Divat és kortárs művészet
Mikor a kortárs művészet divatos és drága, könnyen flörtöl a luxusiparral. Így volt ez a hatvanas években, mikor a pop art meghódította a divattervezés világát, és így volt ez az elmúlt egy-két esztendőben is. A méregdrága divatcégek sorra kötötték a szerződéseket a csillagként ragyogó kortárs művészekkel. Damien Hirst a Levisnek tervezett gyémánttal kirakott farmereket, a japán Takashi Murakami pedig a Louis Vuitton táskáknak kölcsönzött manga-külsőt. De mi történik a gazdasági válság után? A korábbi ügyfelek kezdenek elhidegülni egymástól.
Becsapott Európa
Sokan emlékeznek arra a bronzfigurára, ami félkézzel lógott egy vasgerendán a budai palota oldalában, hirdetve a Ludwig Múzeum nagy sikerű A Fal után című óriáskiállítását. A kelet-európai kortárs képzőművészetet feltérképező tárlat „reklámcégérét” David Černý alkotta. Ő az a cseh művész, aki most becsapta Európát. Eladott egy hatalmas szobrot a brüsszeli EU-központnak, azt hazudva, hogy 26 európai művésszel közösen készítette. A hivatalnokok és politikusok dühöngenek, a cseh kormány nem győz szabadkozni.
Artmagazin 2009/1.
INTRO
Az egész lapszerkesztésben azok a legjobb pillanatok, amikor a „minden mindennel összefügg”-elmélet az előre eltervezett kapcsolódásokon kívül csak úgy, magától is megmutatkozik. Amikor több, egymástól független interjúból is (márpedig ez a
szám bővelkedik az interjúkban, beszélgetésekben) kirajzolódik mennyit keményedtek a viszonyok, lehet szó az orosz restitúciós álláspontról (beszélgetés Konsztantyin Akinsával), a régi Amerikáról (Seres László nagy kalandja a hippi-Amerikában), vagy az újról, a szeptember 11-e utániról (t.error), de a magyar festőkarrierek alakulása is tanulságos (beszélgetés Koncz Andrással).
Google Múzeum
A digitális képrobbanás után készült népszerű krimisorozatok – például a Helyszínelők – visszatérő fordulata a végletekig kinagyított fotó vagy filmfelvétel: a visszapillantó tükörből leolvasott rendszámtábla, a bankkártyáról leolvasott név, stb. Annak ellenére, hogy a forgalomban lévő ipari kamerák még messze nem képesek hasonlóra. Illetve most már mégis! A Google Earth segítségével bekukucskálhatunk a madridi Prado ablakain és tanulmányozhatjuk a spanyol remekműveket hihetetlen felbontásban. A festményeknek többé nincsen titkuk!
Magyar porcelán a Fehér Házban
Az amerikai kultúra képviselői most mind az új elnöktől várják a megoldást. Obama ugyanis azt ígérte kampánykörútján, hogy a fiatal művészeknek lehetőségük lesz értékesíteni a munkáikat, emelik a nagy művészeti alapítvány forrásait, segítik a művészek egészségbiztosítását és megkönnyítik a múzeumnak való műtárgy-adományozást. A Bush-adminisztráció nem kényeztette el a művészeket, de most (utolsó pillanatban) mégis letett valamit az asztalra. Két porcelán étkészletet – több mint százmillió forint értékben. Ráadásul (részben) Magyarországról.
Ellopták!
Magyarország – elsősorban a második világháború során elhurcolt műtárgyaknak köszönhetően – ezer szálon kötődik a magas szinten zajló nemzetközi műtárgycsempészethez. A kényes restitúciós témában mégis elenyésző számú szakirodalom jelent meg eddig magyar nyelven. Ezért is nagy ajándék a HVG Könyvek sorozatban megjelentetett Ellopták! című díszalbum. Az újságíróként dolgozó szerző, Jonathan Webb különálló bűnügyi esetekből (vagyis az elmúlt évtizedek homályos eredetű műtárgytörténeteiből) gyúrt össze egy nehezen letehető krimifolyamot. Először a klasszikus rablások eseteit veszi sorba, a kirakat üvege mögül horgászbottal kiemelt Renoirt, a fegyveres banditák által elhurcolt Munchot, a teherautó platójáról „leesett” Goyát és a látogatókkal teli kiállításról elemelt Warhol-nyomatot.
Picasso és a mesterek
A „Picasso” márkajelzés mindenhol működik. A spanyol mester neve tizenkétezer látogatót vonzott egy hódmezővásárhelyi kerámiatárlatra – de Párizsban is ugyanúgy az ősz szenzációjaként reklámozzák a Picasso és a mesterek című óriáskiállítást. A Grand Palais-ban megrendezett bemutató biztosra ment: az avantgárd képzőművészet legismertebb sztárja mellé még néhány tetszőleges klasszikust is odaillesztett. Egy jó adag El Greco, egy-két Monet, kevéske Renoir, csipetnyi Velazquez és persze Van Gogh. Elsőre hajánál fogva előrángatott ötletnek tűnik az öntörvényű Picassóhoz előfutárokat társítani. Hiszen a kopasz zseni éppen azzal vívta ki kortársai és a hálás utókor megbecsülését, hogy örökké képes volt a megújulásra.
