E heti ajánlónk főszereplői a növények: a Budapest Galériában a törődés, a gondoskodás fogalmaiból kiindulva kerülnek előtérbe, a Szombathelyi Képtárban az állatvilággal való párhuzam, míg a Molnár Ani Galériában a nagy múltú csendélet műfaja mentén tekinthetjük át a kortárs művészet és a növényvilág összefonódását.
Ebben a körben valószínűleg mindenki ismeri a fantasztikus történetet, mely szerint Rónai Éva az édesapját a világ uraként ábrázoló, Franciaországban ellopott képét emlékezetből újraszőtte. Feltételezem, hogy valahol biztosan meglegyen, azért. Ahogy az itt kiállított egyik kép címe sugallja, Navigare necesse est.
Az Artmagazin 136. – az újságárusoknál most is kapható – lapszámában a szerkesztőség tagjaival együtt készítettük el dupla oldalas, Szép könyvek névre hallgató könyvajánlónkat. Ebben, a nyomtatott magazinban olvasható ajánlóban arra fókuszáltunk, hogy milyen számunkra kedves könyveket ismerünk, ahol a tartalmat és az írói szándékot átgondolt grafikai szempontok mentén szerencsésen sikerült összehangolni. Az Artmagazin Online felületén a nyár folyamán többször is jelentkezünk majd könyvajánlókkal – ahol szép, érdekes, olvasmányos, izgalmas, megküzdés árán is figyelemre érdemes, inspirációt nyújtó és egyedülálló, hazai, leginkább képzőművészeti és képzőművészet elméleti fókuszú köteteket ajánlunk majd. Íme az első könyvajánló triónk.
E heti ajánlónkban a különféle nemzetek közötti kapcsolódási pontok kerülnek előtérbe. A dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben egy különös, fényképek mentén alakuló személyes történeten keresztül ismerkedhetünk meg Portugália múltjával. Az ISBN könyv+galériában egy havannai képzőművész „fűzi össze” Kubát és Budapestet, míg az Easttopicsban olyan művészek munkái láthatók, akik a kortárs művészetben a történetformát a politikai és társadalmi események megértésének és közvetítésének eszközeként használják.
Az Under500 Fesztivál június 18-án és 19-én ismét egyedi válogatást mutat be a kortárstánc, a színház, a képzőművészet és a zene területén új irányokat kutató művészek munkáiból az Artus Stúdióban! A közösségileg szervezett fesztiválon a szakma ismert alkotói, pályakezdő művészei és underground csoportjai közösen biztosítják a programot.
E heti ajánlónk központi témája a világűr. A pécsi m21 Galériában a 60-as években kezdődő és a mai napig az érdeklődés középpontjában lévő téma legkülönfélébb művészeti megnyilvánulásai kaptak helyet – csupa közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó alkotások, legyen szó a Holdra szállásról vagy gravitációs kérdésekről. A Capa Központban egy biokémikus-képzőművész művei kalauzolják el a látogatót a csillagképek misztikus világába. Az Inda Galériában pedig egy egészen más perspektívában tűnik fel a világűr: a jövőből tekintve, akár egy másik bolygó civilizációjának szemszögéből kerülnek terítékre személyes és a kollektív emlékezettel, történelemmel kapcsolatos kérdések.
Az idei, tizenötödik documentára meghívták az OFF-Biennále Budapest csapatát is, akik három projekttel készülnek a június közepén kezdődő száznapos kiállításra. Egyik projektjük – a 2017-es budapesti biennálé tematikájából, a Gaudiopolisból kiindulva – a játékra és annak formáira, szabályaira, jellegére fókuszál. Ebbe a válogatásba bekerült Kokesch Ádám is, akinek két alkotása a Fulda folyó partján álló AHOI csónakházban lesz látható. De nemcsak Kasselben találkozhatunk az egyik művel: a Kisterem által nemrég kiadott Világjáték című monográfiájának címlapjára is ez került.
Ideje végre rendbe rakni a dolgokat...
Kis Róka Csaba legújabb munkái szerves folytatásai 2019-től átalakuló, pontosabban folyamatosan változó pályaszakaszának, amelyet az emberi alak és a narrativitás megmaradt, még felismerhető nyomainak, romjainak fokozatos eltűnése, felbomlása, szétszóródása, emellett az absztrakció, a hard-edge festésmód felbukkanása jellemez, az összetevőkből pedig bonyolult, hibrid képterek, több síkon zajló vizuális történések szerveződnek.
Az Artmagazin Online megújult arculatú videóinterjú-sorozatának harmadik részében Trapp Dominikát látogattuk meg.
Anyaságról, művészetről és identitás(ok)ról szóló interjúsorozatunk második részében Benczúr Emesével, az 1990-es években induló művészgeneráció meghatározó, máig aktív képviselőjével beszélgettünk. Benczúr Emese az évtized végén olyan fontos regionális kiállításokon szerepelt, mint az After the Wall (A fal után, 1999) és az Aspekte/Positionen (Szempontok/helyezkedések, 1999). Művei a mindennapi tevékenységek, a (női) munka és a művészi alkotás értelmére kérdeznek rá. Festőként végzett, alkotásaiban azonban hagyományosan nőknek tulajdonított technikákat – hímzés, varrás – alkalmaz. Rövid, statement-szerű, verbális üzenetei és azok vizuális megjelenítése ironikus és önironikus kommentárok, a banalitás és a társadalomkritika kettősségét egyaránt magukban hordozzák.
A művészeknek sem az élete, sem az életműve nem olyan egyöntetű, hogy általános következtetéseket lehetne levonni belőle. A legtöbb művésznek, írónak, gondolkodónak, de a tudósoknak is vannak jobb és rosszabb korszakai. Az azonban szinte bizonyos, hogy egyes művészek emberi tulajdonságai, korszakai nem magyarázhatóak mással, mint a személyiségükben, meggyőződéseikben, magánéletük feltételeiben meglévő különbözőségekkel.
