Az oligarchák művészete
Nevezhetjük ezt egyfajta divatnak. Az orosz milliárdoslányok személyre szabott passziójának. Még le sem ülepedett a minapi hír, hogy Roman Abramovics barátnője, az ambiciózus és intelligens Dása Zsukova kortárs művészeti központot nyitott egy lerobbant konstruktivista buszgarázsban. (A nyári nyitópartin megjelent a nemzetközi szcéna apraja-nagyja.) Az Art Newspaper legújabb híre szerint máris újabb gyönyörű orosz milliárdosfeleség nyit művészeti intézetet Moszkvában. Nem fogják kitalálni: szintén egy régi konstruktivista buszgarázsban!
Peter Doig
Furcsa jelenség Peter Doig: a jó két évtizede a pályán lévő festőművész 2007 elején bombasztikus sikert ért el, amikor a Fehér kenu című vásznát 5,7 millió fontért értékesítette a Sotheby's, beállítva az élő kortárs európai festők rekordját. (Valószínűleg jó pár évre.) Doig ekkor még nem volt szupersztár, figurális festményeit sokan ismerték, de az árrobbanás meglepő volt – és többek között a brit legendagyárosnak, Charles Saatchinak volt köszönhető, aki a Fehér kenu előző tulajdonosaként besöpörte az irdatlan mennyiségű pénzt.
Pénzügyi válság és műkereskedelem
Hogyan ítéli meg a mostani pénzügyi válság hatását a műkereskedelem helyzetére? Válság várható ott is, vagy épp ellenkezőleg a műtárgy válhat a befektetők egyik fő célpontjává? – tettük fel a kérdést Jaksity Györgynek (Concorde Értékpapír Zrt. Ügyvezető igazgatója), Feuer Andrásnak (műgyűjtő), Golovics Lajosnak (mukincs.com) és Tűzkő Péternek (BÁV Zrt. Kereskedelmi vezetője).
Az eltűnt képek nyomában – Báró Hatvany Ferenc széthullott gyűjteménye
Hatvany Ferenc gyűjteménye körül sok titok lappang, a gyűjtemény sorsát illetően számos részlet a homályba vész. Korabeli műtörténeti leírásból kevés áll rendelkezésre, a kollekció ’44-es széthullása után viszont egyre-másra keletkeztek „leltárok”. Ennek oka kézenfekvő: Hatvany báró örökösei dr. Hans Deutsch ügyvéden keresztül 1962-ben kárpótlási igényt jelentettek be a német hatóságoknak. Az egykori áldozatoknak elveszett gyűjteményük összetételéről a Harmadik Birodalom jogutódja, a Német Szövetségi Köztársaság felé kellett elszámolniuk. Mivel maga a gyűjtő ekkor már nem élt, a veszteség pontosítása a családtagokra és koronatanúkra maradt. Mindenki tudott valamicskét, de ezek az ismeretfoszlányok súlyos dokumentumhiánnyal párosulva végzetes kimenetelűnek bizonyultak. A procedúra végén az örökösök a megítélt kárpótlásnak csak a felét, 17,5 millió márkát kaptak kézhez, ügyvédjük ellen pedig gondatlan ügykezelés, valamint hamis tanúzásra bírás vádjával eljárást indítottak.
Ezt kell szeretni - Ferdinand Hodler a Szépművészeti Múzeumban
Van az a jó, kényelmes érzés képek között, amikor az ember tudja, hogy nem ez lesz a kedvenc festője. Felszabadít, megóv, pihentet. Nagyvonalúvá tesz. Nem ő a kedvenc festőm, lehet rajta nevetni, amikor a térdeplő kisfiút festi, egyszer-kétszer, ötször, hogy milyen kis szerencsétlen az az ízület, mintha papírból hajtogatták volna a gyerek lábát. Vagy rámutatunk magunkban egy képre, miközben közönyös arccal forgatjuk a fejünket a teremben: na, ez jó. Mitől jó? Hát, azok a kékek (na jó, attól nem), de ahogy azokat a piros foltokat, pipacsfejeket elhelyezi a kopárságban, az mégis valami.
Michelangelo – XL
Nem mindenki érdemel ekkora kódexszerű könyvmonstrumot. Például Helmut Newton biztosan nem – az ő XXL-es kötetét tudjuk be a nemzetközi hírű playboy és kiadózseni, Benedikt Taschen személyes érdeklődésének és a popkultúra megállíthatatlan terjedésének. Viszont vannak olyan egyetemes jelentőségű művészgéniuszok, akiknek az életművét már eddig is kívülről-belülről fújta a lelkes múzeumjárók serege. Például Leonardo da Vinci vagy Michelangelo Buonarroti. Róluk érdemes minden részletre kiterjedő, minden igényt kielégítő óriáskönyvet a piacra dobni.
Festőélet Magyarországon 2.
Mindig csupa ígéretet hordozott, és ezeket rendre be is teljesítette, ahogy Magyarországon, úgy Németországban is. Kossuth-díjas, élő klasszikus. A Ludwig Múzeum várbeli épületében ő rendezhette az utolsó gigantikus kiállítást. Csak megszületnie volt nehéz? Vagy nagyon is nehéz volt a születés és a világsiker közé eső idő?
