![full_000582.jpg]()
A címlapon Vuillard Puskin Múzeumból való örökbecsűjét vizsgáljuk meg mikroszkopikus alapossággal, belül a Puskin Múzeumot kényszerűségből gründoló orosz textilmilliárdosok gyűjtési praktikáiról rántjuk le a leplet, összevetve a Nemzeti Galériában vendégeskedő Kasser-család szorgalmas ténykedésével. Munkatársunk szóra bírta az esztergomi – feltételezett – Botticelli-freskók restaurátorát, hogy mi is az igazság a falképpel kapcsolatban. Wierdl Zsuzsanna válaszol a művészettörténeti keresztkérdésekre és egy vadonatúj hipotézissel áll elő – mégiscsak van egy Botticellink? Foglalkozunk még a Monarchia Japánba szakadt kincseivel (Vécsey Axel), szóra bírjuk a mindig néma brit kortárs szupersztárt, Glenn Brownt (Winkler Nóra), mérlegre tesszük a közép-európai barokk bizarr nagymesterének, Maulbertschnek a művészettörténeti esélyeit (Serfőző Szabolcs) és kikutatjuk, hogy a korai Bauhaus-házak milyen tarkák voltak a később belénk ivódott fekete-fehér képpel szemben (Ferkai András). Wanted-rovatunkban – az egyik kurátor segítségével – megpróbáljuk kinyomozni a még mindig csak fényképről ismert, lappangó műalkotások hollétét, a nagy pécsi Nyolcak kiállításhoz.
Az Armory Show – a műkereskedelem fővárosaként üzemelő – New York legfontosabb művészeti vására. Bár az igazán nagy, patinás börzék Európában zajlanak, az Armory Show (Fegyverraktári Tárlat) is rendelkezik múlttal: 1913-as elődjén láthatott az amerikai közönség először modern műveket, például Duchamp heves tiltakozást kiváltó kubista aktját. Erre a hagyományra építettek a szervezők, amikor a kilencvenes évek végén műkereskedelmi vásárként újrateremtették az Armory Showt. A március 7-én bezárt nagy szabású rendezvényen – az Art Newspaper szerint – bizakodó volt a hangulat.
A műtárgyak eredetiségének eldöntése nem egzakt tudomány, nagyon jó szem és óriási gyakorlat kell hozzá. Persze a történeti források és a természettudományos vizsgálatok is segíthetik az ítélethozókat. A fizikai analízisek, a látványos mikrofelvételek, a szkennerek és a diagrammok az eredetiség bizonyosságát ígérik, de a szakértőket ritkán győzik meg. Most néhány amerikai matematikus állt elő egy algoritmikus eljárással, aminek segítségével kiszűrhetők a hamisítványok.
„A jó üzlet a legjobb művészet” – idézi a londoni Tate Modern új kasszasiker kiállítása a kereskedelmi képzőművészet legnagyobbját, Andy Warholt. A Pop Life: Egy anyagias világ művészete című kiállítás rögtön megnyitása után a médiafigyelem középpontjába került.
Forr a botrány a sokat látott bécsi Secession körül. Még a magyar sajtót is bejárta a hír: szexklub nyílt a bécsi szecesszió egykori központjának aranyleveles kupolája alatt. „Erkölcsi hanyatlás” – dörögték a politikusok. Az akcióért felelős kortárs művész és a múzeum vezetése örül a hírverésnek, éppen az volt a céljuk, hogy társadalmi vitát gerjesszenek. Állítólag ebből a célból kerültek a Secession termeibe a giccses szobrocskák, a pamlagok, az erotikus festmények és filmek.
![full_000579.jpg]()
2010. február 25-én a Képzőművészeti Egyetem programkínálata újszerű kezdeményezéssel bővül. A Kogart Művészeti Akadémiával együttműködésben féléves kurzust szervez, amely harminc órát foglalva magába, betekintést enged a képzőművészeti technikák műhelytitkaiba. Az egyetem neves képzőművészekből és művészettörténészekből álló oktatói által tartott bemutatókon folyamatában figyelhetik meg a technikai eljárásokat, egy rézmetszet vagy egy olajfestmény készülését. Az oktatók között megtalálhatjuk Révész Emesét, Radák Esztert, Sturcz Jánost és Körösényi Tamást is. A harminc részes előadássorozat sorra veszi a legfontosabb grafikai, festészeti, szobrászati technikákat, betekintést nyújt az anatómiai ismeretekbe, látvány- és díszlettervezésbe, alkalmazott grafikai eljárásokba és az új médiák (fotó, videó) körébe. Az egyetem Andrássy úti és epreskerti műtermeiben zajló gyakorlati bemutatókat a technikák történeti fejlődését megvilágító elméleti előadások egészítik ki. A kurzus tandíjaiból származó bevételekből a Képzőművészeti Egyetem és a Kogart közösen két hallgató egy éves alkotómunkáját támogatja egy éven át.
A francia kultúrpolitika továbbra sem mondott le a kortárs képzőművészet népszerűsítéséről. A versailles-i palotába a nagy felháborodást kiváltó amerikai giccs-szupersztár Jeff Koons után japán követője, az ázsiai képregényeket képzőművészetté átformáló Takashi Murakami érkezhet. De nem csak a Napkirály rezidenciáját borítja el a kortárs művészet, hanem a Louvre klasszikus tereibe is beszivárog. Anselm Kiefer és Cy Twombly után a múzeum a nyolcvanhárom éves mestert, François Morellet-t kérte fel, hogy geometrikus absztrakt üvegablakot tervezzen a Richelieu-szárnyba. Sőt, a kiszivárgó hírek szerint már az Eiffel-torony se kerülheti el a végzetét!