Festőélet Magyarországon III. – interjú Bak Imrével
Túl a Kossuth-, sőt a Herder-díjon, túl 800 jelentős egyéni és csoportkiállításon, a 70 felé közeledő Bak imre feleségével, a szintén képzőművész albert zsuzsával még mindig ideális alkotói környezet megteremtésén munkálkodik, azért, hogy építészetileg is megnyugtató műtermet, 200 nagyméretű festmény tárolására alkalmas teret, archívumot, irodát és lakást alakítsanak ki.
Velence allegóriája
A török birodalom terjeszkedése a 16. század során fokozatosan felemésztette Velence politikai és kereskedelmi nagyhatalmi státuszát. A Köztársaság, amely korábban szinte monopolhelyzetet élvezett a keleti kereskedelem terén, egyre többet veszített el a Földközi-tenger térségében birtokolt stratégiai állásai közül, Európa államai pedig alternatív kereskedelmi útvonalakat kerestek és találtak – nem mellesleg e törekvés „melléktermékeként” az Újvilágot is felfedezték. Ahogyan konkrét hatalma csökkent, a Köztársaság énképében egyre hangsúlyosabb szerep jutott az erkölcsi dimenzióknak. Az állami propagandában Velence – nem minden alap nélkül – a köztársasági államszervezet, a békevágy, az igazságos kormányzás és az egyéni szabadság utolsó európai védőbástyájaként jelent meg.
A sikerkiállítás halála
A téli szezon vitathatatlan nemzetközi sikerkiállítása, a Picasso és a mesterek erősen rekordgyanús. Az októberben megnyitott párizsi tárlat eddig több mint 450 ezer látogatót vonzott. Az előre foglalható időpontok már rég elkeltek, csak hosszas sorban állás után juthat be a látogató. A nagy érdeklődésre való tekintettel a Grand Palais különleges meghosszabbítással él. A kiállítás utolsó három napján (január 30-tól február 2-ig) a tárlat éjjel-nappal várja a látogatókat. 72 órás non stop tárlat.
Leonardo rajzok
A nyughatatlan Leonardo még mindig tartogat meglepetéseket. Hol a kódtörő botcsinálta tudósoknak, hol a múzeumi szakembereknek köszönhetően. Ez esetben az utóbbiról van szó. A Louvre munkatársai leakasztották a falról a Szent Anna harmadmagával című örök klasszikust és bevitték a restauráló műhelybe. Ahol a hátoldalán – mindenki megrökönyödésére – három eddig ismeretlen ceruzarajzot fedeztek fel, amit akár a mester maga is készíthetett!
Artmagazin 2008/6.
Tartalom:
REFLEX
KÖRKÉRDÉS
Rieder Gábor: Krízis, korrekció, kreativitás – nemzetközi műtárgypiaci fejlemények
Ez is, az is – Budapest Art Fair 2008
ARTANZIX
Topor Tünde: Én sokkal nyíltabb kommunikációhoz vagyok szokva – interjú Rényi Andrással, az ELTE Művészettörténeti Intézetének nemrég kinevezett igazgatójával
KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
Harc a Tizianóért
Valóságos médiakampány bontakozott ki a kép körül. A múzeumigazgatók egymással versengve dicsérik szépségét és művészi kvalitását. A sztárstátuszban tartott neves figurális festő, Lucian Freud a tévékamerák előtt méltatja a mű nagyszerűségét. Több kortárs művész (köztük David Hockney és Trecy Emin) levelet írt a brit miniszterelnöknek, hogy akadályozza meg a kép kikerülését az országból. A szakblogokon megjelentek a támogatók logói, a londoniak pedig tolonganak a pénzgyűjtés céljából kiállított festmény előtt a Nemzeti Galériában.
K&H alkotói ösztöndíj program
A K&H Csoport a kortárs művészet támogatására és a K&H új gyűjteményének fejlesztése céljából pályázatot hirdet fiatal, alkotó képzőművészek részére, képzőművészeti ösztöndíj elnyerésére. Az ösztöndíj program célja, hogy mindamellett, hogy támogatást nyújt fiatal, pályakezdő művészek számára, a K&H új gyűjteményét gyarapítsa a nyertes pályázó által készített alkotással.
A Parthenon kincse
A háborús körülmények között elhurcolt műkincsek és kulturális javak visszaszerzése nehéz feladat. Ezzel szembesül nap mint nap a görög kultúrkormányzat, mióta ismét felpörgette a világban szétszóródott antik műemlékek visszaszerzését. A nemzetközi sajtót most járta be a hír: a héten egy nagylelkű unoka, az osztrák Martha Dahlgren visszaadta Görögországnak azt a márványdarabot, amelyet nagyapja – a Tengelyhatalmak katonájaként – 1943-ban magával vitt az Akropoliszról. Szép gesztus!