Azok a csodálatos 80-as évek – Keith Haring 1958–1990
1978-ban egy vézna, húszéves fiú otthagyta a pittsburghi művészeti iskolát és úgy döntött, inkább átköltözik New Yorkba. Némi tervezői gyakorlattal a hóna alatt jelentkezett a School of Visual Artsra. Gondolta, szerencsét próbál saját művészetével ott, ahol kvázi maga a művészet lakik. Keith Haring gyorsan utat talált Manhattan pezsgő szubkultúráihoz és underground helyeihez. Nyíltan vállalta, hogy meleg, szórakozóhelyeken, bárokban és művészkocsmákban lógott. Új barátai között megtaláljuk Jean-Michel Basquiat-t és Kenny Scharfot, nagyszámú fiatal fiúval egyetemben – sokuk még nem elég idős, hogy magának rendeljen italt a bárokban. Olyan művészetet csináltak, amelynek addig a kortárs galériák kifinomult világában nem volt helye. A graffitit New York utcái és a metró termelte ki. Harlem, Brooklyn és Bronx lepusztult, bűnözők lakta sarkai adták a vásznat, a popkultúra az inspirációt, az aláfestő zenét meg a hip-hop. A hangos, vad, sokakban félelmet és gyűlöletet keltő graffiti ugyanakkor a legjobb festők keze alatt olyan eredeti és virtuóz formákban tört elő, hogy az embereknek kiugrott a szeme. Egyszerre mutatta a nagyváros legjobb és legrosszabb arcát. Keith a street-art neveltje, egyszersmind leghíresebb crossover figurája lett.
A modernizmusok a végtelenben találkoznak – Retro-koncept celeb-túra Simon Starlingtól
Jelentős szakmai várakozás előzte meg a 2005. évi Turner-díjas brit származású képzőművész bemutatkozását a Ludwig Múzeumban. A csaknem két évtizede aktív Starling a díjeső (példának okáért ő a lipcsei alapítású Blinky Palermo-díj első díjazottja) és a kiállítótermekben történő komoly reprezentáció hatásaként maga is afféle kortárs „sztár”, bármilyen idétlenül is hangzik ez a szó.
Jean Tinguely portréja
Newton almájával veszi kezdetét az olyan történetek sora, melyek a zsenialitás korán megmutatkozó előjeleként állítanak be gyermekkori eseményeket. A legenda szerint a brit tudóspalántának egy fáról lehulló gyümölcsöt megfigyelve sejlett fel először a földi és égi mechanika rendszere, mely majdnem három évszázadon keresztül szolgált egyedülálló alapként és kritériumként a tudományos világkép kialakításához. A newtoni episztémébe született bele James Watt, aki nagymamája konyhájában ült, amikor az egyik fazékról leröpítette a fedelet a forró gőz – a fáma szerint ekkor született meg a gőzgép ötlete, amely világra szóló lökést adott az ipari forradalomnak. A gépről, az iparosodott társadalom alapmítoszáról pedig senki sem alkotott sokszínűbb és nagyszabásúbb víziót annál a Jean Tinguelynél, aki gyerekkorában állítólag legszívesebben zörgő vízimalmokat fabrikált a Bázel környéki erdőkben csordogáló patakokra.
Angyal szállt el felette – Egy elfeledett firenzei remekmű újrafelfedezése
2007 telén a szegedi Móra Ferenc Múzeum raktárából előbukkant egy nyolcvan éve ott tartott, nagyméretű, repedezett fatábla, amelyet ugyan vastag, besötétült lakk- és festékréteg csúfított, de még romjaiban is egy nem mindennapi festményt sejtetett. A felfedezést követően a múzeum vezetősége a 16. századból származó Angyali üdvözlet restauráltatása mellett döntött.
Magukért beszélő tények Carte Blanche III: Gedichte der Fakten (Poems in View of the Facts) (1) – Válogatás Arend és Brigitte Oetker magángyűjteményéből
A vaníliapudingot mindenki szereti. A legendás Oetker-sütőporok, a tortazselék, lekvárok szinte minden itthoni ABC-ben kaphatók már, az egész Európában látható Oetker-termék-reklámok pedig régóta színesítik a magyar reklámpalettát is.
Brit gyűjtemény a Szépművészeti Múzeumban
„A kontinens múzeumainak általában gyenge pontja az angol mesterek festményeinek gyűjteménye – a legtöbb esetben ezek teljesen hiányoznak. Sok gyűjtemény irigyli a budapesti Szépművészeti Múzeumot tizenhárom képet felvonultató angol terméért” – e büszke szavakkal vezette be a múzeum egy új brit szerzeményét bemutató cikkét 1908-ban Térey Gábor, a múzeum akkori szakmai vezetője.
Mantegna
A megroggyant, majd szétporladt Római Birodalom emlékei sok kései utódot ejtettek ámulatba Nagy Károlytól Winckelmannig. De még a klasszika-szerelmesek népes és kifinomult táborában is kiemelkedő hely illeti meg Andrea Mantegnát. A padovai festőzseni kihozta a római archeológiából a quattrocentóban lehetséges maximumot. A festőtanonc már fiatalon megismerte mestere, Francesco Squarcione antikvitás-gyűjteményét, majd bebocsátást nyert a kifinomult padovai humanisták múltidéző szeánszaira. A hatás nem maradt el.
Szlovén impresszionisták
A ljubljanai Szlovén Nemzeti Galéria a helyi modern képzőművészet aranykorából, a századfordulós impresszionista mesterek főműveiből rendezett egy széles merítésű óriáskiállítást. Ljubljana számára az 1890 és 1920 közötti nemzeti ébredés időszaka jelentette a technikai és művészeti fejlődés fénykorát, a villamos bevetésétől a szecessziós hidak felépítéséig. Ennek a pezsgő, nyugatias, modern életstílusnak a képzőművészeti megfelelője az impresszionizmus volt, ami kicsit megkésve, de levette lábukról a szlovén polgárokat is.