Artmagazin
Screenshot 2020-02-20 at 14.32.51.png

Artmagazin 120

Idei első számunk alapkérdése, hogy mik történhetnek egyes életművekkel, hogyan változik megítélésük az időben. Ennek legproblematikusabb válfaja, amikor egy adott korszak közönsége annyira biztos az értékítéletében, hogy meg is semmisít műveket. Esetünkben Mattis Teutsch János szocreálnak tartott kései festményei közül lett néhány kép ennek áldozata – cikkünk azt járja körül, mennyire voltak ezek a művész saját intenciói szerintiek. Kis kitérő: a megítélés változásáról szól összes buszos városlátogatásunk is, azért néztük meg például a dunaújvárosi egyiptomizáló modernista orvosi rendelőt vagy legutóbb Salgótarján hetvenes évekbeli, űrkorszaknak megfelelő épületeit és fogjuk megnézni most március 7-én Paksot, a városközpontot, a tulipános házakat, Makovecz ottani templomát (és persze a Képtárban a Révész–Roskó-kiállítást!), mert ezek épp mostanában válnak megőrzendő műemlékké, látogatandó turisztikai célponttá. Az időben változó megítélésű életművekre jó példa a Picasso hisztérikus szeretője szerepkörből épp mostanra kitört szürrealista fotóművész Dora Maaré, de az is tanulságos történet, mekkora sztárnak számít ma a modernizmus sajátos, az orosz népi építkezés tapasztalatait felhasználó, viszont élete második felében a sztálini évek alatt semmilyen jelentős megbízást sem kapó képviselője, Konsztantyin Melnyikov. Van aztán az az eset is, amikor egy-egy művészi teljesítmény sehogyan sem tudja elérni a boldog (?) kevesek szerint őt megillető helyet: a Nemzeti Galéria-beli, még márciusig látogatható Farkas István-kiállítás kapcsán írunk erről. A pozitív példák közé tartozik azonban a dizájntörténet egyik legnagyobb hatású alakja, akinek székeit a mai napig újragyártják: a skót Charles Rennie Mackintosh, vagy itt a konceptművész John Baldessari, akinek megítélésével annyira nincs baj, hogy nála a népszerűségi görbe folyamatos stagnálása várható, mert az már a csúcson volt nemrég bekövetkezett halála előtt is. És ha már csúcsok: a megítélés pénzre váltva jelenik meg a műtárgypiacon; ennek tavalyi történéseiről közlünk összefoglalót. Igyekszünk törleszteni a magyar művészettörténet-írás adósságaiból: Párizsban működő, barátságban álló, egymást festő nők szinte ismeretlen életműveit próbáljuk bemutatni, köztük egy világszerte már nagyon is ismertet, a félig magyar Amrita Sher-Gilét. Akinek a nagybátyjáról is írunk: az India-kutató Baktay Ervinről, egy róla készült karikatúra kapcsán. Végül pedig Rotschild Klára is szóba kerül – mint mikrotörténelmi nagyság. 

Topor Tünde

4
ARTANZIX 

6
Műkereskedelem
Martos Gábor CSÚCSOK OTT, CSÚCSOK ITT, ÉS AMI KÖZTÜK VAN
2019 legnagyobb nemzetközi és hazai műtárgypiaci sikerei 

12
Kiállítás
P. Szűcs Julianna
IDEGENKÉNT A HIDEG POKOLBAN
Farkas István Budapest, Párizs, Szigliget, Auschwitz 

18
Építészettörténet
Ferkai András
LOW-TECH AVANTGÁRD?
Gondolatok egy moszkvai modern házmúzeum kapcsán 

26
Kiállítás
Boros Judit
KILÉPÉS A KONSTRUKCIÓK VILÁGÁBÓL
Mattis Teutsch János utolsó korszaka, és ami mögötte van 

34
Portré
Horányi Attila
EGY PORTRÉRÓL
Lábady István: Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát portréja 

40
Kiállítás
Hanna Claris
IDŐTLEN TRÓJA 

42
Címlapsztori
Szilágyi Róza Tekla
A SZÁJAK ÉS SZEMEK MÁR TÚL NAGY FIGYELMET KAPTAK
Visszatekintés John Baldessari munkáira az internet tükrében 

48
Kiállítás
Szuda Barna
A KIÁLLÍTÁS MINT TERÁPIA
Dora Maar színre lép 

54
Dizájntörténet
Vadas József
SKÓT KOCKA
Charles Rennie Mackintosh máig élő öröksége 

62
Tanulmány
Drienyovszki Zsófia
EGYMÁST FESTŐ NŐK PÁRIZSBAN
Járitz Józsa, Basch Edit és Amrita Sher-Gil barátsága 

70
Jutalomjáték
Kelényi Béla
AZ ÖNVISSZATÜKRÖZÉS FOKOZATAI
Egy Baktay Ervin-karikatúra margójára 

76
Kiállítás
Fáy Miklós
KLÁRI NÉNI ÉS JAMES BOND 

78
ARTANZIX