzendő műemlékké, látogatandó turisztikai célponttá. Az időben változó megítélésű életművekre jó példa a Picasso hisztérikus szeretője szerepkörből épp mostanra kitört szürrealista fotóművész Dora Maaré, de az is tanulságos történet, mekkora sztárnak számít ma a modernizmus sajátos, az orosz népi építkezés tapasztalatait felhasználó, viszont élete második felében a sztálini évek alatt semmilyen jelentős megbízást sem kapó képviselője, Konsztantyin Melnyikov. Van aztán az az eset is, amikor egy-egy művészi teljesítmény sehogyan sem tudja elérni a boldog (?) kevesek szerint őt megillető helyet: a Nemzeti Galéria-beli, még márciusig látogatható Farkas István-kiállítás kapcsán írunk erről. A pozitív példák közé tartozik azonban a dizájntörténet egyik legnagyobb hatású alakja, akinek székeit a mai napig újragyártják: a skót Charles Rennie Mackintosh, vagy itt a konceptművész John Baldessari, akinek megítélésével annyira nincs baj, hogy nála a népszerűségi görbe folyamatos stagnálása várható, mert az már a csúcson volt nemrég bekövetkezett halála előtt is. És ha már csúcsok: a megítélés pénzre váltva jelenik meg a műtárgypiacon; ennek tavalyi történéseiről közlünk összefoglalót. Igyekszünk törleszteni a magyar művészettörténet-írás adósságaiból: Párizsban működő, barátságban álló, egymást festő nők szinte ismeretlen életműveit próbáljuk bemutatni, köztük egy világszerte már nagyon is ismertet, a félig magyar Amrita Sher-Gilét. Akinek a nagybátyjáról is írunk: az India-kutató Baktay Ervinről, egy róla készült karikatúra kapcsán. Végül pedig Rotschild Klára is szóba kerül – mint mikrotörténelmi nagyság.
Topor Tünde
4
ARTANZIX
6
Műkereskedelem
Martos Gábor CSÚCSOK OTT, CSÚCSOK ITT, ÉS AMI KÖZTÜK VAN
2019 legnagyobb nemzetközi és hazai műtárgypiaci sikerei
12
Kiállítás
P. Szűcs Julianna
IDEGENKÉNT A HIDEG POKOLBAN
Farkas István Budapest, Párizs, Szigliget, Auschwitz
18
Építészettörténet
Ferkai András
LOW-TECH AVANTGÁRD?
Gondolatok egy moszkvai modern házmúzeum kapcsán
26
Kiállítás
Boros Judit
KILÉPÉS A KONSTRUKCIÓK VILÁGÁBÓL
Mattis Teutsch János utolsó korszaka, és ami mögötte van
34
Portré
Horányi Attila
EGY PORTRÉRÓL
Lábady István: Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát portréja
40
Kiállítás
Hanna Claris
IDŐTLEN TRÓJA
42
Címlapsztori
Szilágyi Róza Tekla
A SZÁJAK ÉS SZEMEK MÁR TÚL NAGY FIGYELMET KAPTAK
Visszatekintés John Baldessari munkáira az internet tükrében
48
Kiállítás
Szuda Barna
A KIÁLLÍTÁS MINT TERÁPIA
Dora Maar színre lép
54
Dizájntörténet
Vadas József
SKÓT KOCKA
Charles Rennie Mackintosh máig élő öröksége
62
Tanulmány
Drienyovszki Zsófia
EGYMÁST FESTŐ NŐK PÁRIZSBAN
Járitz Józsa, Basch Edit és Amrita Sher-Gil barátsága
70
Jutalomjáték
Kelényi Béla
AZ ÖNVISSZATÜKRÖZÉS FOKOZATAI
Egy Baktay Ervin-karikatúra margójára
76
Kiállítás
Fáy Miklós
KLÁRI NÉNI ÉS JAMES BOND
78
ARTANZIX
Szerkesztői beköszöntő
Idei első számunk alapkérdése, hogy mik történhetnek egyes életművekkel, hogyan változik megítélésük az időben.