A klíma kedvező az árverésekhez. Egy héttel ezelőtt megszületett a műkereskedelem új Picassója, Giacometti, akinek sétáló pálcikafigura-szobra minden idők drágább aukción értékesített műalkotása lett, 65 millió fonttal! Most a második világháború utáni művészet került sorra a nagy aukciósházak napirendjében. Londonból ismét pozitív jelek érkeznek – a pénzügyi spekulációk által leginkább sújtott kortárs piac is magához tért? A Sotheby's rekordárverése után úgy tűnik, hogy a válasz: igen.
A Medicik nagy firenzei riválisának valahai székhelye, vagyis a Strozzi-palota újabban közönségbarát klasszikus kiállításoknak ad helyet. Most egy valódi sikertémát dolgoztak fel, a szemet becsapó illuzionizmus, azaz a trompe-l’œil világát. Boccaccio szerint már Giotto bármit olyan élethűen le tudott festeni, hogy „rászedte” a látásunkat. Miután egy évszázaddal később Alberti kitalálta a reneszánsz ablakmetaforát, miszerint a festmény egy falba vágott nyílás a külvilágra, a művészek végleg beleszerettek a valódinak tűnő látszatba.
Eddig úgy tűnt, rég elmúlt már a hangzatos rekordok ideje, a pénzpiac másfél éve tartó bukdácsolása beárnyékolta a műkereskedelem mögött álló gyönyörű esztendőket. Az aukciós riportok fanyalogva tudósítanak a csörgedező eladásokról. Érkezgettek ugyan a jó hírek a nagy házak klasszikusokat kínáló aukcióiról, de távol állt még a piac az eufóriától. Egészen szerdáig, amikor hirtelen megfordult a világ a műkereskedelem körül. Londonban egy csapásra új rekorder született: egy műalkotás begyűjtötte a legdrágább szobor és a legdrágább valaha (árverésen) elkelt műtárgy díját. Új csillag született!
A klasszikusok megint szépen muzsikáltak. A New York-i Sotheby's január végi nagy Régi Mester-árverései összesen 74 millió dollárt hoztak a konyhára, köszönhetően – többek között – egy holland 17. századi piktor mitológiai zsánerének és egy egykor Leonardóhoz kötött női portrénak. Az eredmények így sem meggyőzőek: a nagy rivális, a Christie's nem remekelt és egyre kevésbé biztos, hogy a műtárgypiac vissza fog térni a 2009 előtti rekord időkhöz.
2009. november 20-án az Artmagazin meghívott szakértő vendégei a hazai műtárgy-hamisítás múltjáról és jelenéről beszélgettek. Mit tegyünk, ha hamisítványt találunk? Vessük a tűzre, hogy ne mérgezzék a műkereskedelem köreit? Bízzunk mindent a szabad piacra, ami rendezi önmagát? Vagy szervezzük meg a hamisítók tetten érésének jogi és szakmai hátterét? Miért nincs benne a Büntető Törvénykönyvben a műtárgyhamisítás? Érvek és ellenérvek, szövevényes történetek, krimibe illő esettanulmányok. Az Artmagazin Fórum vendégei: Virág Judit, Martos Gábor, Molnos Péter és Vukán Béla.
A műkereskedelem jellemzően nem dolgozik nagy profittal, de mindig ott bujkál benne a nagy felfedezés lehetősége. A kincstalálás izgalma és sikere. Azért kacsingatnak a galériások mindig a szűz területek felé, mert onnan várható a nagy fogás. A későn rehabilitált életművek viszont mágnesként vonzzák a hamisítókat és a neppereket is, hiszen a dokumentum-hiányos pályaívbe bárhol beilleszthető egy-két frissen gyártott műtárgy, amire a kincskereső gyűjtők és kereskedők ragadozóként csapnak le. Ez történt az orosz avantgárd festőkkel a hatvanas években és ez történik Frida Kahlóval a szemünk láttára.
Melyikek a legnépszerűbb képek? Amik a múzeumok legelőkelőbb falán lógnak? Vagy amiket a legtöbbször reprodukálják a színes albumokban? Esetleg amelyikért a legmagasabb összeget fizeti ki egy vásárló? A legbiztosabb mérce az, ha megnézzük, melyik képet viszik haza a legtöbben. Erre is van egy furcsa mérőszám: a festménymásolatok listája. Egy nagy amerikai reprodukció-forgalmazó internetes cég, az overstockArt.com összesítette a 2000-es évek favoritjait. Következzék hát a Top 10 műalkotás – az elmúlt tíz év eladásai alapján.
Az nem meglepő, hogy minden kor a saját érdeklődése szerint írja újra az örök klasszikusok értelmezését, hiszen a művészettörténész a jelenre utaló nyomokat keres minden műalkotáson. De az azért mégiscsak túlzás, hogy napjaink zavaros táplálkozási szokásait lássuk meg egy félezer éves remekműben. Kapaszkodjanak meg: egy palermói kutató diétára fogná a Mona Lisát, mert táskás szemeiből a túl magas koleszterinszintre következtetett! Reneszánsz kórtan fanatikusoknak.
