Ütközőpontok
Kokesch Ádám munkáit nevezhetjük objekteknek, képtárgyaknak, plug-ineknek, szenzoroknak, de akár technikai „hamisítványoknak” is. Azonnal felismerhető, markáns formavilággal rendelkező alkotásaiban az absztrakt hagyományok keverednek a folyamatos technikai fejlődésre tett utalásokkal. A művészt foglalkoztatja a klasszikus modernitás; gondolatmenete a bauhausi eszmék újraértelmezésében gyökerezik.
Gadget-szimfónia
A kreativitás (egyik) alapja az, hogy mindent tudjunk kellő játékossággal szemlélni. Ha sikerül felülírni egy formához, funkcióhoz vagy szituációhoz kapcsolódó berögzültségeinket, akkor a felhasználási módok új lehetőségeit lelhetjük meg. Japánban a „gadget-kultúra” már annyira túlburjánzott, hogy képzőművészek sokasága kezdett el az elmúlt években a tárgykultúra újraolvasásával foglalkozni. Lírikus játékossággal építik fel fantáziavilágaikat a tömegtermelés felfoghatatlan léptékben előállított kész formáiból, termékeiből.
CICAVÍZIÓ
A 2B Galéria tematikus kiállításainak sorában gyakorta helyet kapnak olyan témák mint, a különböző kisebbségek társadalmi viszonyrendszere, a személyes és családi történetek, az emlékezés ezen belül is a holokauszt ábrázolásának kérdésköre. Minden esetben egy roppant sajátos perspektívából, semmiképpen sem a megszokott úton közelítve az adott kérdés magja felé.
Mátrix (feminista fotográfia)
Elkészült végre a fénykép
Nem tudni, milyen esemény
Egy kicsit kevés a részlet
Egy kicsit kevés volt a fény.
Előjött végre a fénykép
Már nem is számítottunk rá
Egy kicsit túl sok a szürke.
(Olé olá, 1983. Kontroll Csoport)
A mottónak itt az a hivatása, hogy a romantikusnak vélt szöveget visszarántsa a társadalmi valóság talajára (hova is?), és, hogy kompenzálja e romantika komolyságát.
Lóg a levegőben – Kreativitás űrrepülés nélkül
Mérei Ferenc a pedagógiai módszertan fejlődését három fázison keresztül mutatja be. Hagyományosnak nevezi azt a pedagógiát, amelynek célja egy általános műveltség átadása; ez Mérei szerint válságba jutott, mert nem tudott lépést tartani a társadalmi és a tudományos előrehaladással: „Az ismeretek dinamikus fejlődéséhez viszonyítva a tankönyv és a tananyag csigalassúsággal változott.” Ezt a merev rendszert váltotta fel az ismereteknek az alkalmazhatóságára koncentráló oktatási attitűd, amelynek középpontjában az intelligencia áll. Azonban, írja Mérei, ez a koncepció is elérte a korlátait, hiszen továbbra is meglévő, szerzett ismeretekre alapoz, amely pedig oda vezet, hogy „gyanakvóbban tekintsen az újra, ha az nemcsak az alkalmazásban, hanem a szemléletben is új”. Kora pedagógiájának orientációjaként a kreativitást jelöli meg: a kreatív emberek „nem alkalmaznak, hanem létrehoznak; nem megtanulnak, hanem rátalálnak vagy kitalálnak”. Ugyanakkor, állítja, bár a kreativitás adottság, mégis fejlesztendő.
Abszolút funkciók
Az acb Attachmentben október 22-ig kiállított vásznakon jó adag, naponta a kezünk ügyébe kerülő tárgy, jelesül szuperszínes cukorka, csoki és fogkrém csomagolásainak printszerű gyűjteménye látható. Ez Batykó Róbert új sorozata, amellyel ‑ a korábbi, részletgazdag munkái után ‑ most a hard-edge festészeti irányzat leegyszerűsített, geometrikus formáit idézi.
OK Computer. A nagy poszt-internet art összefoglaló
A 21. század kétség kívül legfelforgatóbb jelensége a hálózatok hálózata, vagyis az internet. Az élet valamennyi területébe benyomuló és azt radikálisan átalakító net – mint forma? hely? melléknév? – a mediális közvetítettség új protokolljával állítja új kihívások elé az évezredet. A kulturális termékek fogantatásának, előállításának, bemutatásának, terjesztésének és értelmezésének feltérképezése sem mentes ettől. A megváltozott médiakörnyezetre adandó válaszokat „a felvétel, a tárolás, az elosztás folyamatai; a filterek, kodekek, algoritmusok, processzorok, adatbázisok és transzfer-protokollok eseményei; adatközpontok, szerverek, szatellitek, kábelek, routerek, váltók, modemek, fizikai és virtuális infrastruktúrák tömegei”1 határozzák meg.