Egymást festő nők Párizsban
A múlt századi magyar festőnők kutatása, pályaképük felrajzolása sokszor nehezebb feladat, mint férfi kortársaiké. Ennek oka abban is kereshető, hogy nemük miatt kevésbé ismerték el művészi jelentőségüket, és életművük is gyakrabban szóródott szét. Némi könnyebbséget jelent, ha a művészpályát választó nők szoros barátságot ápoltak, összetartottak, inspirálták egymást, és ennek írásos nyoma is maradt, ahogy ez Amrita Sher-Gil, Basch Edit és Járitz Józsa esetében is történt. Hármójuk barátságának történetét most levelezésük, naplóik segítségével próbáljuk rekonstruálni. Ezek a források nemcsak életrajzi szempontból érdekesek, hanem életművük megfejtésében is segítenek, hiszen barátságuk nyomot hagyott műveiken, több festményből kiderül, hogy hatással voltak egymásra. Mindezt árnyalja, hogy egyszerre hatott rájuk Párizs, és az ott tapasztaltak elindították festészeti nyelvük megújulását.
SKÓT KOCKA
A japonizmustól, Aubrey Beardsley-hatástól, Arts and Craftstól a tiszta mértani konstrukcióig.
AZ ÖNVISSZATÜKRÖZÉS FOKOZATAI
Hogyan él tovább a többszörözés századfordulón kitalált fotótechnikája egy 1949-es barátságrajzon? Avagy vajon volt-e egy kis nárcisztikus beütése a fantasztikusan kinéző és egészen kivételes életutat bejárt Baktay Ervinnek?
LOW-TECH AVANTGÁRD?
Átlósan rakott, vakolt téglafal, deszkafödém, két falréteg közötti homokszigetelés, szivattyú nélküli, gravitáción alapuló levegőkeringetési rendszer, fényesre polírozott, portaszító felületek és az alváskutatás mai eredményeinek is megfelelő hálótér. Egy nagy orosz építész háza.
A SZÁJAK ÉS SZEMEK MÁR TÚL NAGY FIGYELMET KAPTAK
2020. január 2-án hunyt el John Baldessari, a konceptuális művészet legszellemesebb képviselője. Ezt a reggeli sietség közepette tudtam meg a rutinból megnyitott közösségi médiából – ezt a talán érdektelen részletet csak azért említem, mert a továbbiakban éppen a művész internethez fűződő viszonyáról lesz szó.
Klári néni és James Bond
Meghalt a Rotschild Klára, mondogatták a házban egymásnak az emberek, és hogy azért, mert valami baj volt a fogsorával. Kiugrott az ablakon.
EGY PORTRÉRÓL
2019 novemberében elkészült Várszegi Asztrik volt pannonhalmi főapát portréja, és elfoglalta helyét a monostor főapáti portrégalériájában. A portrét Lábady István Balogh Rudolf-díjas fotóművész készítette. Tanulmányom apropóját az adja, hogy a több száz éves portrégalériában ez az első fotográfia. Először e tény jelentőségéről írok, majd e jelentőség mélyebb megértése érdekében a festett portrékról, aztán pedig a fényképezett portrékról. Végül az elkészült képről szóló részben, a konkrét munka sajátosságai mentén összegzem a tanulmányban kifejtett dilemmát.
IDEGENKÉNT A HIDEG POKOLBAN
Azért adtam a száz-egynéhány képnek, rajznak, dokumentumfotónak a fenti címet, mert – a hívószavak segítségében bízva – számomra ezek foglalják össze leginkább a Nemzeti Galéria Farkas István-kiállítását.
A KIÁLLÍTÁS MINT TERÁPIA
2020 májusában jelent meg Brigitte Benkemoun Finding Dora Maar (Dora Maar megtalálása) című könyve – erről az Artmagazin Online-on a legfrissebb HETI POP-ban mi is beszámoltunk. A kötetben többek között szó esik egy régi Hermès noteszről, amelyet a szerző eBayen böngészve vásárolt meg, majd kiderült, hogy rengeteg művészettörténeti legenda régi lakcímét tartalmazza – és nem mellesleg Dora Maar tulajdona volt. Mi a friss könyvmegjelenés kapcsán most a megszokottnál hamarabb tesszük olvashatóvá az idei első Artmagazinban megjelent Dora Maarról szóló cikkünket.