A kép mint teher
I.
„Mondhatnám, hogy Dél-Afrika adja a munkáim tartalmát
és Hollandia a formát,
ugyanakkor, a képek, amikkel dolgozom
majdnem mindenhol és mindenki számára ismerősek.
Másodkézből szerzett képekkel dolgozom és közvetlen tapasztalatok alapján.”
(Marlene Dumas, 1994)1
Lélektelen állattáblázat
Hogyan tűnhet el nyomtalanul egy egész falat betöltő óriáspannó Tihany és Budapest között? Vaszary János 1928-ban festett Víz alatti világa a két évvel korábban Gróf Klebelberg Kúnó vallás- és közoktatásügyi miniszter kezdeményezésére alapított Magyar Biológiai Kutatóintézet (akkori gúnynevén Csiborpatkolda) számára készült, és az emeleti kutatótermet díszítette. Az eredeti koncepció szerint a Balaton flóráját és faunáját ábrázoló festmény a végső változatban – beolvasztva a fiumei intézet munkakörét is – különös tengeri élőlényeket vonultatott fel, amit az intézet dolgozói vegyes érzelmekkel fogadtak.
Gosztola Kitti a néhány korabeli újságban közölt, ám alig kivehető archív felvétel és egy nemrég aukcióra bocsátott vázlat nyomán, a háború előtti tudományos ismeretterjesztő könyvek és a Limnológiai Intézet kutatóinak segítségével ered a Vaszary-tabló rejtélyes lényei nyomába. Az idei tihanyi Artplaccon bemutatott Lélektelen állattáblázat (Vaszary János panneánjához) installációról Német Szilvi, az Artplacc 35 év alatti művészeket bemutató kiállításának kurátora írt az Artmagazinra.
Fények nyomában
„Mehr Licht” mondta a derengő fényű hálójában halála előtt Goethe, amely kijelentésre – egyesek szerint tévesen, mások szerint joggal – aztán egy egész eszmerendszer, a felvilágosodás épült. Kisebb léptékben, de hasonlóan megtermékenyítő hatású volt az UNESCO idei felhívása is. A világszervezet 2015-öt a Fény Nemzetközi Éveként hirdette meg, amely jó alkalmat kínált a vizuális kultúrával foglalkozók számára a téma által ihletett események szervezésére. A hazai közönség például ennek keretében találkozhatott Csáji Attila lézermunkáival a Műcsarnokban. Párhuzamosan az Új Budapest Galéria egy reprezentatív, a fénnyel, a fényművészettel kapcsolatos tudásunkat rendszerező csoportos kiállítás szervezésére vállalkozott. Bár ebben az esetben nem csak a Fény Nemzetközi Éve jelentette az apropót, hanem Paksi Endre Lehel áttekintő igényű doktori kutatása is, aki kurátorként a tárlat címében szintén Goethe utolsó szavait idézi meg, a kiállításban pedig a fény jelenlétének mágiájáról beszél.
„Múzeumba menni jobb, mint a McDonald’s-ba!”
A címben megfogalmazott kijelentést a 7 éves Igor mondta a zágrábi Iparművészeti Múzeum múzeumpedagógiai foglalkozása kapcsán. Úgy gondolom, hogy ez a mondat sokkal többről szól, mint egy sikeres, követendő múzeumi program receptjéről. Persze ez is benne van, de ha egy gyerek eljut odáig, hogy saját maga egy ilyen erős, hatásos megállapítást tesz, az számomra mindennél többet jelent, ez a szakmai elismerés csúcsa!
Játssz okosan!
Az idei év eddig úgy tűnik a játszható kiállítások éve. Épp hogy csak bezárt a Kép és képtelenség a Capa Központban, máris mehetünk videojátékozni a Ludwigba. De mi köze a konzoloknak a képzőművészethez?
SCREAM! SCREAM! SCREAM!
Az Artmagazin néhány nappal később a teljes, majdnem húsz percig tartó esemény dokumentációját közzétette videón. A másodlagos beszámolók sora itt vette kezdetét.
Sétálunk, sétálunk…